A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Fekete Csaba: Mit mondott el búcsúzóul Csokonai?

foglalkozzam. Emlékének is tisztelgek a betű szerinti közreadással. Előbb azonban tekintsük át a korábbi közreadásokat. Kulini Nagy Benő érdeme, hogy egy évszázaddal ezelőtt a dokumentumot elsőül közreadta. Az akkori körülmények és szokások között bocsánatos dolog, hogy Debrecen irodalomtörténete nem mai tudományossággal tárult föl előtte, és a kézírásból szedő nyomda is hozzájárult néhány apró pontatlansággal a máskülönben is népszerűsítő igényű kötetben a szöveghagyomány alakításához. Oláh Gábor méltán újraközölre a saját kezűleg írott lapokat, a Csokonai-albumból Szana Tamás életrajza is átvett szemelvényeket. Mindkettőjüknél háttérbe szorította a pontosságot a szépirodalmi és olvasmányossági mérce. Oláh Gábor aztán az évfordulón, névtelenül, a Debreceni Protestáns Lap hasábjain közölte a teljes kéziratot, valamint a Nyugatban is, jegyzetek mellőzésével. (Dombi Márton kötetének újrakiadása is akkor vetődött föl, amelyet azonban csak 1955-ben valósított meg Vargha Balázs.) Harsányi és Gulyás 1922-ben leginkább az Oláh Gábor közlésére támaszkodott, bár kétségtelen, hogy az eredetit is látták. A Csokonaival kapcsolatos dokumentumok és a költő műveinek összkiadása azonban mindmáig elegendőnek véli, ha átveszi Harsányi és Gulyás közlését. Akár a Gondolkodó magyarok sorozata, amely éppúgy, mint minden eddigi közlés, még csak említésre sem méltatja, hogy igen jelentős törlések vannak az eredeti kéziratban, valamint a többszöri átfogalmazás jeleként számos javítás és betoldás. Ehhez képest már apróságnak tűnik, hogy a helyesírást megváltoztatják, a jellemző alakú szavakét is, következetlenül válogatva a kihúzottak között, vagy sehogy, vagy zárójelben közlik, amit kihúzott a költő. De némelyik mondatról semmiféle írásjel, még kevésbé megjegyzés nem jelöli, hogy azokat Csokonai nem mondta el, hanem kihúzta. A kéziratnak (fogalmazványnak) eredetileg nincsen címe. Géresi Kálmán ismeretes keze vonásával olvasható az első üres rectón: „Csokonai búcsúzó beszéde, melyet 1795 Junius 15dik napján a debreczeni collegiumi ifjúságtól elbúcsúzott. [Sic! amellyel elbúcsúzott lenne a helyes] (Autogr.)" A közlések élére azóta ez a cím került. A bőrkötésre is, amely a könyvtárnak dolgozó Dávidházy-műhely gondosságát dicséri. Az egyfogásnyi (ívnyi) 4° nagyságú papírt bizonyosan még maga Csokonai hajtotta össze keresztben. Az első és utolsó levél mintegy borítóul szolgál, a kézírás a 2a—8a levélre terjed. Az alábbi közlésben a kihúzott részek szemléletes elkülönítésére törekszem, ezért az ilyen szavak és mondatok || függőleges zárójelben, álló betűvel olvashatók. () Csúcsos zárójel mutatja azokat a szavakat, amelyeket az átjavított szó alatt vagy a többszörös lehúzgálás dacára elolvashatunk. Ilyenek a dőlt betűs részben is találhatók. Apró betűs szedessél különítem el a sorok közé és a lapszélre utólag odajegyzett, közbeszúrt szavakat. Az átjavításra, az eredeti vagy elkezdett szóra lapalji jegyzetben utalok. Ugyanitt megemlítem a korábbi közlések legfontosabb eltéréseit vagy olvasati hibáit. A szövegjegyzetekben a föntebb említett közreadásokat az alábbi rövidítésekkel említem: DPL = Debreczeni Protestáns Lap, 1905. 326—328. Csokonai V. Mihály búcsúzó beszéde a debreczeni kollégiumi ifjúságtól. 1795. június 15. [Közreadta Oláh Gábor.] CsM=Csokonai Vitéz Mihály: Prózai művek. Összegyűjtötte, a szöveget gondozta és a jegyzeteket írta Vargha Balázs. 3., átd. kiad. Bp., 1981, Szépirodalmi K. (Csokonai Vitéz Mihály minden munkái. 3. kötet. Nagy klasszikusok.) 366—370. lap. Csokonai V. Mihály búcsúzó beszéde a debreceni kollégiumi ifjúsághoz 1795. június 15. 404