A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Művészettörténet - Sümegi György: Dienes János (1884–1962)

rekítette a kompozíciót. Kissé egyhangú ugyan a kép színezése, központi gondolata ennek ellenére tisztán érvényesül: a dolgozók millióinak megváltozott viszonyát illusztrálja a mindenki tulajdonává váló műveltséghez."

41 A felsoroltakon kívül említendő még a Partizán című képe, melyen a figura kemény elszántságot testesít meg. A képnézés, a műalkotás befogadása bensőséges kép alkotására ösztönözte Dienest. Önarcképeket már festői próbálkozásainak kezdetétől festett. Legjobbak és egyúttal leplezetlenül őszinték is az öregkoriak. Ezekre a szemlélődés, a visszaemlékezéses alapállás a jellemző. Önismeretének dokumentumai és lírai állapotrögzítések is egyúttal. (Önarckép, olaj, vászon, 80x59 cm, Déri Múzeum. Debrecen, ltsz.: II. 53.2.1.; Önarckép, 1960, olaj, vászon, 80x60 cm, dr. Némediné dr. Dienes Éva tul., Debrecen; Önarckép, 1961, olaj, vászon, 70 x 50 cm, Baskainé Dienes Klára tul., Eger). (14. kép) Néhány azonban problémákat is fölvet. „Különösen önarcképén figyelhető meg a mellékes, csendéletszerű tárgyak túlhalmozása. Az előtér festőládája, a tubusok, üvegek aprólékos megfestésével elvonja a figyelmet a mű középpontjáról, az emberről."

42 Dienes kevés munkájáról lehet egyébként elmondani, hogy szétesik, részletekre, mozaikokra hullik szét. Festményei annak ellenére, hogy helyenként részletezők, mindig összefogottak. Az 50-es évek termésével jelentős sikereket ért el, néhány külföldi kiállításokon is megfordult. Sokat megvásároltak, főleg központi és helyi intézmények. „.. .minden minisztériumban van egy képem. A Népművelésiben talán 6 is."

43 Az állami és intézményi vásárlásokon kívül dolgozott a Képzőművészeti Alapnak is. 1952-ben Félegyházi Lászlóval együtt arra kapott megbízást, hogy a Déri Múzeum alkotásai közül lemásoljon néhányat. Ekkor barátkozott össze a szemében korábban „moderneskedő", valamikor az Ady Társaság képzőművészei sorába tartozó Félegyházival, ő volt az utolsó, őszinte barátja. Dienes akkor vette kezébe újra az ecsetet, amikor nagyon sok művész kifejezési problémákkal küszködött, vagy nem tudott, vagy nem akart megfelelni a kor diktálta szélsőséges művészeti követelményeknek. Dienes technikai felkészültsége, biztos rajztudása révén könnyedén, minden erőlködés nélkül hozta létre epikus hangvételű zsánerképeit. Nála az új élet átalakulásának ábrázolása nem politikai követelmények és művészeti direktívák teljesítése, hanem valós élmények megfogalmazása. A tematika sem idegen tőle, hiszen gyermekkorától ismerte a nehéz sorsú falusiak életét. A szocialista realizmus jelentkezése idején csak elő kellett hívni az emlékeit, a korábbi tapasztalatait, és a korigénynek megfelelően kellett formába önteni. A szélsőséges sematizmustól azonban megóvta egészséges életszemlélete és emberismerete. Ennek ellenére persze a tematika, a beállítások, a színtelen festésmód, a mindig előremutató és problémátlan, optimista hangütés, a megjelenített figurák tipizálása mind-mind olyan sajátságok, melyek az ő munkáit is jellemzik. Műveit az utolsó alkotói korszakában „...a teljes természetelvűség, a realizmus eszközével festette meg". A biztos rajztudás, a gondos komponálás, a részletező megjelenítés, az anyagszerű festés, a nemes galériatónus jellemzi ez időtt készült munkáit. Utolsó periódusa művein a kidolgozottság, a befejezettség, a fotószerű megjelenítés mindig a festői frissesség rovására ment. Dienes 1960. december 16-án „érdemes és eredményes munkássága elismeréséül" megkapta a Munka Érdemérem kitüntetést, 75. születésnapjára pedig kiállítást rendeztek munkáiból a debreceni Medgyessy-terémben. Legutolsó képe (Paprikás csendélet, 1962, olaj, vászon, dr. Némedi Lajos tul., Debrecen) festésekor panaszkodott, hogy feketét lát a piros és zöld paprikákba. Nemsokára végleg kiesett az ecset a kezéből. 1962. október 3-án meghalt. Sírjánál a művésztársak nevében Félegyházi László festőművész búcsúzott tőle. Bocskaikerti házán emléktáblát helyeztek el, Debrecenben pedig utcát neveztek el róla. 41 Artner Tivadar: Vidéki művészek kiállítása. = Szabad Művészet, 1955/1. 33. 42 Uo. 34 43 Dienes János: i. m. 6. 362