A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Történelem - Kormos László: Kerekes Ferenc tanulmánya a Debreceni Református Kollégium gazdasági ügyvitelének 1742–1841 éveiről

is hatalmas fő Bíráji voltak, mint például Komáromi György, ki egyszersmind Bihar Vármegyének is Vice Ispánja volt. Illyen környülmények közt annyira hozzá szoktak mindenek a Debreczeni Magistrats és Communitas által a debreczeni Papok és Professorok megeggyezésével hozott Collegiumi törvényekhez, hogy azok többé senkinek vissza nem tetszettek, s azután is erejekben maradtak egész 1792-ig. De mind a mellett is, hogy a debreczeni polgári törvényhatóság a Collegiumi discipilinaris törvények hozását már 1704-ben magának vette, és abban ily hatalommal lépett fel; a Collegium gazdasági dolgainak igazgatása, a mint már fenntebb mondottuk, egész 1792-dikig a Professorok független administratiója alatt maradott, az Ifjúságnak is, a mennyiben Perceptor, és Gazda közzülök volt befolyásával. Ennek okát, úgy látszik, egy részint abban kell keresni, hogy a város népe mind itt a Szepesen, mind Szent Imrén, hol akkor sok Debreczeni emberek birtak szőlőt, a Collegiumnak dezmálván, szinte lehetetlen volt a Collegiumot úgy nézniök, mint a mely gazdasági tekintetben is a Városi Magistratus felügyelése alatt volna; a fő Tiszteletű Superintendent pedig, kit a Protestáns fejedelem megszűnése után a felügyelés illetett volna, úgy látszik ezen tekintetben megfelejtkezett a maga Jussáról; vagy talán úgy esmérte a Professor okát, s oly bizodalommal viseltetett azoknak egyenessegéhez és buzgosagához, hogy az oeconomicumokra való felügyelést maga részéről szükségesnek nem is tartotta? Egyébiránt, akármint volt legyen is é dolog, bizonyos, hogy egy illyen oskolának, melly egész hitvallásunk felekezetére nézve ily nagy érdekű, cassája administratióját úgy bízni a Professorokra, hogy senkinek arról számolni ne tartozzanak és semmi control leria alatt ne legyenek, semmi tekintetben tanátsos nem volt, magokra a Professorokra nézve nem; mert nekik mint nevelőknek és tanítóknak helyheztetésök olyan, hogy minden gyanútól menteseknek kell lenniek, a ki pedig Cassat controlleria nélkül kezel, legyen az bár maga Arisztides is, a roszszakarok gyanújának s rágalmazásának ki van tétetve: a Cassára nézve sem; mert hijjában, mindnyájan gyarló emberek vagyunk, és a feleléssel senkinek nem tartozás könnyen visszaélést szülhet. Kellett hát itt controlleriát állítani fel, tagadhatatlan; de kéttség kívül jobb lett volna e^t csendes, békességes időben, higgadt vérrel, és hideg megfontolással intézni el, mint ollyankor, mikor az indulatok fel voltak lázzadva. Azomban, fájdalom! a dolog egészen máskép történt. Mert az új oskolai törvények, és a Collegium javai administratiójának új organizatiója 1792-ben amaz Episcopal isták és Presbyterianusok között történt szomorú zavargások végződésével a triumphalt Presbyterianus Püspök Hunyadi Ferencz és a részén lévők által, a megbukott episcopalista Püspök Professor Sinai Miklós, és vele tartó Professor társai ellen hozatván, úgy látszik, nem annyira a közjó melletti buzgóságból, min.t emberi gyarló indulatoktól vezéreltetve írattak, s nem annyira oda voltak irányozva, mikép lehessen azontúl a Collegium javait minél jobban administralni, mint oda, hogy a hatalom a Professorok kezéből kivétessék, s más kezekbe adassék, szinte úgy minden control leria nélkül, mint volt a Professorokéban. Mivel adtak az akkori Professorok okot, vagy alkalmatosságot arra, hogy tőlök az oeconomica administratio nagy részét elvetessék, erről alapos esméretem nintsen; mert a híres Sinai féle pert nem láttam, nem olvastam. Annyit hallottam traditióból, hogy a Professorokat, különösen Sinait hűtlen administratióval vádolták ellenségei, ő pedig azt beszélte mindenfelé hogy csak azért veszik ki a cassát a Professorok kezéből, mert nem adtak pénzt minden Urnák, a ki kért, ha nála bátorságot nem 1 attak; s a ki az interest nem fizette, citáltatták. Meg lehet, hogy mind a kettőben volt valami igaz. Elég, hogy 1792-ben a Collegium javainak administratiója, s ennek elvei is egészen megváltoztak. * * * 1792-ig a Professorok a Collegiumot úgy nézték mint valamelly Klastromot, magokat, mint a Klastrom Elöljáróit, s mint gazdákat a Klastrom javaiban, s annál fogva azt mondották, hogy a Collegium az övék, annak javaiban ők a gazdák, a parantsolók, és ezen elvhez, a mint fentebb láttuk, mások is hozzá voltak szokva. Ez ellen hozatott az 1792-diki Oskolai Törvények közül a 2-diknak im e czikkelye: „Professores in Collegium eiusque fundum sibi proprietatem non vindicent, neque illud seu verbo seu scripto suum appellent." Ide mutat az is, hogy az 1704-diki legelső törvényben még így íródik le, kik tartoznak az Oskolai törvények alá: „Universi et singuli Scholae nosírae Cives, superioris non minus quam inferioris ordinis, Rectores omnesque Docentes ac discentes, Majores et minores, Nobiles et ignobiles, primum omnium certo statuant, hoc Scholasticum vitae genus (quod in sedula tractatione solertique propagatione studiorum pietatis acliberalium artium, Ecclesiae, et Reipublicae necessariarum, consistit) DEO imprimis piacere, et cet"; a honnan látszik, hogy még akkor a Collegium úgy néződött mint egy kis Respublica, vcvülynek polgári a Tanítók és a Tanúlók, a Professorok és a Deákok együtt, s következésképpen a Collegiumnak mint ezen kis Polgári társaságnak javai is meghagyattak ennek Elöljáróinak, a Professoroknak és tisztviselő Deákoknak administratiója alatt. De hogy ez a képzelet 1792-ben egészen megváltozott, meg tetszik a Professorokról akkor hozott 6-dik törvényből, melly eképpen vagyon: ,Professores sine scitu et consensu localium Curatorum neminem in numerum Studiosorum ( Vanus enim Scholae civium titulus abrogatur) recipiant, vei inde excludant.' Az 1792-ben hozott disciplinaris törvényeknek végső szavai az aláírásokkal együtt e képpen 141