A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Néprajz - P. Szalay Emőke: Debrecener Schüsseln und Teller

És minekelőtte a Krisztus születése napját szétterjesszük, Nosza pásztorok, kint a berkekben, Nyájak legelnek hegy- és völgyekben. Mit mondok, halljátok! És ezt csodáljátok! Betlehembe. /. pásztor: Gyere be te is, pásztor pajtás, mondjunk egypár verset! 2. pásztor (bejön, kezében csörgős bottal, mellyel kiüti a vers ritmusát): Állj félre, pajtás, én is hadd beszéljek, Már ilyen legénytől, mint te, nem is igen félek! Bejártam Ungot, Berket, Afrikát, Amerikát, Sehol sem találtam a Kisjézuskát. Most jöttem Budáról, Buda városából, Három katonával meg egy rongyos szolgával. A szógámnak a neve bujdosó katona, Én meg vagyok egy hányt-vetett Gyurka. 1. pásztor: 2. pásztor: Hát Kecskés Petit hol hagytad? Odakinn a fejit mán alig-alig bírja, Kecske a száját mán habosra nyalta. Egyet rittyentenék juhászok módjára, Ő is beérkezett, szívem fájdalmára. Jöjjön be kend, öreg, jó tűz van idebenn, Hideg a pitar mán dideregni benne! Öreg (kint): Bemennék, ídes gyermekeim, de nem találom az ajtónak a kilincsit! 2. pásztor: Sarka fele, öreg! Öreg: Szálka fele? 2. pásztor: Nem, öreg, a sarka fele! Öreg: Mátészalka fele? 2. pásztor: Nem, öreg, a sarka fele! Öreg: Ott keresem, mégse lelem! 2. pásztor: Vigyázzon kend, öreg, mert egy hétméteres pálinkás árok áll előtte! Öreg: Hetvenhét? 2. pásztor: Nem öreg, csak hét! Öreg (Mintha nagyot ugrott volna, rogyadozó térddel bejön): Höj, kedves gyermekeim, mikor én százhúsz éves vótam, ilyen árkot én könnyen átugrottam. Hopp, szerencsés, lencsés-füstöltkolbászos jó estét!" Gazda: Adjon isten! Öreg: Amíg ti gyermekeim idebe esztek, isztok, dorbézoltok, az öregnek a deres szakállára nem is gondoltok! 2. pásztor: Dehogynem, öregapám, itt a kulacs, igyon! Öreg: Innék, innék, ha vón benne! 2. pásztor: Van még a gazdának egy-két pohárral, majd tölt az bele! Öreg: Tőt, ha tőt. Ha nem tőt, az az ű fertelmes szent akarata! (Kis szünet) Öreg: Hány óra, pásztor pajtás? 2. pásztor: Háromfertály zöldre, Feküdj le a földre! 249