A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Néprajz - P. Szalay Emőke: Debreceni tálak, tányérok

olyan darabbal foglalkozunk, amelyek elkülönülnek a többiektől, jelenleg sem készítési idejük, sem készítőik vonatkozásában még megközelítő feltételezéseket sem tudunk tenni. A tál és tányér formailag is eltér a többi debreceni edénytől, díszítményük jellege alapján soroljuk ide őket. A tál öblös, széles, perem nélküli.

25 Öblében hajló szárról hat egyszínű sárga szirmú virág hajlik ki karéjos levelek és vörös ágak között. Homorú oldalának egyszerű díszítését zöld, vörös és barna, féloldalú ágszerű vonalkázás adja, peremének szélén vörös hullámvonal húzódik. A tányér ugyancsak eltérő formát mutat, inkább tálformát követ kis méretben, oldalfalán nincs törésvonal. (10. kép) A széleken barna, vörös, zöld vonalakkal és hullámvonalakkal határolt térben egyenes szárú, álló, hármas virágbokor, amelynek szárai vízszintesen apró vonalakkal áthúzottak. Alján két kacskaringó. A szárak végein gránátalmára emlékeztető virágok ülnek.

26 Hasonló motívumokat a XVIII. századi úrihímzéseken fedezhetünk fel.

27 A következő csoportot öt tányér képezi. A szokványos kisméretű tányérok széle ujjal nyomkodott. A díszítmény alapján kapcsolatot tételezhetünk fel az egyes darabok között. A döntő darab díszítménye egy nagy ívben hajló, nagyméretű gránátalmával koronázott ág.

28 (11. kép) A szárból alul kisebb kacskaringók ágaznak el, illetve egy szintén különleges formájú virág, amelynek szirmait vonalak alkotják, közepe pontokkal tarkított. Ez a motívum két másik darab, egy nőalak és egy butella díszítményére emlékeztet. Visszatérve a gránátalmához, a szokásos ábrázolástól eltérő formája az, hogy zöld levél fogja körül a gyümölcsöt, belseje vörös, benne egy vízszintes sötétbarna vonal és pontsor, az érett gránátalmára emlékeztet, amely éppen a felhasadás pillanatában van. A gyümölcsnek ezt a megfogalmazását Katona Bálint 1839-es remekén láthatjuk.

29 A hasonlóság olyan nagyfokú, feltételezhetjük, hogy ő készítette ezt a tálat. Készítési idejét így az 1830—40-es évekre tehetjük. Hasonló gránátalmák díszítenek négy tányért, amelyek formailag is megegyeznek az ismertetett tányérral. (12. kép) Ezeknél már álló virágtő alkotja a díszítményt, apró levelek, kacskaringók övezik, a szárakat ugyancsak vonalakkal áthúzta a mestere. Az ágak gránátalmákat teremnek, zölddel határolva, azaz levelek között ábrázolva a vörös színű, felhasadó gyümölcsöt. A főág két oldalán két féloldalas pontozott ág, a peremen féloldalasan növekvő pontsor.

30 A harmadik darabon két tulipán foglalja el az ágak helyét a tulipánbokorban.

31 Az előbbi tállal rokonítható, valószínűleg egy műhelyben készültek. Ide sorolunk egy negyedik tányért, amely hasonló szerkesztésű álló virágtöves, de ez már vázából emelkedik ki. (13. kép) A szárakat apró rozmaringlevelek borítják, a gránátalmák zölddel övezettek, belsejükben vörös és sötétbarna vonalak jelzik a cikkelyeket. A gyümölcsök között két száron apró pontokból alakított virágok ülnek. A peremen hullámvonal fut, ez a legelső darabbal hozza kapcsolatba ezt a tányért.

32 Mivel az ismertetett tányérokon az 1839-es remek gránátalmájának változatai későbbi fázist mutatnak, az 1840-es évekre tesszük készítésük időpontját. Pontosan tudjuk a következő két tál készítési idejét, mivel hátulra karcolta a mester, 1843. (14. kép) A T. J., B. E. névbetűk jelentik a tulajdonosokat, ezek alapján valószínű, hogy eljegyzési vagy esküvői ajándéknak készültek.

33 A két tál pereme hullámos, ez egyedülálló a debreceni tálak között. A széles perem belső részének kétharmadát áttört, metélt rész foglalja el. A szokásos kialakítástól az egyik eltér, a körök középpontjain egy sáv 25 Hajdúsági Múzeum. HM 52. 120.1. 26 Déri Múzeum. 27 V. Ember Mária: i. m. 131. kép. XVII. sz. közepe, Erdély. 28 Hajdúsági Múzeum. Leltári sz.: 52. 119. 29 P. Szalay Emőke: Debreceni vörös mázas... i. m. 3. kép. 30 Déri Múzeum. Leltári sz.: V. 1913. 29. 1—2—4. 31 Déri Múzeum. Leltári sz.: V. 1913. 129. 3. 32 Déri Múzeum. Leltári sz.: V. 1912. 80. 33 Déri Múzeum. Leltári sz.: V. 1912. 19. 1—2. 234