A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Természettudomány - Siroki Zoltán–Ötvös János: Trópusi madárfajok tojásaiból álló gyűjtemény a Déri Múzeumban

Siroki Zoltán—< Ötvös János Trópusi madárfajok tojásaiból álló gyűjtemény a Déri Múzeumban Értékes gyűjtemény került az elmúlt év folyamán a debreceni Déri Múzeum birtokába. Egy 370 fészekalj 1655 tojásból álló kollekciója, mely 100 fogságban tartott trópusi madárfajtól származik. Hazai madarak tojásait a múltban sokan gyűjtötték, igen gazdag tojásgyűjtemények kerültek a Nemzeti Múzeum birtokába, de ez az egzotáktól származó gyűjtemény egyedülálló hazai vonatkozásban. A gyűjtőnek 60 évi munkája fekszik a gyűjteményben. A madarak jelentékeny részét maga is tartotta és tenyésztette. A gyűjtemény másik része megbízható hazai madártenyésztőktől származik. A tojások kipreparálása nehéz feladat, még akkor is, ha frissek, apróságuk és vékony héjuk miatt. Az apróság okozta nehézségre álljon itt egynéhány példa; egy zebrapinty tojás mérete 16 x 11 mm, az afrikai amarant tojása 15 x 11, a rizspintyé 19 x 15 mm nagyságú. A nem friss, 10—12 napig kotlott tojások kifújása sok türelmet igényel, mert a besűrűsödött tartalmat nehéz egy kis lyukon kifújni. A gyűjtőszenvedéllyel megáldott és a tudomány iránt érdeklődő madártenyésztő annak is örül, ha egy üres fészekalj birtokába jut. A kifújt tojások gyűjteményét szaporítják. Ha a fogságban tartott egzotáktól származó tojásokat nem dobjuk ki, hanem kipreparáljuk, a tudománynak is szolgálatot tehetünk. Hazai madarak költésének tanulmányozása sem könnyű feladat. Fokozott mértékben áll ez a trópusokon élő madarakra. Sok fajt csak bőrgyűjtemények alapján ismerünk, de életmódjuk felderítése hazájukban a szabadban csak nehezen leküzdhető akadályokba ütközik. A fogságban tartott madár ellenben állandóan előttünk van és ha megfelelő körülményeket tudunk biztosítani és szakszerűen tápláljuk, egész életfolyamata a költéssel együtt pontosan megfigyelhető és leírható. Ehhez természetesen hozzátartozik a tojások számának és színének is figyelemmel kísérése. Fogságban költetett madaraknál gyakoriak az üres tojások. Ennek egyik oka az lehet, hogy a mi nyarunk nem esik egybe az egzotikus madár költési idejével a hazájában. Az átállás nem mindig sikerül, vagy évekig kell erre várni. Előnyben vannak azok a tenyésztők, akik télen is fűtött helyiséget tudnak biztosítani költeni szándékozó madaraiknak. Ezenkívül, főleg az ausztráliai díszpintyeknél szinte elkerülhetetlen a rokontenyésztés. Ausztrália ugyanis kiviteli tilalommal védi madárállományát, onnan még egy hullámos papagájt sem lehet exportálni. Az Ausztráliából származó pintyállomány részére importmadarakra volna szükség, vérfrissítés céljából. Mivel pedig ez a már említett okból nem lehetséges, bizonyos fokú degeneráció lép fel. Például a madár küllemében kifogástalan, nyoma sincs a rokontenyésztés hátrányainak, de a hímek sterilek. Ezért a tojók rakásra tojjak az üres tojásokat. A fészekaljak zöme díszpintyek (Estrildinae) családjába tartozó madaraktól származik. A díszpintyek hazája Afrika és az ettől keletre fekvő földrészek trópusi tájai. Eredeti hazájuknak Afrikát tartják, innen valószínűleg több hullámban Ausztráliáig hatoltak. A családba 125 faj tartozik. Gyűjteményünk 44 faj fészekaljait tartalmazza. A tojások száma 3—6, néha több is lehet (7—9), színük mindig tiszta fehér. A legkisebb fajok 85—100 mm nagyságúak, legtermetesebb a rizspinty (140 mm). A következőkben az egyes családokon belül ama fajok rövid jellemzését adjuk, melyeknek tojásai gyűjteményünkben szerepelnek. Amikor tojásszámot adunk, mindig a gyűjtemény alapján tesszük és nem a kézikönyvekben megadott átlagszámokat írjuk ki. 53