A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Természettudomány - K. Zoffmann Zsuzsánna: Kora és kéős Alföldi vonaldíszes Kultúra embertani leletek Kelet-Magyarországon

К. Zoffmann Zsuzsanna KORA- ÉS KÉSŐ-ALFÖLDI VONALDÍSZES KULTÚRA EMBERTANI LELETEI KELET-MAGYARORSZÁGON (AVK temetkezés embertani anyaga Békés-Déló lelőhelyről) Az AVK-népességet reprezentáló embertani anyag megoszlik a korai és késői csoportok között. Tekintettel arra, hogy a késői AVK csoportok alapnépessége biológiailag zömében feltehetően változatlan maradt, s genetikai kapcsolataik a korai AVK fázissal és egymással is minden bizonnyal erősek lehettek, e kis csoportok népességeit biológiai értelemben azonosaknak tekinthetjük egyrészt egymással, másrészt a korai AVK népességgel, s így pillanatnyilag megengedhetőnek látszik, hogy a továbbiakban a korai és késői temetkezések embertani anyagát egy egységként kezeljük. A jelen vizsgálat egyedül a Szakáihát csoportra nem terjed ki, embertani anyagának nagyobb esetszáma, valamint régészetileg némileg eltérő kapcsolatai miatt. Az eddig közölt anyag igen csekély és messzebbmenő következtetések levonására nem alkalmas. Megállapítható azonban, hogy a koponyák metrikus adatai egymástól alig mutatnak eltérést, lényeges különbség mutatkozik azonban a testmagassági adatok esetében. Ezen adatokon túlmenően (5. táblázat), figyelembe véve az egyes szerzők szöveges jellemzéseit is (4. táblázat), a következő csoportosulási tendencia figyelhető meg az anyagban: /. Robusztus, magas termetű, eurydolichomorph vázak: Megyaszó, Onga, Vadna, Zaránk, melyek az irodalmi adatok szerint a „homo sapiens fossilis továbblépését" jelző cromagnon A (NEMESKÉRI 1956, 1961), ill. archaikus jellegekkel bíró protomediterrán (SZATHMÁRY 1978) típusúak. 2. Mérsékelten robusztus, magas termetű, leptodolichomorph vázak: SZATHMÁRY (1976) szerint a Miskolc-Hillebrand barlangi és talán(?) ide sorolható a Békés-Délói váz is. A Miskolc-Hillebrand barlangi vázat NEMESKÉRI (1956) mediterrán elemeket is felmutató cromagnon típusúnak határozta meg. 3. Gracilis, alacsony termetű, eurydolichomorph váz: Miskolc-Büdöspest (BARTUCZ 1916) A zsákai és berettyószentmártoni vázak — elemzésre alkalmas koponyák hiányában — nem sorolhatóak teljes bizonyossággal a fenti csoportokba. A zsákai váz az 1. vagy 2., a berettyószentmártoni vázak pedig gracilitásuk és alacsony termetük miatt esetleg a 3. csoportba tartozhatnak. A csoportok, azaz variánsok pontos taxonómiai besorolása nem végezhető el az anyag töredékessége miatt (1. csoport=crA?, 2. csoport=crA+m?, 3. csoport=gracilizáltcr?). A jelenleg ismert AVK embertani anyag még annak a lehetőségét sem zárja ki, hogy a pillanatnyilag még csak tendenciáiban megfigyelhető különbségek csupán egyazon népességen belüli egyéni variációkat jelentenek, s a variánsok egy meghatározott típus gracilizálódásával vannak kapcsolatban, annál is inkább, mivel a vizsgált anyag cca 600 éven, mintegy 20 generáción belül oszlik meg (i. e. 3500—2900). Az anyagon belül észlelt különbségek látszólag nincsenek összefüggésben a leletek régészeti csoportokba való besorolásával; a variánsok sem kronológiailag, sem földrajzilag nem válnak szét. Habár történtek kísérletek az AVK népesség eredetkérdésének embertani anyag alapján való megoldására (NEMESKÉRI 1961: robusztus, archaikus crA változat, a homo sapiens fossilis továbbélése=mezolitikus alapok; SZATHMÁRY 1978, 1978—1979: extrém robusztus változat északi eredettel és gracilis változat Körös kultúrabeli elődökkel), a rendelkezésre álló néhány töredékes váz egyelőre még nem nyújt ehhez elegendő támpontot. A robusztus, magas termetű típust autochton eredetűnek nyilvánítani csak a terület késő-mezolitikus lakosságának ismeretében lehetne; a gracilis kis termetű típusnak pedig a Körös kultúrából való eredeztetése — egyelőre csupán a koponyák nélküli, töredékes berettyószentmártoni vázak alapján — nem tekinthető kellően bizonyítottnak. -K 84