A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)
Művészettörténet - Bíró Katalin: Koppány – Holló László történelmi képeiről
huzamosan kibontakozó és többször együttműködő Sarló mozgalom hasonlóképpen és valószínűleg hasonló okból nem tudott Holló-kvalitású képzőművészeket magához vonzani, pedig ezt a célt programszerűen is kifejtette és népszerűsítette publicisztikájában. 66 Később a népiesek ugyancsak megfogalmazták a képzőművészetről vallott nézeteiket és vele szemben támasztott igényeiket. Jellemző példaként két rövid eszmefuttatást idézünk 1940-ből: a Móricz Virágét, aki rendszeresen írt képzőművészeti kritikákat és kiállításismertetéseket a Kelet Népébe, és a Veres Péterét, aki a Mit ér az ember, ha magyar című könyvében a magyarság önmegvalósításának egyéni és közösségi lehetőségeit áttekintve a politika és a magánélet szférája mellett a művészeteket is érintette. 67 Igen jellemzőek már maguk a címválasztások is: A képzőművészek és a magyar nép (Móricz Virág) és A magyar képzőművészetről, ami még nincs (Veres Péter). Jellemzőek a bennük kifejeződő hasonló gondolatokra: a két írásban közös a föntebbi negatívum megállapítása és ezzel párhuzamosan az elzárkózás a képzőművészetben jelen levő, külsőségeiben „népieskedő", idillizáló áramlattól (mindkét író a népviseletbe öltözött lányok, asszonyok ábrázolására utalt). (Veres Péter emellett negatívan értékelte az őstehetségek művészetét is. 68 ) Ezzel egyúttal kvalitásigényüknek is hangot adtak. A magyar népnek „megfelelő" képzőművészetben azonban különböző tartalmakat kerestek. Móricz Virág a művészi problémákban való elmélyedés helyett elsősorban didaktikusságban megnyilvánuló aktivitást, „a közös életből való szerepvállalást" várt a képzőművészektől. Úgy ítélte meg, hogy az irodalmárok után „a képzőművészekre is rákerül majd a sor, nekik is segíteni kell jövőt építeni". Ennek módjára a Nemzeti Szalon Magyar nép című kiállításán szereplő művek kritikája alapján következtethetünk: „a kor problémái hiányoztak belőle", „a képek különben sem elbeszélők, közlők, tanítók. Líra valamennyi, többékevésbé művészi líra. Falusi idill, gondtalan, boldog falusi béke". Holló László művészetére vonatkoztatva ezeket az elvásárokat, bizonyosan állíthatjuk, hogy képei nem tekinthetőek idillnek — azonban „oktató" képeknek sem. Veres Péter a következőképpen indokolta hiányérzetét: „Ne hidd, hogy valami vek elfogultság vezet a magyar művészettel szemben. Egyszerűen: nem elégít ki. Nem érzem benne a magyarság levegőjét, nem látom benne a magyar tájat, a magyar eget és a m agyar földet, de főképpen nem látom benne a magyar embert. Vagy ha látom is, csak a szándékot látom, és nem a megvalósult tökéletes kifejezést." Igényének megfogalmazásában túlmutatott a Móricz Virág által kívánt közvetlen tanító célzaton: „Én a művészet legmagasabb feladatát abban látom, hogy a közösség látáskultúráját, formaérzékét fejlessze, a szépség megvalósításával nemcsak a szépérzék kielégítését, a boldog szemlélődést szolgálja, hanem bizonyos feszültséget is teremtsen az emberi lélekben, .. .amely már nem a henye szemlélődést, hanem a cselekvést szolgálja. .. .Közösségi élményt adjon." E közösségiségnek a tartalma a „faji-nemzeti jelleg", amely a szépségeszményben nyilvánul meg. „De vajon láttunk-e már olyan műveket, amelyek a magyar faj szépségtípusát elénk állították volna? Nem láttunk. .." Ennek oka Veres Péter szerint kettős: hogy „a magyar nép szépségeszménye még primitív, fejletlen, .. .nincs megalkotott magyar akttípus", és hogy a magyar képzőművészek mesterségüket külföldön tanulják meg, ami alatt kihuny bennük a hazai szépségideál iránti fogékonyságuk. „Magyar művészethez nem az kell, hogy a festők a képszerű látást feladják s történelmi legendákat gyártsanak, vagy a szobrászok irodalmi tanulmányokat adjanak formák helyett, hanem az, hogy nagy belső közösségi igénnyel átélni a magyar kö66 Szíj Rezső: A Sarló képzőművészeti törekvései=Művészettörténeti Értesítő, 29. évf. (1980) 2. sz 167—169. 67 Móricz Virág: A képzőművészek és a magyar nép = Kelet Népe, 6. évf. (1940) 5. sz. 12. és Veres Péter: A magyar képzőművészetről, ami még nincs. In: i. m. 70—78. 68 Veres Péter: Az őstehetségekről, akik már vannak. In: i. m. 78—83. 313