A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)
Történelem - Kormos László: Kerekes Ferenc tanulmánya a Debreceni Református Kollégium gazdasági ügyvitelének 1742–1841 éveiről
Bíróságot is viselt embernek csak tudnia esmérnie kellett minden ezen városban lévő testületeknek, annyival inkább a maga felekezetebeliek itten lévő főiskolájának, s a helybeli Ref. Ekklesiának jogait, s kiről, mint akkor kéttség kivül a helybeli Venarabile Consistoriumnak is Nagy tekintetű tagjáról s a Collegium helybeli Curatoráról bátran feltehetjük, hogy a helybeli sz. Ekklesia és Curatoratus jogaira felügyelni semmit el nem mulasztott, — qua Collegium Perceptora számadásait nem a locale Consistoriumnak, nem is a Superintendentiának, hanem a Professoroknak adta be, azoknak censurája alá bocsátotta, és azoktól fogadott el Perceptori fáradtságáért gratificatiokat; ha gondolóra veszszük továbbá, hogy mikor tisztelt Curator és Perceptor Ur élete végéhez közelgetvén fertály-esztendei darab számadását a Professoroknak beküldötte, s ezzel Perceptori hivataláról ugyanazok előtt, kiktől azt által vette, s a kiknek mindenkor számolt, lemondott, és ezeknek tetszett a Collegium Seniorát tenni a Collegium Perceptorává, a mi hihetően a Szeremley Ur Perceptorsága előtt is úgy volt, (a mint hogy a Sáros Pataki Collegiumban, mellynek eredete a Debreczeniéhez hasonló máig is úgy van) s ebben sem a helybeli Ven.Consistorium, sem a főtiszt. Superintendent meg nem botránkozott, s érette a Professorokat 22 esztendeig kérdőre nem vonta, nem tsak, hanem mindenek, kik a Collegium Cassájából pénzt akartak költsönözni, azt a Professoroktól kérték, és azoknak Commissiójára a Collegium Seniorától, mint Collegium Perceptorától vették fel, ha végezetre ezeken kívül gondolóra veszszük még azt is, hogy a Collegium Archívumában található irományok szerint még régibb időkben is a Collegium képviselői mindenkor a Professorok voltak, ügyes bajos dolgait azok folytatták, követeket, még pedig többször a nagyobb tanuló Ifjak közül választott követeket a Collegium dolgaiban, a hova szükséges volt, azok küldtek, s hatalmaztak meg, a Szent Imrei és Szepesi dézmákat azok szedették be, s. a.t: úgy tartom nem csalatkozunk meg, ha mind ezekből azt hozzuk ki, hogy azok az Erdély országi buzgó Református fejedelmek, kik a Debreczeni Oskolát fejedelmi adományaik által helybeli Gymnasiumból főbb oskolai rangra emelték, úgy nézték azt, s másoktól is úgy kívánták tekinttetni, mint fejedelmi privilegizált Oskolát, melly az ő Superinspectiójok alatt, minden más törvényhatóságtól függetlenül, egyedül a Professorok által igazgattatik; és hogy az Oskolának illyetén igazgatásához az Erdélyi Ref.fejedelmek alatt annyira hozzá szoktak mindenek, hogy miután Erdély 1692ben a felséges Austriai ház alá adván magát, Református Erdélyi fejedelmek, kiknek Superinspectiójok alatt lett volna az Oskola, többé nem voltak is, a Professorok az oskolai dolgoknak egyedüli és független igazgatását folytatták tovább is még pedig egész 100 — Száz esztendeig t. i. 1792-ig a nélkül hogy ebben valaki megbotránkozott, s abban, hogy magokat így írták: Rectores et Professores Collegii, azaz, a Collegiumnak Igazgatói és Tanítói, megütközött volna. Harmadik epocha 1793-tól 1831-ig Bevezetés Midőn én ezen Jegyzésekhez kezdettem, csupán a Collegium Archívumában, található számadásokból, és más irományokból akartam, a mennyire lehet felvilágosítani a Collegium Oeconomica administratiójában időről időre történt változásokat. De midőn eddig értem, azon okokra nézve, mellyek az administratiónak e 3-dik epocháját előhozták, nem tudván magamat csupán az emiitett irományokból egészen felvilágosítani, próbáltam a dolognak, a mennyire az idő rövidsége engedte más írásokból s könyvekből is végire járni. Ezen visgálódásom eredményeit jónak látom ide írni két részre osztva. Az első rész ugyan nem tartozik egyenesen a kérdéses tárgyra, t.i. az Oeconomica administratió változásának okaira, azonban az idő rendi szerint nem is itt, hanem legelői lett volna a helye. Mivel mindazáltal némely tekintetben tsakugyan a régibb időbeli administratiót is világosítja, s különben is Oskolánk históriájára nézve érdekes; azomban onnan a hol illő helye lett volna, kimaradt ezt is ide teszem. 1, Először is a mi következtetést én közelebb a fenntebbiekből kihúztam, hogy t.i. a debreczeni Collegium Professorai az Oskolai dolgok független igazgatását még az Erdélyi Református fejedelmek megszűnése után is egy egész századig megtartották, ez csak az oeconomicumokra nézve igaz, a disciplinárékra nézve nem. Hogy az utóbbiakra nézve az oskolai törvényeket hajdan a generalis Synodus mai stylus szerint Superintendentialis gyűlés hozta, s a fejedelem erősítette meg, s tsak így tartattak érvényeseknek; de hogy mind e mellett is a helybeli Elöljáróság, kik a Tanuló Ifjúságnak rendetlenségeit legközelebbről látták, és érezték, gyakran bele avatkozott a disciplinaris törvények hozásába, mig nem azt a múlt század elején egészen magának vette: arra mostani dunántúli Református Superintended fő Tiszt. Tóth Ferencz Urnák a Túl a Tiszai Református Püspökök élete czimü munkájában e következendő adatokat találtam: a, A 119-k lapon: Hodászi Sz.Miklós Nagy Bányai Prédikátor, és ugyanazon Tractus Esperestje 1650-ben Januar 23-n tiszántúli Superintendenssé tétetvén „mindjárt Püspökségének elein a Debreczeni Deákság és Debreczen Városa dolgában, Rákotzi György akaratjából Debreczenben egy Zsinatot tartott, melynek folyása alatt, mivel az ügy olyan volt, hogy azt végképpen Polgári ítélőszék ítélhette meg, ugyan Rákotzi Györgynek rendeléséből, a Váradi Vár Vice-Kapitányának Ibrányi Mihálynak is ? 138
