A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Néprajz - Ujváry Zoltán: Betyármaszkos alakoskodók és betyárjátékok

által írt dráma menetét. Nemcsak a moldvai román, hanem a moldvai ukrán darabok is ennek a megfelelői.

10 Ezek a darabok tehát nem hozhatók kapcsolatba, lényegében párhuzamba sem a magyar betyárjátékokkal. Voltaképpen ugyanezt mondhatjuk el általában az európai népi színjátékok hasonló tematikájú darabjairól. Az olasz német, osztrák színjátszásban pl. a regényhős Rinaldo Rinaldini kapott helyet.

11 Bajor-osztrák területen gyakoriak az olyan játékok, amelyek a 15—16. századtól kezdve megjelent népkönyvek eseményeit dramatizálták.

12 De ez vonatkoztatható az orosz klasszikus népi színház „betyárdrámájára", a Lodka-ra {Ladik, Sljupka, Sajka razbojnyikov, Csórnij voron, Sztyepan Razin, Jermak stb.) is. A dráma fejlődése során nagy szerep jutott az irodalmi forrásoknak, különösen a betyárdrámákkal foglalkozó átlagirodalomnak és a rablókról szóló ponyvairodalomnak. Ez az „irodalom" is jól mutatja, hogy a rablót, a betyárt, aki bosszút állt az igazság megszegéséért, a társadalmi rend egyenetlenségeiért, dicsfénnyel övezte a nép és szívesen fogadta hagyományai körébe.

13 Német nyelvterületeken — így főleg az említett bajor területeken — népszerűek voltak a különböző rablójátékok, amelyek az előzőektől formában és tartalomban is lényegesen különböztek. A játékokban rendszerint kevés a szöveg, a maszkos alakok látszatharcot vívnak egymással, s a játékok gazdag látványos cselekménnyel rendelkeznek. A bajor területen ezek a nyári maszkos szokásokhoz tartoztak, s különösen figyelemre méltóak a laufeni és chiemseei tengeri rablójátékok. Allgäuban is előadtak rablójátékot és főképpen Anhaltban és Thüringiában a nyári játékokhoz és szokásokhoz hozzátartoztak a rablójátékok.

14 A betyárjátékokra vonatkozó európai példák azt mutatják, hogy a betyár alakok, népi hősök és a rabló, zsivány figurák különböző utakon jutottak a népszokásokba, a népi drámai hagyománykörbe. A karakterek is rendkívül eltérőek: a ténylegesen ellenálló, történetileg is létezett olykor pozitív hőstől a közönséges rabló alakjáig a legkülönbözőbb szereplők jelennek meg. A jelenet minőségében is jelentősek az eltérések: a dramatikailag jól felépített többszereplős énekes, párbeszédes színdaraboktól a szöveg nélküli, pusztán csak a figurát megjelenítő maszkos alakig számos változattal találkozhatunk. A betyárjátékok — rablófigurák — változatait csupán a téma jellege révén hozhatjuk kapcsolatba, illetőleg párhuzamba, s ehhez a különböző nemzeti sajátosságoknak, betyárvilágnak, rablótörténeteknek a hátterével való vizsgálata szükséges. A magyar betyárjátékok és megjelenített betyáralakok a legszebb példái a belső alakulású, a népi ihletésű és szövegfogaimazású színjátéknak és maszkos alakoskodásnak. Az idetartozó jelenetek szépen illeszkednek a magyar betyárfolklór változatos és gazdag hagyománykörébe. Gatsak V. M.: Voinic and Haiduc Folk Theatra in Moldovian Soviet Socialist Republic, in North Bukovina and in Nord-Eastern Rumania. In: VII. International Congress of Anthropological and Ethnological Sciences (Moskva, 1964). Muzsldy László—

Voigt Vilmos: Betyárjáték. In: Világirodalmi Lexikon, I. (Budapest, 1970) 896. Schmidt Leopold: Volksschauspiel. In: Deutsche Philologie im Aufriss, 38. Lieferung. (Berlin

— Bielefeld—München, é.n.) 2275. Krupjanszkajd V. J.: Narodmj tyeatr. In: Russzkije narodnije poeticseszkije tvorcsesztvo (red.: Bogatyrev P. G. Moszkva, 1954) 405 kk.

; Zakrutkin V.: О russzkom narodnom tyeatre v szvjazi sz donszkimi zapiszjami. In: Golovacsev V.

—Laszcsilin В.: Narodnij tyeatr na Donu (Rosztovna-Donu, 1947) 24 kk.; Bonkáló Sándor: Az orosz népdráma. Budapesti Szemle, 654. sz. 1932. 280 kk. Kitűnő párhuzamok a grúz betyárfolklórban: Istvánovits Márton: Prolegomena a grúz betyárfolklór vizsgálatához. Népi kultúra, népi társadalom, I. 1968. 187—216. Schmidt Leopold: i. m. 2770.; Példákat 1. Schmidt Leopold: Das deutsche Volksschauspiel. (Berlin, 1962); Hole Gerlinda: Historische Stoffe im volkstümlichen Theater Würtembergs seit 1800. (Tübingen, 1964). 271