A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Néprajz - P. Szalay Emőke: Debrecener Schüsseln und Teller

A jel, melyet leltek, jászolban egy gyermek. Ott fekszik a szénán. Hódoljunk meg ott méltán, hódoljunk meg ott méltán! Szűz anyja mellette, örvendez felette. Pólyába takarja. Pásztortársak, el hozzá! pásztortársak, el hozzá! Legyen dicsőség Istennek, béke embernek! Ki-ki örüljön ennek! Ki-ki örüljön ennek! Dicsőség mennyben az Istennek! Dicsőség mennyben az Istennek! Az angyali seregek Vígan így énekelnek: Dicsőség! Dicsőség! Istennek! Békesség földön az embernek! Békesség földön az embernek! Kit az igaz szeretet A kis Jézushoz vezet, Békesség! Békesség! Embernek! Kántálok: Dicsértessék a Jézus Krisztus! Gazda és gazdasszony: Mindörökké, ámen. Egy kántáló: Na, szomszédasszony, készüljön, oszt menjünk kántálni, utána meg megyünk az éjféli misére! Gazdasszony: Persze, megyünk, csak megkeresem a gubakendőmet. Veszem fel. (Közben kínálja a kalácsot.) Vegyetek! Ide leteszem, míg a gubakendőmet megkeresem. Oszt mán mehetünk is! Mindenki vesz a kalácsból. Még egy keveset beszélgetnek. Mikor a háziak elkészülnek, együtt eléneklik a búcsúéneket, s elmennek: 261