A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Természettudomány - Mészárosné Bozsko Szvetlana–Juhász Lajos: Debrecen város madárvilága és annak változásai évszázadunkban

— Üregekben, romok közt fészkelő (lithokol) 1 faj, 1,69%, az Oenanthe oenanthe — Nem értékelhető 1 faj, 1,69%, a Cuculus canorus A fenti kategóriákat természetesen nem mereven alkalmaztuk, hanem csak a faj legjellemzőbb fészkelési módjai szerint osztályoztunk. Ettől néhány faj esetében eltérés is lehet (pl.; balkáni gerle). A 60 fészkelő faj közül állandó madár 34 faj (56,66%), költöző 26 faj (43,34%). A nem fészkelők közül egész évben megfigyelhető volt a városban 2 faj (2,7%), a karvaly és a dolmányos varjú. 12 faj (13%) átvonuló vagy időszakos tartózkodónak minősíthető, mint a héja, vörös vércse, kabasólyom, vetési varjú, kerti géze, kormos légykapó stb. Ebbe a csoportba sorolt fajok közül néhány át is telel (pl.; vetési varjú). A csak télire érkező madárfajok száma 13 (14,73%), ezek két csoportra oszthatók. Az első csoportba azok a fajok tartoznak, amelyek országos viszonylatban is csak télen jelennek meg (kis sólyom, szőlőrigó, csonttollú,nagy őrgébics, fenyőpinty). A másik csoportba azok a fajok sorolhatók, amelyek az országban költenek, Debrecen tágabb környezetében is előfordulnak, de csak a téli időszakban jutnak be a város határai közé (pl. fenyőrigó, jégmadár). Öt (5,43%) olyan — a Debrecen fajlistát színesítő — fajt mutattunk ki eddig, amelyek egyedei ritka kóborlóként vagy l-l alkalommal jelentkeztek a városban. Ezek csak rövid ideig tartózkodtak a területen, s megjelenésük teljesen véletlenszerű (kis vöcsök, tőkés réce, lazúr cinege, örvös rigó, s részben a fekete harkály). A városban előforduló 92 faj Debrecen területét eltérő módon népesíti be, váltakozó egyedsűrűséggel. Mindössze három olyan fajt lehet kimutatni, amelyek az összes városi élettérben fészkelnek, ezek egyben az ország legközönségesebb madarai is, a városiasodást tekintve totális urbanisták; balkáni gerle, házi és mezei veréb. Az egész város területén megfigyelhető, de nem minden biotópban fészkel a széncinege, fekete rigó, zöldike. A nem fészkelő fajok közül itt tartózkodása idején a karvaly és a vetési varjú terjeszti ki életterét az egész városra. A következő csoportba az a 14 faj került, amelyek csaknem az egész városban megjelennek (de legalább 7 biotópban), jól képesek alkalmazkodni a városi viszonyokhoz, mint a pipiske, a füsti fecske, kékcinege, vörösbegy, barátposzáta, seregély. Ezek évről évre a városban tartózkodnak, sőt néhány faj egyre jobban alkalmazkodva környezetéhez, fokozatosan a város belső területeire nyomul, s mint tartós urbanista a város faji összetételében meghatározható lehet (pl.; pipiske, vörösbegy, házi rozsdafarkú, seregély). Hasonló szerepet töltenek be az élelem után egészen mélyre benyomuló téli vendégek is (fenyőrigó, csontollú, süvöltő). Külön is kell emelnünk azokat a fajokat, melyek kizárólag belvárosi részeken, lakótelepeken költenek (gyöngybagoly, házi galamb elvadult példányai, sarlósfecske). Önálló kategóriába sorolhatjuk azokat a fajokat, melyek Debrecenben rendszeresen megjelennek, költenek, de mozgásuk főleg a város nagyobb zöldterületeire, parkjaira korlátozódik. Ebbe a csoportba leginkább tipikus erdei fajok tartoznak (pl.; barátcinege, fenyőcinege, fakusz, énekes rigó). A város belső területei és a nagy zöldterületek közti madármozgást — átmeneti helyzeténél fogva — a kertségi területek és a belső városrészek öreg, növényzettel tarkított házainak zónája biztosítja. Kivételnek számít Debrecen É-i részén húzódó Nagyerdő, mely ezt a folyamatot fokozott mértékben biztosítja (12), lehetővé téve a város madárvilágának természetes utánpótlását és kicserélődését. A fentiek alapján magyarázható, hogy a kertvárosi zónában fajgazdag madárvilágot találunk (60 faj). Ezt az is segíti, hogy ebben a zónában a változatos, helyenként dús növényzet az antropogén környezet hatásait erősen gyengíti. így ide már olyan fajok is behatolnak, melyek a kopár, gyér növényzetű forgalmas városrészeken egyáltalán nem fordulnak elő (pl.; fácán, búbos banka, zöld küllő, hantmadár, szürke légykapó). A kertváros így mintegy közbülső magját képezi a debreceni ornitofaunának. Várható, hogy ezen fajok közül több fogja kiterjeszteni az élettevékenységét a városon belül, s ezért most mint potenciális urbanistát kell figyelembe vennünk. A debreceni madárvilág egészét vizsgálva utolsó csoportként kell megemlítenünk azokat a fajokat, melyek már megjelentek a város határain belül, esetenként költöttek is, de csak a peremi részeken (pl. lappantyú, kis őrgébics, sárgarigó, szürke küllő). 37