A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Művészettörténet - Sümegi György: Dienes János (1884–1962)

csoportjába, de nem sokáig tartozott egy művészi közösségbe apjával, mert 1949-ben végleg Egerben telepedett le. A művészi életbe a felszabadulás után gyorsan bekapcsolódott Dienes, de kiállításokon a 40-es évek második felében alig vett részt. Ha ki is állított néha (a debreceni napok tárlatán 1946-ban vagy a vidéki művészek I. kiállításán az Ernst Múzeumban 1947-ben), csak régebbi képeit akaszthatták föl, mivel újakat nem festett. A debreceni festők miskolci kiállításán {1950. dec. 16-tól 1951. jan. 7-ig) a Nagytemplom télen, 1949 (olaj, vászon, 78 x67 cm, Ref. Kollégium tul., Debrecen) című városképével vett részt. Valószínűleg ez az egyetlen új alkotása készült 1951-ig, amikor is újra fölveszi a régen letett ecsetet. 1949-ben fordulat következett be a képzőművészetben is. Ezt szervezetileg a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége megalakulása zárta le, melynek debreceni csoportjában a kezdetektől jelen volt Dienes. Festeni, újra dolgozni csak régi barátja, Toroczkai Oszvald biztatására kezdett el 1951-ben, közel hetvenévesen. „A festéshez visszaszegődtem. 1951-ben az izmusoknak befellegzett (most maholnap ismét felélednek). Csak állami vásárlások voltak, és az állam kizárólag reális felfogású képeket vásárolt. Ismét pályát változtattam, és festek napközben, mint egy tébolyult. Este meg a kollégium jóvoltából olvasunk. A feleségem felolvas, én meg hallgatom. Záróra 10-kor."

38 Az idős ember bámulatos energiával kezdett ismét, hosszú kihagyás után is festeni. Egész nap dolgozik, kivéve az estéket, amikor felesége felolvasását hallgatja. „Dienes rajongott a francia forradalomért, és újra meg újra elolvasta Solohov Csendes Donját. Nem hiszem, hogy ebből a nagy élményből ne szűrődött volna bele valami, valamilyen hit, humanitáseszmény az ötvenes évek festészetébe."

39 Az átalakulás, a változás, az új életkövetelmények bőséges élményt és új témákat hoztak számára. Bocskaikerti környezetében nemcsak a tájjal, hanem a körülötte élő emberekkel is közvetlen, bensőséges kapcsolatot tartott. Modelljei is közülük kerültek ki. Természetelvű szemléleten alapuló képek sorozatát hozta létre rövid idő alatt. Ez a sorozat az Egy a sok közül című művével indult, mely az új körülmények és lehetőségek között nevelődő értelmiség optimista ábrázolása. A festő ezzel a művével vett részt a II. magyar képzőművészeti kiállításon, 1951-ben. Ismét rendszeresen kiállított debreceni és országos tárlatokon egyaránt. 1953-ban a Munkácsy-díj második fokozatával tüntették ki. Mikor a mezőn nincs dolog és a Munkatársak című képeiért. A Tanulni sosem késő című képén olyan csontos arcú, nehéz fizikai munkához szokott parasztembert mutat be reális, otthoni környezetben, akit az új életlehetőségek késztettek tanulásra. A Vegyész és a Tudós című művein a szellem munkásait munka közben örökítette meg. A Készülődés a tavaszra vagy más címen a Fűrészreszelő (1955, olaj, vászon, 100 x 80 cm, városi tanács tul., Debrecen) talán a legkvalitásosabb az 50-es években készült munkái között. Együttérzéssel és némi lírai, vallomásos hangszínnel mutatja be az újrakezdésre, az új tavaszi munkákra szerszámait előkészítő idős parasztembert. Krumplihámozó asszony с művét „.. .a mélybarna színek, a fegyelem és mozdulat koncentráltsága, jól megfogalmazott, aprólékosságig átgondolt munkává emelik".

40 (13. kép) Ezekben az években festi a Tanul a Petőfi Tszcs elnöke, a Tanácselnök és mezőőr, az Igéző jövő és más, hasonló témájú munkáit, melyek egybehangzóan dokumentálják a falusi életforma és a falusi emberek átalakulását. A Három nemzedék című vásznán összegzi az epikai sorozat lényegét: a múlt, a jelen és a jövendő összekapcsolódik a fiatal fiú szinte szimbolikus jelentőségű, rajzoló, jövőt alakító kezében és mozdulatában. „A szocializmust építő átlagember új életformája a téma, az, hogy minden tehetséges ifjú előtt nyitva áll a tudás kincstára. A fiú anyja és nagyapja büszke örömmel figyeli a család legfiatalabbjai, amint megoldja a műszaki leckéjét. A szerényen berendezett szoba belsejében réteges tagolással helyezte térbe a festő a figurákat, az ötletesen alkalmazott rövidülésekkel. Elég összetetté ke38 Dienes János: i. m. 6. 39 Dr. Némediné dr. Dienes Éva szóbeli közlése. 40 Tóth Ervin: Őszi tárlat 1959. = Alföld, 1959/5—6. 75. 359