A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Irodalomtörténet – Művelődéstörténelem - Kilián István: Magoss Olga emlékei Móricz Zsigmondról

Ilyen volt a mi kis együttesünk, amit nehéz lett volna megbolygatni, sőt kár is lett volna. Zsiga meg is írta ezt egyik későbbi levelében: „mondja, Olga, mivel lehetett volna magát kárpótolni azért a tíz évért" ? Ha el is jött volna, fél szívével mindig ott maradt volna." Amint azonban az idő múlt, Zsiga mindinkább türelmetlenebbé vált. Sürgette a házasságot. De én nem tudtam magam elhatározni. Ha megérkezett, mindig idegenkedést éreztem iránta. De az együttlét alatt az feloldódott, s olyan jól éreztem magam vele, hogy mindig sajnáltam, ha elment. De azért mindketten éreztük, hogy ez nem az igazi. „Nem szeret maga engem", állapította meg szomorkásán. Egyszer elfogyott a türelme, s látva, hogy nem tud engem elhatározásra bírni, be akarta fejezni ezt a barátságot és egy csípős levélben elbúcsúzott tőlem: „Én ezennel visszaadom Magát magának. Élje tovább az életét és maradjon meg a veszélytelen kis örömök bátor hősnőjének. Én nem ígérhetek magának semmi jót. Velem másképp nem lehet jönni csak életre-halálra. És az én életem: most már harmadik próbán kiderült, — nem való nőnek. Egyedül kell nyögnöm. Remélem elviharzott a neheze: az öregkor talán Eros nélküli. Azt mondj a, egy cikkemmel kezdődött az egész (nekem nem!), hadd végződjék hát egy cikkemmel. Ide mellékelek egy korrektúra-levonatot. „Az isten tenyerén." Ma kellett volna megjelenni az Est-ben (tegnap jöttem Szegedről)—de míg a másik oldalon a tinta megszáradt, azalatt telefonon már le is tiltottam. Nem fog megjelenni. De Maga még olvassa el és érezze meg, mit jelentett Maga nekem."

9 De aztán megint csak kibékültünk. Hogy és miből kifolyólag, már nem emlékszem rá.

10 Később egyszer azon tűnődött, hol rontotta le a dolgot? „Emlékszik, mikor maga egyszer felsorakoztatta érveit a házasság ellen s én azt mondtam, magára csak jól rá kellene kiáltani. Maga rám nézett és komolyan így felelt: énrám nem lehet rámkiáltani. És én olyan szamár voltam, hogy ezt elhittem." Olyan keservesen komikus arcot csinált hozzá, hogy nevetnem kellett rajta. „Úgy járt akkor maga Zsiga, mint az egyszeri kisfiú, akit cérnaszállal kötöttek az asztallábához és nem mert elmozdulni. No maga sem csúfolhat engem máskor a tekintélytisztelet miatt!" Zsiga szerette volna, ha megismerem a leánykáit s Adyékkal megbeszélték, hogy a karácsonyi ünnepek után, amelyeket Janka fivérének családjánál szándékoztak tölteni, eljönnek Debrecenbe. Mikor nekem ezt megírta,

11 egész őszintén azt válaszoltam, hogy én ezt a lépést túl korainak tartom. Ha befejezett dolog lett volna a házasságunk, akkor természetesen én is egyetértettem volna ezzel a tervvel, de szerintem jobb lett volna még várni vele. [...] De volt egy komolyabb gond is, amitől féltem, ha a Zsiga kisleányaira gondoltam. Saját magamtól féltem. Előttem olyan példa állott az én páratlan jóságú és kötelességtudó második anyám személyében, aki soha semmiben meg nem különböztetett^bennünket a saját édes gyermekeitől. Én ilyen nagylelkűségre nem éreztem magamban képességet. Úgy gondoltam, hogy ha nem tudom teljes szívvel betölteni ezt a hivatást, akkor nem is vállalhatom. Zsiga azonban már megígérte a debreceni látogatást a kislányoknak. így aztán két napot töltöttek Debrecenben. De bizony én egész idő alatt olyan elfogódott voltam, nem tudtam kedves lenni. Azt hiszem nekik sem jelentett semmi örömet a debreceni út.

12 Ezután a látogatás után nehezen állt vissza közöttünk a régi bizalmas hang. A következő levélváltásnál Zsiga sértve érezte magát. Következett a születésnapom, amikor reggel egy vasutas gyönyörű, sötét vörös, óriás Zsolnay-vázában egy remek virágzó azaleát hozott. Persze nagyon megörültem neki. De annál jobban elment a kedvem, mikor elolvastam a mellékelt levelet.

13 Ebben visszaküldte karácsonyra küldött könyvjelzőmet, melyen egy kis karácsonyi aktuális rajz és szöveg volt. Nem tagadom, megijesztett ez a gyöngédtelenség. Egy versnek a kéziratát is mellékelte, amely aztán a Nyugatban jelent meg „Regényfolytatás" címen.

14 Azokban a napokban tekintélyes Berbeaud-csomag is jött Mar9 MZSL I. 180. 1925. november 20. 10 МО jóbarátnője volt Jármy Béláné (Puky Jolán), aki Móricz Zsigmond kérésre közvetít a kapcsolat újrateremtésében. Vö.: MZSL I. 249, 253, 254, 256, 258—259. 11 MZSL I. 186. 1925. december 11; МО válasza: 1925. december 14. 12 Móricz december 29-én érkezik Debrecenbe gyermekeivel. „Reggel indulunk Nyíregyházára, holnap este látom" — írja Miskolcról dec. 28-án. MZSL I. 191. Vö.: SZABÓ S G 58.; bevezető tanulmány itt. 13 Ez a levél 1926. január 6-án kelt. Erre válaszolt MO Jan. 7-én, amelyben többek között így ír: „Most hogy itt látom magam előtt a fejedelmi szép azáleát, most fogtam föl először életemben, hogy a virág milyen páratlanul alkalmas az emberi érzések kifejezésére." Nem lehetetlen, hogy Móricz leányaival december 28-tól január 6-ig tartózkodott Debrecenben. A jan. 6-i levelet ugyanis Debrecenből küldi MO-nak. 14 A verset 1925. dec. 30-án írt levelében mellékelte Móricz, s ez a jan. 1-i Nyugat számban jelent meg. MZSL I. 192. 357