A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Néprajz - Dankó Imre: A közép-európai őrnépek, népcsoportok etnikai formálódása: a chodok

Dankó Imre A közép-európai őrnépek, népcsoportok etnikai formálódása: a chodok Az etnikai kutatásokból régóta közismert, hogy a néprajzi csoportok földrajzi (elszigeteltség, sajátos flóra és fauna, gazdálkodási rend stb.), társadalmi (vérségi kötelékek, endogámia, nyelvi összetartozás, vallási közösség stb.) és jogi (kiváltságolás, közigazgatási elkülönítés stb.) okok következtében alakultak ki.

1 A néprajzi csoportok közt különös figyelmet érdemelnek azok a közösségek, amelyek jogi-igazgatási okok következtében különültek el környezetüktől. Legtöbbjük valamilyen szolgálat vállalása, teljesítése fejében került kiváltságos helyzetbe és alkotott önálló néprajzi csoportot. Sok ilyenfajta népcsoport azáltal vált önállóvá, különült el környezetétől, mert katonai szolgálatot teljesített, bizonyos területek, illetve azok határainak védelmét, utak, hidak, szorosok, vámok stb. őrzését bízták rájuk. Ezeket az így kialakult néprajzi csoportokat bízvást nevezhetjük őrnépeknek is. Különösen sok ilyen származtatású népcsoporttal találkozhatunk Közép-Európában, nálunk, magyaroknál is. Ezeknek a közép-európai őrnépeknek, népcsoportoknak a zöme a X—

XIV. század folyamán, a közép-európai nemzeti államok kialakulása idején keletkezett. Magyar vonatkozásban megemlíthetjük a gyepűőrző székelyeket, az őrségieket s a mi jelenlegi szempontunkból különleges jelentőséggel bíró morvaországi magyar határőrséget, Uherske Hradiste, Uherske Brod, Konovce és környékük magyar határőreit.

2 Ezeknek a morvaországi, KisKárpátokon túli magyar határőröknek volt feladata védelmezni a Kárpátok hágóit, a Magyarországba vezető utakat, az előretolt gyepüket a Kárpát-medencébe betörni szándékozó morvák, csehek és németek, tehát általában a nyugatról jövő, onnan várható támadások ellen. Tanulmányunknak Debrecenben való megjelentetésére az ad okot, hogy a XVII. század folyamán többek között a Debrecen környékén letelepített hajdúságot is ilyen őrnépnek, kiváltságai révén a környezetétől elkülönülő, önálló magyar népcsoporttá fejlődő etnikai csoportnak tartjuk, tekintve hogy Bocskai István és utódai a hajdúkat „nagy földnek támaszául" telepítették le és látták el különböző kiváltságokkal.

3 A morvaországi magyar őrtelepek már régen beolvadtak környezetükbe. Egykori létüket ma már csak telephelyeik neve („Uherske") idézi. Jelentős mértékben így jártak az őrségiek is, különösen azokon a telepeiken, amelyek mélyen beékelődtek osztrák területekbe, amelyek ma Burgenlandhoz tartoznak. Szerencsésebb helyzetben voltak a Magyarországon 1 Barabás Jenő: Az etnikai csoport fogalmának kérdéséhez. Néprajzi Értesítő XL. 1958. 19—27.; Gunda Béla: A magyarság néprajzi csoportjai. In: Bartucz Lajos (szerk.): A magyar nép. (Bp., 1943) 93—113.; Győr ff у György: A székelyek eredete és településük történele. In: Mályusz Elemér (szerk.): Erdély és népei. (Bp., 1941) 35—86.; ViskiKároly: Etnikai csoportok, vidékek. (Bp., 1938) — Vö.: Kosa László—Filep Antal: A magyar nép táji-történeti tagolódása. Néprajzi Tanulmányok (Bp., 1975). 2 Kovács Endre: Magyar—cseh történelmi kapcsolatok (Bp., 1952) 39—40. Bőséges irodalommal. 3 Szendrey István: Hajdú-szabadságlevelek (Debrecen, 1971). — Vö.: Dankó Imre: A hajdúkutatás jelenlegi állása és feladatai. A debreceni Déri Múzeum évkönyve 1962—1964 (Debrecen, 1965) 47—57. 281