A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Természettudomány - Lovas Márton–Ötvös János: Talaj-coleopterológiai vizsgálatok egy hajdúszentgyörgyi tölgyesben 1981

Júniusban még mindig a Pterostichus (vulgaris) oblongopunctatus F. 42,85% értékkel a leginkább jellemző faj a társulásban. A második legnagyobb értékkel az Oxytelus rugosus F. 19,04% szerepel. A harmadik leginkább jellemző faj a Catops morio F. és ekkor már a nagy dögbogarak is jelentős számban jelennek meg, a Necrophorus vespilloides 14,28%-os dominanciaértéket ér el. Júliusban ismét változik a helyzet, mert egy érdekesebb faj, a Carabus violaceus L. válik a leginkább dominánssá 24,70%-kal. A következő magas dominanciájú faj ekkor a Pterostichus vulgaris L. 16,47%-kal és ugyanilyen értéket ér el a Geotrupes stercorosus Scriba is. A harmadik legmagasabb érték a Necrophorus vespilloides Herbst. 1529%-os értéke. Augusztus hónapban ismét változik a kép. A legmagasabb dominancia értéket 38,90% és a legnagyobb egyedszámot a Geotrupes stercorosus Scriba éri el, de a Carabus violaceus L. még ebben a hónapban is igen nagy számban került a csapdákba (104 db), és 20,00%-os dominanciával szerepel. A harmadik legnagyobb értéket 18,68% a Necrophorus vespilloides Herbst, éri el. Szeptemberre a nagy Carabidák száma csökken és a kis dögbogarak válnak dominánssá. A legmagasabb értékkel a Catops watsonii Spence. 24,13% szerepel. A második legmagasabb dominanciájú faj a Pterostichus vulgaris L. 18,10%. A holyvák közül az Oxytelus sculptus Grav. dominanciája 15,51%. Magas értékkel jelenik meg a Pterostichus oblongopunctatus F. is 13,79%, bár a május, júniusi magas dominancia értékhez képest ez a szám is az ősz köze. ledtét jelzi. Októberre a Catops morio F. dominancia értéke a legmagasabb 59,61%. A második legmagasabb értékkel a Geotrupes stercorosus Scriba 32,69%, míg a harmadik helyen a Pterostichus oblongopunctatus F. 3,84%-kal, végeredményben igen alacsony értékkel jelenik megÖsszegezve elmondhatjuk, hogy talaj csapdáinkkal jól nyomonkövethettük a természet változásait, igaz, hogy egy viszonylag szűk szintközösségben, s érdekes adatok birtokába jutottunk ebben a Debrecen közeli gyöngyvirágos tölgyesben. Ez a munkánk eredményeivel kiegészíti, teljesebbé teszi korábbi vizsgálataink eredményeit, s reméljük eredménnyel gyarapítja a megyénk faunájáról ismert képet. IRODALOM Bacsó, N. (1948): A hőmérséklet eloszlása Magyarországon. Országos Meteorológiai Intézet. Budapest. Bacsó, N.—Kakas, J.—Takács, L. (1953): Magyarország éghajlata. Országos Meteorológiai Intézet Budapest. Balogh, J. (1953): A zoocönológia alapjai. Budapest. Balogh, J. (1958): Lebensgemeinschaften der Landtiere. Ihre erforschung unter besonderer berüchsichtingung der zoozönologiscen arbeitsmethoden. Budapest. Calwers С G.—SchaufussL. (1916): Käferbuch L, IL, III. Stuttgart. Csiki, E. (1905—1908): Magyarország bogárfaunája L, IL Budapest. Endrödy, S. (1956): Lamellicornia — Lemezescsápúak. Fauna Hungáriáé IX. 4. f. Budapest. Ferenczi, I. (1950): Hajdúböszörmény környékének földtani felépítése. Földtani Intézet Évi Jelentése 1939—40. Ш. 105—110. Heydemann, B. (1962): Der Einfuss Reichbaues an der Nordsee auf Larven und Imagines von Carabiden und Staphyliniden. — Bericht über die 9. Wanderversammlung Deutscher Entomologen 6. bis 8. Juni 1961. Berlin — Deutschen Akademie der Land wir tschaftwissenschaf

ten zu Berlin. 237—273. Heymans, R. (1929): Biologische Untersuchungen an coprophagen Lamellicornien. Zeitschr. Morph. Ökol. Tiere. Hessen, H. J. L. (1980): Egg Produktion of Pterostichus oblongopunctatus (Fabritius) (Col. Carabidae) and Philonthus decorus (Gravenhorst) (Col. Staphylinidae). Netherlands Journal of Zoology 30.(1.): 35—53. Horion, A. (1941): Faunistik der deutschen Käfer I. Adephaga — Caraboidea. Düsseldorf. Horvatovich, S. (1974): Carabidae II. — Futóbogarak П. Fauna Hungáriáé VI. 4. f. Budapest. Kakas J. szerk. (1967): Magyarország éghajlati atlasza I—

П. Budapest. Kaszab Z. (1956): Heteromera — Felemás lábfejízes bogarak L, IL, Ш. Fauna Hungáriáé DC. 1. f., 2. f., 3. f., F. f. Budapest, 1956., 1957., 1979., 1980. Kaszab Z. (1971): Cincérek—

Cerambicidae. Fauna Hungáriáé LX. 5. f. 13