A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)
Művészettörténet - Bíró Katalin: Koppány – Holló László történelmi képeiről
A képekből kiindulva Holló történelemszemléletére a következőket vonhatjuk le: a) István és Koppány ellentéte Holló értelmezésében túlmutatott a történelmi tény valóságos jelentőségén. 17 Az bizonyos, hogy a fiatal fejedelem Koppány 997-es legyőzésével vált „ország-világ előtt Magyarország egyeduralkodójává", és a Koppány elleni harca uralma szempontjából sorsdöntő volt. 18 Holló fölfogásában túlmutatott ezen, és István győzelmét a magyarság fönnmaradásában tekintette sorskérdésnek. Ellentétüket nem csupán hatalmi harcként értelmezte, hanem szimbólumszerűen. Szembenállásuk a magyarság meghasonlását is magában foglalta — ez öltött testet a két történelmi alak Istvánban koncentrálódó tragédiájában —, amely a magyar történelemben a tragikus események sorozatát eredményezte. (Ezeknek előképei a kompozíciókban a „vasas német", az a Vecellin sváb hospes, aki a harcban megölte Koppányt, és a „bús magyar sors" tornyaias szimbólumaként az életképekben is gyakorta megjelenő fehér ló.) Végső soron azonban az istváni győzelem a magyar nép fönnmaradását alapozta meg, Holló determinista elemeket is magába foglaló történelemfölfogásában a pesszimista vonások nem váltak dominánssá. b) A különböző uralmi érdekek és történelmi tendenciák személyekben koncentrálódtak, úgy tűnik, a történelmi hősök jelleme és tettei döntő hatást gyakoroltak a történelem menetére — festményekről lévén szó, ez természetesnek látszik. Ezen túl azonban a művész István fejedelmet belső ellentmondásokat átélő, magányos hősként jellemzi — valószínűleg ennek hiteléért ábrázolja meglett férfinak 17 éves ifjú helyett —, és ez már határozottan szemléletének romantikus vonásaira utal. István magányossága azonban a felelősséget egyedül vállaló hősé — ebben jellegzetesen a 20. századra jellemző, a normatív etikán túlmutató, alkotó jellegű etikusság kifejezője —, és nem az általa képviselt tömegektől elszakadt kiemelkedő történelmi személyiség elszigeteltsége, hiszen történelmi tettében, mint az perspektivikusan bebizonyosodott, ő is a magyarság megmaradásának érdekeit képviselte. A „népnek" és vezetőjének — bár konfliktusoktól sem mentes — „egymásra hangoltsága" olyan vonás a művész szemléletében, amely a meglevő pesszimista mozzanatok ellen hat. Az természetesen nem tisztázható, hogy Holló a magyarságot az ország lakóiként, etnikumként, „fajként" értelmezte-e, de a két vezér vérrokonságának hangsúlyozása arra utal, ez utóbbi sem lehetett tőle teljesen idegen (és ennek tartalma is különböző lehetett a korszakban). c) Holló fölfogása szerint a történelmi tett erkölcsi cselekedetként nyilvánult meg: a fejedelemben Koppánynak és a magyarság általa képviselt tömegének a pusztulása erkölcsi dilemmát okozott. Ez a hollói István-kép egyrészt érintkezik a Marczali Henrik által festett kétarcú István-portréval (papi és uralkodói erények, nemzetközi beilleszkedés és a „nemzeti" érdek képviselete), és sok vonatkozásban megfelel a Hóman Bálint és a Györffy Györgye által leírt „pius et pacificus", „christianissimus" jelzővel jellemzett király személyiségének. Emellett kifejeződik benne a művésznek életműve egészében testet öltő etikus magatartása, művészi elhivatottságának stílusteremtő ereje, amelyet ő a Hollósy-körből hozott magával, és amely indulásától kezdve termékenyítőbb öröksége Hollósytól, mint mestere stílusának közvetlen hatása. Másrészről Hollónak az a kijelentése, amelyben saját álláspontját fejezi ki, hovatartozásáról tesz hitet, és amellyel egyben István belső konfliktusát is jellemzi, nemcsak a fejedelem meghasonlottságára utal, hanem Koppány és István — a leszármazottakban is továbböröklődő — azonosságára is: „.. .én vagyok Koppány, és én vagyok István is" 20 =magyar 17 Alapja az a fölfogás, amelyet a millénneumi történeti összefoglalás is képvisel. Marczali Henrik: A vezérek kora és a királyság megalapítása. In: A magyar nemzet története (Szerk.: Szilágyi Sándor. Budapest, 1895) I. 235. 18 Györffy György: István király és műve. (Budapest, 1977) 121. 19 Marczali: i. m. 233., Hóman Bálint: Magyar történet. (Budapest, 1935) I. 191—194. és Magyarország története 1. (Budapest, 1984) 753—758. 20 Módy:i. m. 45. 306
