A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Néprajz - Ujváry Zoltán: Betyármaszkos alakoskodók és betyárjátékok

kos felvonulók között és felbukkantak a különböző munkaalkalmak — kukoricafosztó, aratás, dohányfűzés stb. —játékaiban is. A szobai jelenetek egy részében a betyár csak mint jelmezes alak jelent meg előírt szerep vagy játék nélkül. Voltaképpen csak a jelmezeivel, a betyár személyének az alakításával igyekezett érdeklődést kelteni. A betyárok megjelenéséhez — elsősorban a fonóházakban — dalolás és tánc kapcsolódott. Az „elegánsan", „úri" módon öltözött betyárokkal a résztvevők szívesen daloltak és táncoltak. A dalolásra és a táncra éppen a betyárok megjelenése inspirálta a jelenlevőket, s így e tekintetben fontos funkciójuk volt. A betyárok zárt térben való megjelenését rendszerint előzetes bekéretés, behívás előzte meg. Ez a szöveg — prológus — többnyire a helyi szituációhoz, olykor a maszkos, jelmezes alakokhoz kapcsolódott. A bekéretés formuláiból pl.: „Befogadják-e Fehér László, Angyal Bandi csapatát?" „Megérkezett Rózsa Sándor bandája, befogadják-e?" „Két alföldi betyár a kurvájával, beengedik-e?" „Ide érkeztek a havasokról a betyárok. Megengedik-e, hogy bejöjjenek?" Egy verses betyár bekérető: Jó estét kívánok! Megjöttek a nagyalföldi betyárok. Pej pari pán jöttek, Most már megpihennek, Egy pár nótát eldalolnak, Hogyha bejöhetnek.

4 A betyár népszerűségét mutatja, hogy a betlehemes játékok szereplői közé is bekerült. Idevonatkozó példák elsősorban kelet-magyarországi területekről valók. A betyár alakja és szerepe lényegében megegyezik a fonóházi betyárjátékokéval. A betyár a betlehemes játékokban minden valószínűség szerint a betyárt megjelenítő „világi" népi színjátékokból került. Erre mutat a jelmez, a betyár formai megjelenítése és az a szöveg, amit a betyár a betlehemes játékban előad. A betlehemes játék betyárjelmeze: lobogós ujjú ing, bőgatya, magyaros mellény, árvalányhajas pörge kalap, pisztoly vagy fokos és karikás ostor. A betlehemes játék betyár belépője szinte szó szerint megegyezik a fonóházi játék szereplőjének belépő szövegével.

5 A kettő kapcsolatát ez kitűnően bizonyítja. A betyárnak a betlehemes játékba való kerülését mutatja az is, hogy a betlehemes játék betyárja a cselekményben nem vesz részt, puszta megjelenésével színesíti a játékot, a betyárnak megfelelő funkciót lát el: ő a pénzgyűjtő, a perselyező játékos. A betyár megjelenítő játékok sorában külön hely illeti meg a többszereplős szöveges darabokat. Ezek a népi színjátékok magasabb szintjét képviselik. Kialakulásuk a múlt század végére, e század elejére tehető, s népszerűségük a két világháború közötti időben különösen nagy volt. A betyárjáték mint önálló színjáték Kelet-Magyarországon, az Erdéllyel határos területek falvaiban alakult ki, de amikorra szélesebb rétegben elterjedhetett volna, a népi színjátszás feltételei megszűntek. Az idevonatkozó darabokat a szatmári betyárjátékok fogalma alá soroltuk. Ezekben a színjátékokban pompásan megfigyelhetőek és elemezhetőek a népi drámára vonatkozó jellemző vonások és ismének. A szatmári betyárjáték tipikusan „színpadi" előadást igénylő játék. A szereposztás, a rendezés, a felkészülés és a bemutatás a tényleges színművek mintáját követi, noha természetesen a szerkesztést, a drámai feszültséget, konfliktust stb. illetően lényeges különbségek van4 A példákhoz 1. Ujváry Zoltán: Játék és maszk, III. (Debrecen, 1983). 74., 77., 106. 5 Az összevetéshez I. Мак kai Endre—Nagy Ödön: i. m. 31—35., 156—158.; Szendrey Zsigmond— Kodály Zoltán: Nagyszalontai gyűjtés (Budapest, 1924). 3—11.; A Magyar Népzene Tára, II. Jeles napok. Budapest, 1953. 424—429., 435., 443—447.; Ferenczi Imre—Ujváry Zoltán: Farsangi dramatikus játékok Szatmárban (Debrecen, 1962). 64—65. 268