A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Történelem - Kormos László: die Wirtschaftsführung des Reformierten Kollegiums zu Debrecen 1742–1841

az átköltözéskor kicseréltette a bútorzatot, új biedermeier stílusú garnitúrát készíttetett helyette. Fia — aki apja után 1866-tól átvette a gyógyszertár irányítását — 1905-ben a Debreceni Városi Múzeumnak adományozta a Zeininger-féle patika volt felszerelési tárgyait, így válhattak azok a múzeumi gyűjtemény értékes darabjaivá. A Róthschnek család Debrecen nemesi származású, felső „középosztály"-beli értelmiségi rétegéhez tartozott. Nemesi származásukat a levéltárban fellelhető dús lombú családfa igazolja.

9 Értelmiséginek hivatalosan az 1848. évi törvényhozás nyilvánította a gyógyszerészeket az orvosokkal, ügyvédekkel stb. együtt.

10 A városi polgári rétegen belüli helyzetüket pedig egy lényeges gazdasági tényező: a vagyon s különböző életmódbeli ismérvek határozták meg. Dr. Róthschnek Emil édesapjától kapott öröksége, indulótőkéje 24 ezer forint

11 volt, ehhez járult évi jövedelme, amely a leltár szerint hét-nyolcezer forintot tett ki.

12 Ebből az összegből saját fenntartásuk mellett gyűjtötte ki leányának a hozományát (beleszámítva itt a lakodalmi költségeket is) és lakását. Az összesített kimutatásban a hozomány értékét 5444,16 forintra becsülte maga az adományozó (ebbe viszont nincs a lakás értéke beleszámítva), s ez közel négyszerese a módos gazda által nyújtott anyagi fedezetnek. A leltárkönyvet tanulmányozva a Hanák Péter által rekonstruált polgár ideáltípusa elevenedik meg előttünk. Az ilyen ideáltípus az üzleti életben racionális, számító, anyagias, a közéletben többnyire liberális szabadgondolkodó és humanista; otthon a gondos családfenntartó, a szigorú, ám szerető atya, a galamblelkű tirannus.

13 Valóban, dr. Róthschnek Emil mindazt igyekezett megadni gyermekének, ami az általa elfoglalt gazdasági-társadalmi pozíció révén lehetséges, egyben kötelességszerű is volt. Atyai törődését mi sem bizonyítja jobban, mint hogy leányát arról a gazdasági alapról indította el az önálló élet megkezdéséhez, amely a megszokott középpolgári, értelmiségi létet biztossá tehette számára. A hozomány szinte a fiatalok számára is észrevétlenül segítette a polgári pozíció megtartását, hiszen társadalmi rendeltetése többek között az volt, hogy az ifjú házasokat ellássa olyan javakkal, amelyek főleg külső megnyilatkozásaikhoz mutatkoztak szükségesnek.

14 A leltárkönyvet áthatja a kereskedelmi életben jártas polgár magatartására jellemző aprólékosság, precizitás. Ha csak egy pillantást vetünk a leltár lapjaira, már meggyőződünk arról, hogy üzleti számlakönyvhöz hasonlóan készült ez a számvetés is. Tételes felsorolások, ármegjelölések, összegzések, százalékos kimutatások, üzleti kapcsolatok, tartozások stb. bejegyzései szerepelnek a könyv oldalain. Az üzlet, a gazdasági élet és magánélet összefonódását, azt a polgári gondolkodásmódot példázza ez a forrás, amely szerint nem létezik semmi, ami ne lenne pénzben mérhető. Leánya házasságát — ironikusan szemlélve — egy matematikai feladványhoz hasonlóan tekintette át a családfő. Osztott és szorzott, összeadott és kivont, így kereste a választ a címben is feltett kérdésre: mennyibe kerül az önálló háztartás megteremtése és fenntartása, mi az az optimális anyagi keret, amely az igényelt életformát biztosítani tudja. Számításai után évi négyezer forintban határozta meg ezt az összeget, miközben felhívta a figyelmet arra is, hogy Pesten egy hasonló háztartás kb. ezer forinttal több kiadást igényel. A polgári létből fakadó racionális mentalitást nemcsak e kiházasítási leltár 9 HBmL. XIII. 12. 10 Magyarország története (1890—1918) 7/1. köt. (Főszerk.: Hanák Péter, Bp., 1978) 453. 11 Benkő'x. m. 108. 12 Az árakat forintban fejezte ki Róthschnek V. Emil, holott elméletileg ekkor már a koronapénzrendszer is forgalomban volt. Ennek magyarázata: „Az ezüstalapon nyugvó osztrák értékű forint helyébe az aranyalapú koronarendszert 1892. augusztus 11-én vezette be az 1892. XVII. és XVIII. te. A kormány 1899. november 1-én kelt rendelete értelmében a koronaértékben való kötelező számítás — az átállást megkönnyítő 7 év türelmi idő lejárta után — 1900. január 1-én lépett életbe." — Rááóczy Gyula: A legújabb kori magyar pénzek (1892—1981). (Bp., 1984) 13. 13 Hanák Péter: A polgári lakáskultúra szakaszai a XIX. században, 1815—1919. Történeti antropológia i. m. 176. 14 Tárkány Szűcs Ernő: Magyar jogi népszokások. (Bp., 1981) 383. Ez a munka egyébként a paraszti kiházasítás jogi tartalmát részletesen tárgyalja, összefoglalja. 167