A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Történelem - Kormos László: die Wirtschaftsführung des Reformierten Kollegiums zu Debrecen 1742–1841

pali szoba és egy ebédlő megfelelhetnek a mérsékelt jövedelmű hivatalnokoknak, tisztviselőknek, fiatal kereskedőknek."

19 A vagyonosodottabb állapot, a magasabb pozíció azonban ennél tágasabb lakást kívánt. Róthschnek Olga négyszobás („elfogadó szoba — nappali szoba — háló szoba — ebédlő") lakása és berendezése az átlagosnál tehát gazdagabb polgári környezetre utal. A négyszobás lakáshoz külön cselédszoba is tartozott. „A szobaleányt foglalkoztató háztartások már többnyire a középosztály felső rétegeiből és inkább a nagypolgárság köréből verbuválódtak. Az itt szokásos nagyobb lakásméretek folytán a lakás higiénikus karbantartása önmagában nagyobb munkát igényelt, s e háztartásokban (...) rendszerint már külön cselédszoba is előfordult."

20 Róthschnek Olga négyszobás, kb. 110 m

2 alapterületű lakásának karbantartása, fenntartása szobaleányt, szakácsnőt és mosónőt kívánt. A sok alkalmazott foglalkoztatása talán abból eredhetett, hogy vidéken „a fölös bőséggel kapható cselédek olcsó bére miatt a szobák és a cselédek száma valamivel több, a komfort viszont jóval hiányosabb lehetett".

21 A házicselédek polgári családon-háztartáson belüli helyét jelzi a lakásalaprajz, amely jól mutatja a konyha-kamara-cselédszoba csoport elkülönülését a családtagok tereitől. A cselédek bérére vonatkozó információkkal Róthschnek V. Emil kimutatásában is találkozunk. A szakácsné havi fizetségül tíz forintot, a szobaleány havi nyolc forintot kapott. Sok vagy kevés-e ez az összeg? A kérdés megválaszolását csak az említett bérek korabeli árakkal való összehasonlítása könnyítheti meg, a leltárkönyv ehhez bőven szolgáltat adatokat. (Pl. kézi tükör ára: 2 f., ingaóra ára 28 f., kenyérvágó kés ára 1 f., egy pár női fűzős cipő ára 6 f.) Első látásra nyomorúságosan alacsonynak tűnnek a cselédbérek a felsorolt árakhoz képest. Egyet azonban ne tévesszünk szem elől! A cselédek díjazása két részből állt: egyrészt a teljes ellátásból, másrészt a kifizetett bérből. A cselédnek tehát se szállásáról, se élelmezéséről külön nem kellett gondoskodnia, s így az említett bérösszegek már kielégítőnek mondhatók. A lakást és a berendezést készen kapták a fiatalok, a fenntartásához szükséges költségek előteremtése (amelybe a cselédbérek is tartoztak) már az ifjú házaspár — elsősorban a férj — feladata lett. A megszokott életvitel szinten tartását segítette az is, hogy a lakáson és a hozományon kívül később a gyógyszertár résztulajdonjogaiból a vő, dr. Varga Emil szintén részesült.

22 A fiatalok eljegyzését (1895. március) követően 1895. november 18-án megtartották az esküvőt és a lakodalmat. A leltárkönyv 1896. április 25-i keltezéssel zárul, tehát csaknem fél évvel a házasságkötés után készült el a végleges formájában a sok próba- és előszámvetés („maculaturák") után. A nagy figyelemmel és aprólékos gonddal íródott leltár a fekete műbőr kötéssel borított számlakönyvben közel 50 oldalt tesz ki, s minimum két példányban másolta le szerzője. A leltár nagyobbik felét az ún. kelengyeköltség teszi ki — ide számítva az idegenektől kapott ajándékokat is —, a kisebbik részben a lakodalom anyagi terheinek a felsorolását találjuk. A kelengye a legtöbb esetben a férjhez menő leánynak ruha- és fehérneműből, ágyneműből stb. álló hozományát jelenti.

23 Ebben a leltárban azonban a ruhafélék listája mellett a lakás teljes bútorzata és felszerelése is szerepel. így példánkban a kelengye helyett indokoltabb a hozomány kifejezést használni, amelyet tágabb értelemben a menyasszony ingó vagyontárgyainak összessége képez. Ha a módos gazdalány és a városi gazdag polgárlány kapott „útravalóját" összevetjük, megállapíthatjuk, hogy a kelengye (hozomány) adásának célja a két félnél nem lehetett 19 Magyarország története i. m. 468. 20 Gyáni Gábor: Család, háztartás és a városi cselédség. (Bp., 1983.) 170. 21 Magyarország története i. m. 470. 22 1898—1904-ig Róthschnek Jenő a gyógyszertár kezelője, 1905-től bérli a patikát Grósz Nagy Ferenc. Ekkor tulajdonosok voltak: dr. Róthschnek Jenő, dr. Varga Emil és dr. Bognár Géza (utóbbi ketten a Róthschnek leányok férjei). — Benkői. m. 108. 23 Magyar értelmező kéziszótár I. (Bp., 1982) 665. „kelengye" címszó. 170