A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Muezológia - Bényei Miklós: A múzeumi gondolat a reformkori országgyűléseken

mégpedig országos, kötelező ajánlással.

111 Az utolsó rendi országgyűlésen azonban nem maradt idő e kérdés megvitatására, s a forradalmi kormány sem tudott intézkedni. A Horvát István-féle könyvtár csak 1852 elején került — a kutatók sürgetésére — ténylegesen a Nemzeti Múzeum tulajdonába.

112 A reformkorban először az 1827. febr. 15-i kerületi vitában, Palóczy László borsodi követ szájából hangzott el a rendek azon követelése, hogy Mátyás király hajdani könyvtárának külföldre került darabjait, a korvinákat szerezzék vissza és a Széchényi Országos Könyvtárban helyezzék el.

113 A nemzeti érzések és törekvések fellángolása adott nyomatékot a kérésnek* amelyet ezután — az utolsó kivételével — minden országgyűlésen felterjesztettek az uralkodóhoz. A bécsi udvar külföldi követségei útján tett is néhány kísérletet a korvinák felderítésére, de egyetlen darabot sem sikerült visszakapni; a bécsi Hofbibliothekban levő példányok átengedéséről sem esett szó. Az erőfeszítések nyomán számos korvina lelőhelye ismertté vált; s a kutatók és a későbbi gyarapítás szempontjából ez is nagy eredményt jelentett. A bécsi udvar azonban nem tájékoztatta a nyilvánosságot — csupán a magyar kancelláriát —, így az 1847-es országgyűlés előtt joggal sürgette Pest megye követutasítása: „a dicső emlékű Mátyás király könyvtárának a Bécsi és más kül tárakban létező maradványai, mint nemzeti tulajdonnak vissza szerzése iránt is lépések tétessenek."

114 A Kossuth Lajos által fogalmazott szöveg először nevezte „nemzeti tulajdonnak" a korvinákat, ezzel a jogalapot is megteremtve a visszaköveteléshez. Már a múzeumalapítás törvénybe iktatása után felmerült az igény, hogy a magyarországi kincs- és éremleletek is bekerüljenek a nemzeti gyűjteménybe. Az érvényben levő XVIII. századi rendeletek szerint ugyanis a földben talált kincsek, pénzek, érmek a találót, a telektulajdonost és a királyi kincstárt egyenlő hányadban illették meg, de az előbbi kettőnek kártalanítás ellenében le kellett mondania azokról a bécsi, császári műgyűjtemények számára.

115 József nádor kérésére a király 1812. okt. 18-án hozzájárult, hogy a hazai kincs- és éremleletekből a bécsi udvari kamaránál a Nemzeti Múzeum számára is választhassanak példányokat, de az értéküket meg kell téríteni bécsi ezüstpénzben.

116 Az engedély inkább csak elvi jellegű volt, hiszen a csekély múzumi alapból nemigen telt jelentősebb kincsanyagok megvételére; az akkori múzeumépületben sem volt hely a tudományos és művészeti szempontokat is érvényesítő kiállításra. Majd a múzeumpalota építésének befejezésekor, az 1840-es évek derekán került ismét előtérbe a műkincsek és érmek hazai megőrzésének kérdése, szoros összefüggésben a műemlékek védelmére indított, de ekkor még eredménytelen mozgalommal.

117 Ekkor tudatosul szélesebb körben — elsősorban a művészek, tudósok, újságírók, a liberális politikusok körétben —, hogy az országban talált vagy fellelhető művészeti értékek védelme nemzeti érdek, 111 Kossuth Lajos az utolsó rendi országgyűlésen (Bp., 1951) 193—194. — Pest megye. További példák : Csongrád megye — Pesti Hírlap, 1847. okt. 3.220.; Mosón megye — uo. 1847. okt. 5. 224.; Baranya megye — uo. 1847. nov. 2. 288.; Szabadka város — uo., 1847. nov. 2. 289.; Pest város — uo. 1847. nov. 16. 324. 112 Berlász, 1966. 260—261.; 1. még: Berlász J. i. m., 352. — Az elmondottakról részletesebben ír Berlász, 1966. 251—260.; 1. még: Berlász J. i. m. 278., 280.; Mátray G. i. m. 50. 113 Diarium 1825—27. OSZK Kézirattára Q. L. 2256. 1. köt. 49/2. f. 114 Kossuth Lajos az utolsó rendi országgyűlésen (Bp., 1951) 194. Említi, de nem idézi Berlász J. i. m. 293. — A kérdés történetét a levéltári iratok alapján összefoglalta V. WaldapfelEszter: Rendi kísérletek a külföldre került korvinák visszaszerzésére a XIX. század első felében. = Magyar Könyvszemle, 1967. 2. sz. 113—122. Az országgyűlési dokumentumokat is felhasználta Csontosi János: A Corvina-kérdés az 1843/44-iki országgyűlésen. = Akadémiai Értesítő, 1890. 225—228. A diétái források: Ogy írásai 1825—27. 1. köt. 389—390., 2. köt. 1020.; Ogy írásai, 1832—36. 2. köt. 117—118. 4. köt. 266., 309. 5. köt. 9., 7/1. köt. 141—142., 351.; Kossuth L. i. m. 4. köt. (Bp., 1959) 366.; A' nemzeti Museum és annak pénztára állapotáról. — Ogy írásai, 1843—44. 2. köt. 562.; Ogy írásai, 1843—44. 2. köt. 336., 517., 3. köt. 15., 40., 255., 5. köt. 21.; Kovács F. i. m. 4. köt. 623.; Ogy Jkv. 1843—44. 4. köt. 266.; Főrendi Napló, 1843—44. 5. köt. 204. 115 Barcza Géza: A magyar műemlékvédelem fejlődése a jogszabályok tükrében. = Magyar műemlékvédelem, 1963—1966 (Bp., 1967) 7. 116 Hivatalos jelentés a' Magyar Nemzeti Museum állapotjáról. 1826. ápr. 17. = Ogy írásai, 1825— 27. 1. köt. 358.; vö. Szalay I. i. m. ХХП., Mátray G. i. m. 20. 117 Barcza G. i. m. 7.; D. Szemző P. i. m. 143—144. 384