A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Történelem - Rácz István: A cívis fogalma

«ével, hogy „a nemes város egy átaljába vevődvén nemesi praerogativával",

159 semmiféle külön nemesi jog gyakorlását nem tűrte meg a falai között. Akik tehát polgárjogot nyertek, nemesi armálisukat a városban félre kellett tenniök. Nemesi jogon semmiféle ingatlant nem szerezhettek a városban, és a többi polgárral egyenlő teherviselésre kötelezték őket is. Az erdélyi fejedelmek és a magyar királyok 1561-től sorra írták elő a Debrecenbe beköltözött nemesek teherviselési kötelezettségét,

160 hogy a magisztrátus érvényt tudjon szerezni annak a polgári elvnek, „hogy minden nemes ember, vagy akármely lakos egy terhet visellyen az Várossal".

161 A Forgách-féle komisszió 1774-ben tehát már régi szokásrendet erősített meg, amikor a magisztrátus kötelességévé tette, hogy „azon valóságos nemes személlyeket pedig, akik ugyan a polgárságot magokra felvették, azért hogy civisi hasznokat vesznek, a személyes terhek alól ugyan a magisztrátus ki ne vegye."

162 Csupán annyiban különböztek a nemes származású polgárok a többiektől, hogy személyes ügyeiket a vármegye ítélőszéke elé vihették, a magisztrátus megfogalmazása szerint „A csupa Személlyeket illető dologban mindazonáltal a Nemesek a Vármegye Jurisdictiojától függenek."

163 Elmondható tehát, hogy a városlakó nemesek magukévá tették a polgárjogi normákat, és nem sok túlzása volt a városi tanács ama 1742. évben kelt megállapításának, hogy „itt eddig mind a Civis Nemesek, mind a közönséges Cívisek egyaránt Subjaceálván a Magistrátus Iurisdictiojának, zúgolódás nélkül viselték a város terhét".

164 Lakóhely szerint is szétszóródtak a városban a nemtelen polgárok és lakók között, s egyéb ingatlanaik — ház utáni és béres földjeik, kerti szőleik — szintén mind ott sorjáztak a polgári közösség parcellarendjében. Semmi nyoma nem volt annak, hogy a városon belül valamiféle külön nemesi városrészt kívántak volna maguknak kialakítani. Az utcánként való megoszlásukat 1845-ben a 10. táblázatban szemléltetjük.

165 10. táblázat A nemesek utcánként való megoszlása 1845-ben Utca neve Nemes lakosok szama Piac 118 Varga 100 Csapó 90 Péterfia 140 Cegléd 84 Hatvan 95 Összesen 630 A városlakó nemesek végeredményben kettős kiváltságúak lettek. Városbeli vagyonuk révén a helyi polgári közösséghez kötődtek, s a jelek szerint többségük ezt a kiváltságot tekintette értékesebbnek. Nemesi armálisuk viszont a vármegyéhez is odakötötte őket, különösen a birtokosokat. Ez biztosította számukra a megyei közéletben való részvételt, nem159 Lásd 153. jegyzet. 160 ZoltaiLajos: i. m. (Vidékiek.) 17—18. 161 Lásd 153. jegyzet. 162 Uo. 163 IV.A. 101 l/a/76. P. 624. 164 1742. február 20-án kelt levél. IV.A. 1011/m/4. P. 375—379. 165 A sárréti nemesek és tisztesek összeírása. 1845. IV.A. 12/a.2.cs. A debreceni nemesek 1840-ben egyedül arra tettek kísérletet, hogy „itten a nemesek közti szóbeli perek végzésére és a nemesség számban tartására" hadnagyi széket állítsanak fel a városban. Bihar megye azonban azzal az indoklással utasította el a kérésüket, hogy az 1836:20. te. csak a földesúri fennhatóság alatt levő községek nemesei számára biztosítják ezt a jogot. IV.A. 1011/k. 346/1840. 107