A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Irodalomtörténet – Művelődéstörténelem - Kilián István: Magoss Olga emlékei Móricz Zsigmondról

nagy izgalmak közt próbálgatták ügyességüket és szerencséjüket. A félreeső íróasztalon folyt a játék. Boldog volt, aki a „Négust" elcsíphette. De Debrecenben olyan tapintatlan a konkurrencia, hogy pár nap alatt a főutcái üzletekben a kirakatok tele voltak pálcikákkal, s nem kellett énhozzám a kapu alá befáradni a vevőknek, közelebb is kaphattak. Minden előzetes tudósítás nélkül egy délelőtt egy vasutas pompás kis Erika írógépet hozott a címemre.

35 Nem akartam elhinni, hogy az enyém. Kedves tréfás rokonunk, Kondor Sándor

36 úgy oldotta meg a talányt: „az öreg Zsiga úgy látszik megunta már az Anki (így hívtak a testvéreim és a Margit gyermekei) olvashatatlan filozofálását böngészni, és egy udvarias gesztussal így segített saját magán." Hát ebben lehetett valami kis igazság, de a szép kis ajándéknak önzetlen célja is volt. Az íráshoz akart nekem kedvet csinálni. Azt ajánlotta, írjam meg a gyermekéveim történetét. Valószínűleg egy pár gyermekkori élményem elbeszélése után úgy gondolta, hogy én, mint beteges érzékeny gyermek, sok impressziót gyűjtöttem össze emlékezetemben. [...] S én úgy éreztem, hogy kötelességem is eleget tenni Zsiga kívánságának, és megírtam egy vázlatos önéletrajzot. Zsiga magával vitte és pár nap múlva a következő kritikát írta róla.

37 A legfőbb kifogása az volt, hogy sokkal bővebben, terjedelmesebben kellene foglalkoznom ezzel az írással, de akkor nekem sem az elszántságom, sem időm nem volt ehhez. Most sajnos, van elég időm, s bár ma sokkal nehezebben megy az írás, mert a béna jobb kezemet a ballal kell pótolnom.

38 Ennek ellenére most aprólékosan megírtam az én semmitmondó, jelentéktelen életemnek történetét. Tulajdonképpen csak unokaöcséimre és Eszter húgomra gondoltam, akiknek az érdeklődése kielégíthetetlen, amikor a régi családi eseményekről beszélgetünk Margit nővéremmel. De szívesen elmondok egy-egy részletet, amelyről úgy gondolom, hogy magyarázatul szolgál a Zsiga irántam érzett őszinte barátságának. A levélben következőképpen nyilatkozott írásomról: „Talán soha ilyen érzelmessé nem lettem regény olvasás közben, mint a Maga írásának olvasása miatt. A regény nem kitalált dolognak a sorozata, a regény az élet tükre. Mindegy, hogy megtörténtek-e a leírt események: az író keretet úgy tölti meg mázzal, mint a méh, s ez a méz is csak részben az övé: benne átfinomul, mézzé válik valami, amit mint nyersanyagot szívott harcok, ütődések, szóval munka közben. Amit Maga leír, az hiteles, s mégis nem ez a hitelesség az értéke, hanem azok a szekréciós elváltozások, melyet az író [lelkében] részben a felvillant érzések újraélései, részben azonban az írás különös folyamatának termékei. Természetesen fokozza a hatást nálam az író mélyen tisztelt személyisége, a szeretett lélek, akit ennyire kitárva sohasem láttam... Magában határozott írói tehetség van: semmi sem hiányzik, csak a hit önmagában és ennek a művészetnek, mint komoly, becsületes végrehajtásnak, bőségesebbnek, egy kissé tervszerűbbnek kell lenni. Gondolkozzék ezen és engedje kiömleni.. ,

39 1936-ban megürült a városház alatti trafikhelyiség, s ezt én kaptam meg.

40 Szép helyiség volt és be lehetett rendezni úgy, hogy az a magas polc, melyen az áru állt, elválasztotta a trafik nagyobbik részét attól az első résztől, ahol a kiszolgálás folyt. A hátulsó részben, mely természetesen összeköttetésben volt az előrésszel, egy íróasztal székkel, egy asztal, két karosszék volt. Itt végeztem az üzlettel járó írásbeli munkámat és itt pihent meg egy-egy bizalmas családi vagy baráti vendég. Itt már sokkal nagyobb forgalmat kellett lebonyolítani, úgy hogy komoly segítségre volt szükségem. Sikerült is egy kitűnő üzletvezetőt kapnom. Erre nagy szükségem volt, mert sokszor volt baj az egészségemmel, a nyáron pedig olyan megrázkódtatáson mentem keresztül, hogy napokig képtelen lettem volna az üzlettel gondolni. Egy délelőtt Margit rettenetes hírt közölt velem telefonon. Legidősebb fiunk, László, aki a repülőknél szolgálta önkéntesi évét, lezuhant a géppel és súlyos sérüléssel a csapatkórházba szállították.

41 [...] És mire a testvérek egyenként megérkeztek, befejeződött a nagy tragédia. [...] Hogy erről a szomorú esetről [... ] írtam, nemcsak az az oka, hogy életemnek ez vol t a legnagyobb önzetlen fájdalma, hanem mert Zsiga és köztem felmerült egy árnyalatnyi differencia, amely fényt vetett az ő, az enyémnél jóval reálisabb életszemléletére. 35 Móricz már 1935. augusztus 16-án kelt levelében említi ezt a szándékát MZSL II. 428., de ír róla 1935. augusztus 27-én is: MZSL II. 430. 36 Kondor Sándorról írta Móricz A gazdag szegényeknél. Látogatás a szatmári népjóléti fedezékben с riportját a Kelet Népe 1940. márc. 1-i számában. MZSL I. 393. F. Csanak D. jegyzete. 37 Egyelőre semmi nyoma nincs ennek az életrajznak a Móricz-hagyatékban. PIM Ltsz. nélkül. Móricz egyik levelében írja MO-nak „.. .mennyire sajnálom, hogy kéziratát ott hagytam magánál. Különben is csak futtában olvashattam el..." 1935. július 20. MZSL II. 425. Vö. még: MZSL II. 435, 443, 469. 38 МО agyvérzése után is írta ezt a visszaemlékezését. Jelenleg dr. Kardos György tulajdonában a kéziratos változat. 39 MZSL II. 477. 1936. augusztus 14. 40 МО 1935. december 29-én költözött az új trafikba. 41 MZSL II. 471. 1936. július 11. 362