A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Természettudomány - Lovas Márton–Ötvös János: Talaj-coleopterológiai vizsgálatok a Boda melletti Nagycsere-erdőben, 1984

Az aktivitási görbét vizsgálva megállapítható, hogy az egyedszám május hónapra háromszorosára növekedett. Csökkenés figyelhető meg júniusban, s ezt júliusban kiugró gyűjtési eredmény követi. Augusztusban újabb csökkenés következik be, s szeptemberre ismét beáll az áprilisra jellemző egyedszám. Az egyes hónapokban gyűjtött fajok számát vizsgálva, hasonló lefutású görbét rajzolhatunk. Áprilisban 12 fajt, májusban 15 fajt júniusban 9 fajt, júliusban 17 fajt, augusztusban 13 fajt s szeptemberben mindössze 3 fajt sikerült gyűjtenünk. Ez utóbbi eredmény a csapdák megsemmisüléséből és az őszi diapauza bekövetkezéséből egyaránt adódott. Dominanciaszámításokat is végeztünk. Április hónapban a legmagasabb dominanciájú faj a Catops picipes F., 38,88%. A második legnagyobb értéket a Pterostichus oblongopunctaus F. érte el, 24,07%. A harmadik helyen pedig az Oeceoptoma thoracicum L. 12,96%kal szerepel. Május hónapban legmagasabb értéket a Pterostichus anthracinus 111. érte el, 30,00%. A következő leggyakoribb faj a Gyrophaena manca Er. volt, 27,80%. Harmadik leggyakoribb faj az erdei ganajtúró Geotrupes stercorosus Sriba, de csak 7,14%-kal. Júniusban, amikor az aktivitási görbe csökkenő tendenciájú, a legmagasabb dominanciájú faj még mindig a Pterostichus anthracinus 111. 41,55%-kal. A Catops nigricans Spence. a következő leggyakoribb faj, 35,06%. Harmadikként egy kis futóbogár, a Pterostichus oblongopunctatus F. 6,49%-kal szerepel. Júliusban a Pterostichus anthracinus 111. 27,19% értékkel a leggyakoribb faj. Követi a Necrophorus vespillo L. 18,85% értékkel. Megjelenése és jelentős dominanciaértéke jelzi, hogy csapdáinkba ekkorra erdei egerek és cickányok is bekerültek, s kadávereik vonzzák ilyen nagy tömegben ezt a fajt. A harmadik legmagasabb értéket elérő faj, a Necrophorus humator Ol. 11,40%-a is ezt a helyzetet jelzi. Augusztusban a leggyakoribb faj a Pterostichus anthracinus 111., 19,66%. Ezen a gyűjtőterületen és ebben az évben a májustól augusztusig terjedő, illetve helyesebben az április végétől szeptember elejéig terjedő időszak leggyakoribb faja. A második legmagasabb dominanciaértéket ebben a hónapban a Catops nigricans Spence. 14,04%-kal képviseli. Ez a kis dögbogár a nyár végén és ősszel jelenik meg. Azonos dominanciaértéket ért el a Necrophorus vespillo L. és a Gyrophaena manca Er., mindkettő 10,11%-kal szerepel. Szeptemberben az épen maradt három csapda eredményei alapján a leggyakoribb faj a Catops nigricans Spence. volt, 73,21%-os értékkel. Anyagunkban a következő nagyobb létszámú faj a Pterostichus vulgaris L. volt. Ebben az anyagban sikerült kimutatnunk a Carabus violaceust L. fajt, de 7,14% dominanciája is jelzi, hogy ebben az erdőben nem olyan gyakori fajról van szó. Összegezve megállapíthatjuk, hogy gyűjtéseink eredményeképpen egy érdekes növénytársulás, a gyöngyvirágos tölgyes talajfelszíni bogárfaunájáról kaptunk adatokat. Ezek kiegészítik korábbi, az erdőspusztákon, illetőleg a Hajdúhát és a nyírségi homokterületek határán levő gyöngyvirágos tölgyesekben végzett hasonló gyűjtéseink eredményeit (Téglás, 1979, Haláp, 1981, Hajdúszentgyörgy, 1981), gazdagítják megyénk faunájára vonatkozó adatainkat. A talajfelszíni bogárfauna vizsgálata periferikus témának tűnik, de a dögevő és a ragadozó fajok mennyiségi és minőségi adatainak feltárásával az erdő életében fontos szintközösség életébe nyerhetünk bepillantást, gazdagítva az ökoszisztémáról rendelkezésünkre álló adatokat. 13