A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Természettudomány - Mészárosné Bozsko Szvetlana–Juhász Lajos: Debrecen város madárvilága és annak változásai évszázadunkban

76. Sisegő füzike (Phylloscopos sibilaírix). Fészkelő, de kisebb egyedszámban. Hasonló élői Ъе1уеп költ, mint az előző faj. Vonulási időszakban igen gyakori. 77. Királyka (Regulus regulus). Szórványos fészkelő. A nagy zöldövezeti területek fenyvesem egész évben megfigyelhető. A Botanikus Kertben és a Köztemetőben a lucosokban fészkelésre utaló viselkedését többször megfigyeltük. Téli időszakban állománya jelentősen gyarapszik, ilyenkor főleg cinegefajokkal kóborol a város egyéb területein is, sőt még 1982. IV. 30-án is megfigyeltünk 2 példányt a Szabadságtelepen, egresbokrokon. 78. Szürke légykapó (Muscicapa striata). Az öreg parkok rendszeres fészkelője, különösen a Nagyerdő területén, ahol sok repedezett, sérült fa jó költőhelyül szolgál ennek a madárnak. Az emberrel szemben bizalmas, így a forgalmas utak, sétányok szélén is sikeresen neveli fel a fiókáit, de az építmények üregeiben is fészkel, azonban a belvárosban, lakótelepeken még nem találkoztunk ezzel a madárral. 79. Kormos légykapó (Ficedula hypoleuca). Ez a faj csak nagyon ritkán mutatkozik nálunk. Bár Közép-Európában ebben az évszázadban intenzíven terjeszkedik, Debrecenre egyelőre nem jellemző. Egy-egy vonuló példányt 1981 és 1982 tavasszal a Nagyerdőben, ősszel a Köztemetőben regisztráltuk (1982. IX. 13.). Siroki Zoltán 1982 tavasszal a Kishegyesi út kertes házainál is megfigyelte ezt a ritka madarat. A városszélen is észleltünk 1981. IX. 22. és 1982. V. 6-án 1—1 hímet. 80. Örvös légykapó (Ficedula albicollis). 1980-as évekig csak szórványosan fordult elő a városban költési idényben, de az utolsó években egyre rendszeresebbé válik és több helyen figyelhető meg. Vizsgálataink alatt 1967-, 1979-, 1980-, 1981-, 1982-, 1983-ban találkoztunk egyes párokkal mind a nagyerdei, mind a kertvárosi övezetben.^ 1981—82-ben fészkelt is a Botanikus Kertben. 81. Erdei pityer (Anthus triviális). Átvonuló. A városszélen parlagokon, gyepes területen vonulása közben behatol a városba is. (1982. IV. 15-én 8 pld. a városszéli mintaterületen) 82. Barázdabillegető (Motacilla alba). Kis számban, de rendszeresen fészkel. Fészkeléskor elsősorban kertvárosban, lakótelepek házain és a Nagyerdő épületekkel övezett zónájában mutatkozik. 83. Csonttollú (Bombycilla garrulus). Téli vendég. Igazi inváziós faj, egyes években a téli időszakban csaknem eudomináns a legtöbb területen, más években pedig egyetlen példány sem mutatkozik. Utolsó inváziója az 1981—82-es télen volt, ekkor a nagy számú madár a szokottnál is tovább maradt (1982. IV. hó, sőt még 1982. V. 8-án is megfigyeltünk egy kisebb csapatot). A városban főként olyan helyeken fordul elő, ahol japánakác (Sophora japonica) és ostorfa (Celtis occidentalis) alkotta fasorok húzódnak. Pihenőre pedig szívesen telepszenek le magas házak antennáira (pl. 1982. I. 6. Centrum Áruház, II. 16. Vénkerti lakótelep). 84. Kis őrgébics (Lanius minor). 1936-ban még jellegzetes lakója volt a nagyerdei parkoknak (33). Mi először 1979-ben észleltük a Botanikus Kertben, ahol egy hím madár heteken át tartózkodott (14). Fészkelését sajnos bizonyítani nem sikerült. 85. Nagy őrgébics (Lanius excubitor). Ritka téli vendég. Csak két megfigyelésünk van: 1977. X. 30-án a Diószegi úton villanydróton 1 példány és 1979.

1.11-én Vámospércsi úton 1 példány. 86. Tövisszúró gébics (Lanius collurio). Ez a közönséges madár jelenleg csak kevésbé háborított, jellemző habitatokban fordul elő a városban és ott kb. változatlan számban. így például a Botanikus Kertben már 15 éve évről évre 3—4 pár költ. Kis számban fészkel a Nagyerdőben, előfordul a Kartács u. környékén, DATE parkjában. Az egész városra viszonyítva az utolsó 10 évben egyre kevesebb helyen költ, populációja gyérül, ugyanúgy, mint a szuburbán területeken is. 87. Seregély (Sturnus vulgaris). Gyakori fészkelő. A zöldterületek jellegzetes madara, mely jól alkalmazkodik a városi viszonyokhoz. Mint táplálkozó, minden biotópban megjelenik. Utóbbi időben előszeretettel keresi fel a lakótelepek (Vénkert, Újkert) füves részeit, hulladék, rovarok után kutatva. Fészkelőként a krtvárosban a leggyakoribb. Néha áttelel (pl. 1982.

1. Böszörményi úton 4 pld.) 88. Házi veréb (Passer domesticus). Igen gyakori fészkelő. A másik verébfajjal együtt a város leggyakoribb madárfajai közé tartozik. Áz egész város területén költ. A városon belüli egyedszámában területileg bizonyos törvényszerűség figyelhető meg. A legnagyobb tömegben a város belső területén jellemző, állománya kifelé haladva kissé csökken. A parkok, kertváros zónájában a házi veréb főleg az utcai frontokon és a házak környékén tartózkodik. Fészkelési időben azonban terjeszkedik és a madarak zöme kertvárosi övezetben mutatkozik. 89. Mezei veréb (Passer montanus). Igen gyakori fészkelő. A városon belüli egyedszáma eltérő, mert a centrumtól kifelé haladva egyedszám növekedése figyelhető meg. A belvárosban inkább a csendesebb, növényzettel benőtt udvarokon, fasorok környékén csoportosulnak. A kertvárosi övezetben pedig a belső, csendesebb udvarok, ólak, bokrosok zónájában jelennek meg nagy számban. Fészkelési időszakban a mezei veréb csaknem domináns fajjá válik a nagy parkterületeken (pl. Nagyerdő), és nagy háborúskodást folytat a természetes és mesterséges odúk elfoglalásáért más odúlakó fajokkal. 90. Meggyvágó (Coccothrausthes coccothrausthes). Rendszeresen fészkel. Kóborlóként már megjelenik az alacsony belváros udvarain, fasorain és a zöldterületeken, kertvárosban. Néha még a belvárosi ostorfákon is látni táplálkozó egyedeket. Fészkelőként a kis városi parkok, Nagyerdő, Botanikus Kert, Köztemető karakter faja. 35