A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Történelem - Rácz István: A cívis fogalma

A két statisztikai adatsor egybehangzóan az iparosok túlsúlyát bizonyítja. Az 1707. évi adatok szerint a polgárság egészének 54%-a foglalkozott ipari tevékenységgel, s ez az arány az új polgároknál később 64%-ra növekedett. Vagyis most már statisztikailag is kimutatható, hogy a városi vezetés tudatosan mérlegelte a polgárjog odaítélésekor a foglalkozás hasznosságát, és az iparosokat részesítette előnyben. Az persze feltűnik, hogy az iparosok aránya az új polgárok között fokozatosan csökkent: 1770-ben még 87%, 1800-ban 65%-ra mérséklődött, 1825-ben 48%-ra szállt alá, s 1845-ben pedig már 36%-os mélypontra sülylyedt. Második helyre a parasztpolgárok kerültek, 1707-ben 14 és a későbbi években 22%-os átlaggal. Bármennyire is ellentmondásnak tűnik, a roppant határú Debrecen városában a polgárok közül csak minden ötödik-hatodik foglalkozott kizárólag földműveléssel. Alacsony szinten rekedt meg a kereskedők számaránya, s úgy tűnik, hogy 1707—1845 között átlagosan 9—10% között mozgott. Hogy ez milyen visszaesést jelentett a korábbi évszázadokhoz képest, számadatokkal nincs módunk lemérni. Ami különösen feltűnő az 1707. évi statisztikában, a napszámos polgárok kategóriája. Később már senki sem került ebbe a rovatba, nyilvánvalóan a XVIII. század elején a különböző sarcolások, dúlások és járványos betegségek pusztítása szorított egyeseket a napszámosok sorába. Egészében véve tehát — ha csupán a foglalkozási statisztikákat nézzük — a debreceni polgárok erős iparos jellegére következtethetünk, amelyik mellett egy szerényebb kereskedőréteg húzódott meg, de ezek együttvéve 60—70%-át tették ki a polgárságnak. E foglalkozási statisztikák tényleges társadalmi értékét azonban csak akkor tudjuk meghatározni, ha szembesítjük a vagyonkomponensekkel s a társadalmi termelés városbeli egész rendszerével. 109