A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Néprajz - P. Szalay Emőke: Debrecener Schüsseln und Teller

Varga Gyula Karácsonyesti játékok Fülöpön Fülöp megyénk keleti csücskében, a román határ és Szabolcs-Szatmár megye által behatárolt kis „zugban" fekszik, pontosabban „nyújtózkodik" végig, közel három kilométer hosszúságban. Földrajzilag a nyíri vidékhez kapcsolódik. Különböző majorsági telepítések következtében e vidéken a XVIII. század második felétől meglehetősen szétszórt tanyavilág alakult, s e tanyavilágból „fejlődött" önálló községgé Fülöp, 1945 után. (A lakosság nagy felháborodására a mintegy 2000 lakosú falut újabban Nyírábrányhoz csatolták.) A hosszú soros (strassendorf) faluvá tömörült lakosság, bár eredetileg minden bizonnyal különböző vidékről származott, a XX. században szívós öntudattal igyekezett erősíteni összetartozástudatát. Részben ennek, részben a katolikus egyház buzgalmának, de lelkes lokálpatrióták működésének is köszönhető, hogy a társas együttélés falusi szokásrendszere itt éppen abban az időben fejlődhetett ki, amikor más vidékeken — többek közt a szomszédos Hajdúságban — már javarészt széthullóban volt. A karácsonyesti ünnepi szokások is a legutóbbi időkig éltek, így lényegében még a 12—14 éves korosztály is közvetlenül átélhette azokat. Nem okozott tehát gondot a falu értelmes közművelődési vezetőinek, hogy a Hazafias Népfront megyei bizottsága által meghirdetett Hortobágytól Sárrétig elnevezésű mozgalom keretében a közelmúltban még élő karácsonyesti hagyományokat a maguk eredeti formájában felújítsák.

1 Még öt-hat évvel ezelőtt december 24-én délután kb. két órától az éjféli miséig nyolc-tíz csillagos, betlehemes, kántáló csoport járt a faluban. Voltak közöttük nyolc-tíz éves gyerekek, tizenkét-tizennégy éves serdülők, de a legutóbbi időkig jártak felnőttek is. így a játékoknak meglehetősen kikristályosodott formái alakultak ki. Ezt az is segítette, hogy elindulás előtt rendszerint bemutatták a helybeli plébánosnak, aki igyekezett csiszolni, „gyomlálni" a szövegeket, főként a mindegyre fel-felbukkanó apokrif elemeket. Viszont bizonyára e beavatkozásnak is köszönhető, hogy igen sok karácsonyi ének itt igen szép formában megmaradt a népi emlékezetben. Legelőször, rendszerint már délután két órakor, a csillagosok indultak. Ezek mindig gyerekek. A csillaghordozást általában az úgynevezett „háromkirály-járással" hozzák kapcsolatba,

2 de az ország keleti vidékein, főként Szatmárban és — mint a közölt példa mutatja — a nyíri részeken csupán maga a csillag s a csillagozók három személye utal a bibliai három királyra. Maga az ének itt inkább a pásztorjárást mondja el.

3 Délután öt óra körül, kb. egy időben indultak a betlehemesek és a kántálok. Előbb kezdtek a fiatalabb gyerekek, valamivel később a felnőttek. Arra is ügyeltek, hogy az egyes csoportok a falu különböző pontjairól induljanak, így ritkán „ütköztek össze". Ha mégis egy 1 A Hortobágytól Sárrétig elnevezésű mozgalmat megyénkben először 1976-ban hirdették meg, elsősorban kis települések számára. Célja a falukban fellelhető néphagyományok és más kulturális értékek felkutatása és felújítása. 2 Magyar néprajzi lexikon II. „Háromkirály-járás". 3 Vö. Béres András: Nyíradonvi betlehemesek, csillagosok. DMÉ. 1948—1956. (Debrecen, 1957.) 59—63. 241