A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Muezológia - Bényei Miklós: A múzeumi gondolat a reformkori országgyűléseken

(Csongrád megye), a liberális ellenzék egyik vezetője már pontosan megjelölte, mennyit ajánlana: fordítsanak a leendő országos közpénztárból 150 000 pft-ot a múzeumra. „Ennek megajánlását azon oknál fogva tartom szükségesnek — folytatta —, mivel szégyenítő lenne a nemzetre, ha, midőn az épület felépíttetett, azt azon néhány ezer forint hiányában megnyitni nem lehetne." Tehát a nemzet becsülete kívánja, hogy az intézetről ne vegyék le a kezüket, hanem következetes támogatással fejezzék be azt, amit egy másik országgyűlés áldozatával létrehozott.

50 A szavazás során azonban az indítvány csúfosan megbukott, mindössze 16 megye állt mellé. Akadt olyan követ is — meglepő módon a liberális Szombathelyi Antal Békésből —, aki gúny tárgyává tette az ügyet: a kincseket silány múmiáknak nevezte, s javasolta, hogy a budai fegyvertárba vigyék őket pihenni, a múzeumból pedig — amire szerinte a dicső magyar nemzetnek semmi szüksége — készítsenek országházat, így annak költségei is megtérülnek. Szentkirályi Móric (Pest megye) ellene vetette, hogy az épület tanácskozásra aligha lenne alkalmas, s a szavazás váratlan eredménye láttán keserűen megjegyezte: „íme azért nincs áldás, azért fekszik Isten átka a subsidiumozásonj mert a tekintetes Rendek akarata változóbb az őszi időnél."

51 A dolog mégsem bukott meg teljesen, mert Klauzál Gábor felhozta, hogy egy ilyen határozat kompromittálná a nádort, és az országot is méltán illetné szemrehányás, amiért egyetlen nemzeti intézetét is maga taszítja el hidegen magától. Az ügyes taktikai fogás után javasolta — és el is fogadták —, hogy a tárgyat ne tekintsék eldöntöttnek* hanem a pénz megajánlásáról lehessen majd akkor szólni, ha az Országos Pénztár számadásainak megvizsgálására rendelt választmány beadja jelentését.

52 A követek azonban újabb meglepetéssel szolgáltak. Másnap, október 17-én felolvasták a nádori jelentésnek az anyagi problémákra utaló részét, s ismét hangoztatták, hogy az ajánlat megtételét a nádor iránti tisztelet és a nemzet önbecsülése is igényli. Ezután Kubinyi Ferenc indítványára szavazás nélkül egyértelműleg megajánlottak 100 000 pft-ot — azok is, akik előző nap ezt megtagadták.

53 Vajon mivel magyarázható a követi kar többségének ez az ingadozása? Azok, akik október 16-án a múzeum ellen szavaztak, az utasítás hiányára nem hivatkozhattak, hiszen az országos közpénztárra már megajánlották a pénzt. Itt már arról volt szó, mire költsék azt. A sorrendiség valóban súlyos kérdés volt, de a rendek ezúttal kissé meggondolatlanul határoztak : egy nagy áldozattal létrehozott intézményt akartak befejezetlenül hagyni, a következetlenség miatt. Természetesen az is lehet, hogy a többség már elfelejtette a múzeumi tudósítás vonatkozó részét. Erre vall, hogy másnap, amikor emlékezetükbe idézték azt, egyhangúlag szavaztak meg egy meghatározott összeget. Nyilván közrejátszott ebben néhány liberális követ (talán Kubinyi Ferenc, Szentkirályi Móric, Klauzál Gábor vagy mások) előző esti agitációja is. Szombathelyi Antal gúnyolódása azért érdemel figyelmet, mert ő egy nem ritka — s azelőtt is, azóta is felbukkanó — álláspontot képviselt: a nemzeti múlt emlékeinek lebecsülését, a múlt és jövő dialektikus összetartozásának tagadását, a haladást a múlttal való teljes szakításként elképzelőt stb. A kerületi végzést az október 23-i országos és az október 31-i főrendi ülés helybenhagyta. „Nem mondom ugyan — fejtegette Széchenyi István a felső táblán —, hogy e tárgy elsőséget érdemel: de kedvenc tárgya volt ez a' nemzetnek, 's azt, mit elkezdett, be is kell végezni; és annyival inkább kívánom ezen pénzöszveget felajánlani, mert úgy is sokba nem kerül."

54 A két nappal később elkészült és megvitatott törvényjavaslatot

55 végül is nem terjesztették fel, mert az országos közpénztár ügye megbukott, s így a múzeumi épülettel kapcsolatos pénzügyi gondok továbbra is megmaradtak. A diéta érdemben foglalkozott az 1836-ban törvénybe iktatott subsidium hátralékaival 50 Kovács Ferenc: Az 1843/44-ik évi magyar országgyűlési alsó tábla kerületi üléseinek naplója (Bp. 1894) 6. köt. 219. (innen az idézet), 222—223. 51 Uo. 6. köt. 223. 52 Országgyűlési Napló 1843—44. Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára R. 49. 659/2. f. 53 Uo. 661/1. f.; Kovács F. i. m. 6. köt. 229—230.; Ogy írásai 1843—44. 4. köt. 184. 54 Ogy Jkv. 1843—44. 5. köt. 328—329.; Főrendi Napló 1843—44. 7. köt. 199., 202. (Széchenyi felszólalása) és 203.; Ogy írásai 1843—44. 4. köt. 229. 55 Ogy írásai 1843—44. 4. köt. 249. 376