A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Művészettörténet - Sümegi György: Dienes János (1884–1962)

maga a természet, illetve annak egy kiválasztott, a festő által fontosnak ítélt részlete lett. Ugyanazt a módszert választották ilyenkor Toroczkaival együtt, mint amit az 1896-os hazatelepedésük után a nagybányai festők honosítottak meg: a természetben dolgoztak, a motívumot közvetlen tanulmányozás során rögzítették a vászonra. A művekből visszatükröződő művészi eredmény is természetesen más lett ilyenkor, mint a kötöttebb műtermi munkáknál. Oldottabb lett a festésmód, lazább az ecsetkezelés, fénnyel átitatottabbak a motívumok, helyenként elmosódottabbak és vázlatszerűbbek a figurák, s nem kicsinyes aprólékossággal kidolgozottak a formák, mint az arcképeken. Dienesék az 1921. és 1922. évi nyári vakációt Sárospatakon töltötték. Itt készült munkája, a Sárospataki részlet, 1.1921 (olaj, vászon, 65 x 74 cm, Déri Múzeum, Debrecen, ltsz.: 10/1921.) megmutatja azt is, hogy a festő diákkorában, sárospataki évei idején megszeretett város, a Hegyalja és a Bodrogköz tájai milyen maradandó és eleven hatást gyakoroltak későbbi tájképfestészetére. A vízszintesen három részre tagolt látképe alsó szegélyén, az előtérben a Bodrog szürkés-kékes folyama hömpölyög, csendes, nyugodt hangulatot árasztva. A vízpartot két-két staffázsfigura élénkíti úgy, hogy színfoltárnyékuk megnyúlik a vízen. A másik oldalról két csónak úszik be a folyóra. A középtérben városrészletet láthatunk, a háttérben pedig, a kép jobb oldalán templomtorony emelkedik mindenek fölé sárgás foltjával. A házfalak, tetők és tűzfalak változatosan, élénksárgákkal, pirosakkal és kékekkel vannak megfestve, míg a folyópart és a fák koronájának a zöldje a természet üdeségével ruházza föl a képet, a foltokban fölrakott színek harmonikus összhangzatával együtt. A levegőperspektíva alkalmazása és a fény kismérvű, felületi átalakító hatása egyaránt megfigyelhetők itt. A plein air tanulságok fölhasználása, műbe építése azonban mértéktartóan van jelen, mert megmarad a motívumok határozott, jól differenciált szerketisége is. Dienes tájképfestészetében ez a kép mutatja meg legtisztábban azon törekvését, hogy az oldottabb, levegősebb, színnel telibb, impresszionisztikus fölfogást hogyan tudta összeegyeztetni a kötöttebb formarenddel. E munkái sorába tartozó Nagybánya és a Sárospataki részlet II. című műve (11. kép) már kissé részletezőbb, kevésbé nagyvonalúan összefogott, mint a Sárospataki részlet I. A tiszta impresszionista tájkép felé vezető úton legmesszebbre egy szénaboglyát megjelenítő művén jutottéi, noha ezzel kapcsolatban Claude Monet hasonló témáról készített sorozata óhatatlanul eszünkbe juthat. 1923—24 nyarán Dienes Toroczkaival együtt, majd 1925—26-ban nélküle festett Alsózsolcán. 1927-ben Rábagyarmaton, 1928-ban pedig Zalaszentgróton, a Dunántúlon. 1929— 30-ban Ároktőn. 1931-ben a nyarat Veiden am Wörthersee-ben (Ausztria) töltötték. 1932— 34 között Tiszadobon, 1935—36-ban Tokajban, 1937-ben pedig Sárospatakon voltak Toroczkaival együtt. A nyári festések és kötetlen, szabad barangolások idején Dienes úgy érezte, „.. .hogy a lelkét, művészetét, amit eladott, azt váltja vissza".

29 Szabadság volt számára kószálni és kötetlenül dolgozni a Tisza holtágai környékén, a Sajó mellett, erdőkben, réteken vagy éppen szántóföldeken. Felfedezte a végtelen síkságban rejlő festői szépségeket is. A Toroczkaival együtt töltött nyári szünidők mindkettőjük számára gyümölcsözőek voltak. Természetes, hogy hatottak egymásra. Egy-egy tájrészlet kiválasztását, esetleg egy-egy kompozíció megoldását is meg tudták beszélni. Eszmét tudtak cserélni az elkészült munkákról is. Toroczkai Pihenő lányok

30 és Dienes Vízhordó lányok című képe hasonló, egymáshoz közeli megoldásban, festői felfogásban készült, még az alakok beállítása is rokonságot mutat ugyanúgy, mint a színhasználat. Mindketten lágy, oldott vonalakkal és világos, áttetsző színekkel festették meg a nőalakok ruháját. Dienes képe mégis kicsit keményebb, rajzosabb, mint Toroczkaié, de jól összefogott és átgondolt kompozíciója, életszerű beállítása miatt a hasonló témájú művei fölé emelkedik. 29 Dr. Némediné dr. Dienes Éva szóbeli közlése. 30 Reprodukálva: Déri Múzeum évkönyve 1958—59 (Debrecen, 1960). Képmelléklet. 354