A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Művészettörténet - Takács Béla: Török hímzések, keleti szőnyegek a tiszántúli református templomokban

szőnyeg tükrében piros, kék alapon fehér virágok, halványkék török körték, ún. „miribo­ták" helyezkednek el szimmetrikus rendben. A tükör négy sarkában egy-egy nagyméretű piros-fehér virág van, nagy piros, fogazott levelekkel. A szőnyeg négy oldalát széles sávban piros-fehér-kék-barna-fekete színű kazettás minták, a széleket ugyanilyen színű apróbb, háromszögekből alkotott mértani motívumok díszítik. A mándi szőnyeg keretrajzához ha­sonló kazettás mintákat láthatunk a brassói Fekete templom egyik imaszőnyegén 12 (5. kép). Talán nem lesz érdektelen közölni azt a hagyományt, ami a szőnyeg származásával kapcsolatban Mándon fennmaradt. Az 1717-es tatár betörés alkalmával a tatár seregek Mándot is feldúlták, a földesúr leányát, Mándy Máriát egy tatár lovas a nyeregbe kapva elrabolta. A falu férfiai közül néhányan, szintén lóra kapva, üldözőbe vette a tatár katonát. Utolérték ugyan a leányrablót, azonban Mándy Máriát nem sikerült megmenteni, csak a tatár lovas nyerge alatt levő szőnyeget tudták vágtatás közben kihúzni a tatár katona és a lány alól. A szőnyeget Mándy István elrabolt lánya emlékére az úrasztalára ajándékozta. 13 Eddig a legenda, és most nézzük a történeti tényeket. Mindenekelőtt megjegyezzük, hogy a szőnyeg nem szerepel az 1809-es összeírásban, valószínűleg azért, mert ez nem a parókián, hanem a templomban, illetve az úrasztalán volt, így kimaradhatott a leltárból. A szatmári református egyházmegye jegyzőkönyve szerint Mándy Máriát 1717-ben valóban elrabolták a tatárok. Az eredeti jegyzőkönyv jelenleg a kutatás számára hozzáférhetetlen helyen, Szatmárnémetiben (Satu Mare) van, tehát nincs módunk megállapítani, hogy Mándy Mária elrablása kapcsolatba hozható-e a szőnyeggel? Ez nem valószínű, mert a szatmári egyházmegye történetében azt olvassuk, hogy a mándi eklézsia „tarka egyiptomi szőnyegét" 1745-ben Márton Tamás, a helybeli „nemesek had­nagya" anyjával és feleségével együtt ajándékozták az úrasztalára, „hasonlót ajándékoztak a kathedrára, de ez elveszett". 14 A mándi szőnyegre alkalmazott „egyiptomi" elnevezés öt­letszerű, hiszen tudjuk, hogy a szőnyeg kis-ázsiai usák szőnyeg. Ugyanilyen usák szőnyeg lehetett a borsodi egyházmegyéhez tartozó Zeherjén és A/sópokorágyon, ahol 1735-ben a vizitátorok szintén egyiptomi szőnyegnek — „tapetibus aegyiptiacis" — vélték az úrasztalán és a katedrán levő négy szőnyeget. 15 Kétségtelen, hogy nem vet valami jó fényt a Tiszántúl és benne Debrecen népének la­káskultúrájára ez a feltűnő szőnyegnélküliség. Az most mellékes, hogy török hímzést keve­set találtunk az úrasztali terítők között, hiszen ezeket pótolták a magyar hímzések, szebbnél szebb és változatosabb díszítményeikkel. Meg kell azonban mondanunk, hogy ebben a te­kintetben sincs meg az a gazdagság a Tiszántúlon, amit néhány Tiszáninneni református templom textilanyagában tapasztalunk. Miskolcon például 1735-ben 18 terítő, 4 keleti sző­nyeg, a kis ónodi (Borsod m.) eklézsiában 1757-ben 12 terítő volt az úrasztali felszerelések között, ebből 4 török hímzés, az ugyancsak kis lélekszámú pelsöci (Gömör m.) gyülekezet­nek volt 1735-ben 19 térítője, ebből kettő török eredetű, és két török szőnyege, a szószéket pedig „egy nagy czimeres selyem zászló" — a Gyürki család címere — díszítette. Ezzel szem­ben az 1765-ös leltár szerint a debreceni Nagytemplomnak csak 8 térítője volt. Javítja ugyan a statisztikát a Kistemplom 34 darabból álló textilanyaga, amit ugyancsak 1765-ben jegyez­tek fel a leltárba. Viszont Tokajban egy negyven évvel később (1806) készült összeírás szerint volt az eklézsiának két szőnyege, az egyik koporsóra való, két török és 24 magyar hímzésű térítője. Hajdúböszörményben 1763-ban hat szőnyeg és 14 terítő volt az egyházközség birto­kában. 12 Ledács Kiss Aladár—Szűtsné Brenner Klára: Ismerjük meg a keleti szőnyegeket. (Bp., 1963) 58. ábra. 13 Gáthy Lajos mándi református lelkipásztor szíves közlése. 14 Kiss Kálmán: i. m. 617. 15 Takács Béla: Borsodi ref. templomok szőnyegei. 133. 384

Next

/
Thumbnails
Contents