A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)
Művészettörténet - Sümegi György: Dienes János (1884–1962)
Az első világháború végéig a grafikusi tevékenység, a rajzolás a legfontosabb Dienes munkásságában, noha lapjainak készítésével párhuzamosan már ekkor nagy számban fest olajképeket is. Már a Debreceni Műpártoló Egyesület (a továbbiakban: DME) 1911. évi kiállításán 23(!) olajképpel szerepelt. E művekkel kapcsolatosan vethető föl és vizsgálható az a kérdés, hogy a századforduló művészeti irányai közül a legátfogóbbhoz, a szecesszióhoz hogyan viszonyult Dienes, és hogy a szecesszió milyen nyomokat hagyott életművében. A legutóbbi Dienes-emlékkiállításon (Déri Múzeum, 1980. március 23-tól április 17-ig) szerepelt néhány olyan tájkép is, melyek minden kétséget kizáróan 1910 körüli keletkezésűek, s legelőször valószínűleg a DME 1911. évi, decemberi kiállításán voltak láthatóak. Az ott és akkor együtt bemutatott 23 táblakép nemcsak mennyiségileg jelentős kollekció, hanem abból a szempontból is figyelemre méltó, hogy egységes és érett festői törekvést, erős szeceszsziós hatást mutatnak. Elsősorban az osztrák Gustav Klimt tájképeihez kapcsolható festői törekvésről árulkodnak. Ismeretükben szinte bizonyosra vehető, hogy Dienes Bécsben látott, láthatott Klimt-műveket, mégpedig olyanokat, amelyeken a képfelületet nagy foltokban szín- és virágözön borítja be. 23 A Klimt-festmények hatását magukba olvasztó Dienesművek: Kalotaszegi részlet, 1911 (olaj, vászon, 59 x 68,5 cm, dr. Némedi Lajosné dr. Dienes Éva tul., Debrecen), Sárga kendős nő a kertben, 1910 k. (olaj, vászon, 84 x70 cm, Székyné Fux Vilma tul., Bp.) és a Fehér ruhás nő a kertben, 1910 k. (olaj, vászon, 70 x 85 cm, Székyné Fux Vilma tul., Bp.). E kompozíciók élénk, üde színvilága, a színes — főleg lila — árnyékolás, az alakok és táji elemek dekoratív felfogása, harmonizálása — mind-mind olyan festői sajátságok, amelyek a klimti tájképfelfogáshoz s így a bécsi szecessziós festészethez közelítik Dienes ez időben készült műveit. Dienes művészetében, egész életművében azonban egy rövid, de igen termékeny periódust jelölnek. A folytatás, a tanulságok levonása és festészetének dekoratív irányba történő tudatos továbbfejlesztése azonban végül is elmaradt. Ebben főleg hagyományosabb, akadémikus festői iskolázottsága akadályozhatta. (5., 6. kép) Az 191 l-es keltezésű Kalotaszegi részlet és a Kalotaszegi parasztlány bizonyossá teszik azt is, hogy festőjük megfordult és dolgozott az erdélyi Kalotaszegen 1910 körül. A század első évtizedében különösen a Gödöllői Művésztelep tagjai dolgoztak sokat Kalotaszegen. Ők nem csupán a vidék népművészetének nagy összefoglalójához (Malonyay Dezső: A magyar nép művészete I., Kalotaszeg. Bp., 1907) gyűjtöttek anyagot, hanem saját műveiken (festményeken, grafikákon, fali szőnyegeken) is földolgozták, saját alkotásaikba is beépítették a kalotaszegi motívumokat, tájrészleteket és embereket is. Ezen a népművészetében gazdag vidéken találta meg a Lechner utáni fiatal építészek csoportja is (Kós Károly, Mende Valér, Jánszky Béla stb.) a népi építészet legszebb emlékeit, melyeken a forma, a funkció és díszítés együttesen tanulmányozhatók. Dienes szecessziós festményei a kor legjobb hazai törekvéseivel mutatnak szinkronitást, nagyfokú rokonságot, legalábbis ami az azonos forrás (Kalotaszeg) felé fordulásban tényszerűen is megfogható. Dienes életművében talán legszámosabbak az arcképek, portrék. Már korai grafikáiból is kitűnik fejlett emberábrázolási készsége, ami tovább fejlődik a festményein. Portréinak egyik legszebb darabja lehetett a feleségéről menyasszony korában festett arckép. (A mű a második világháború alatt elpusztult.) „Nemcsak a nemes, bensőséges lélekábrázolás tette olyan meghitté és széppé, hanem a fekete irányába lefokozott egyszerű színvilága is, amelyből melegen ragyogott ki a blúz dekoratív tömege és a szelíd szépségű, fiatal, sápadt arc." 2+ Feleségéről festett arcmásának párja az Uray Sándorról festett portré. „Ezt valami finom irizáló szürkeség fogja össze, ezen átlebegő rózsaszínek, fehérek sejlenek keresztül, és bizto23 Vö.: Gustav Klimt: Mohnwiese, 1907. 110X110 cm. Österreichische Galerie, Wien, ltsz.: 5166. — Experiment Weltuntergang Wien um 1900. Hamburg, 1981. Klimt 24., továbbá: Werner Hofman: Gustav Klimt (h. és é. п.); Bernáth Mária: Klimt (Bp., 1972). 24 Baskainé Dienes Klára: i. m. 273. 345