A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Művészettörténet - Bíró Lajos: Képzőművészeti élet a két háború között Debrecenben

vannak, másrészt hogy a két háború között, amikor a historizáló-akadémikus és neoklasszicista szobrászat nyomja rá a bélyegét városaink arculatára, Medgyessy szobrai — ha csak részben és csak mumutatóban — megtörték Debrecenben az ilyen városképi formálódás vonulatát. Meghatározó volt a húszas-harmincas évek debreceni művészeti egyesületi életében személyes jelenléte is. A Művészház esetében utaltunk már erre, de az Ady Társaságban — bármennyire is a Művészházéval hasonlóak az elvárások, tagsága, majd elnöksége révén a társaság respektusának stabilizálása, emelése (Medgyessy ekkor már a KUT alelnöke is) — minőségileg más szerep ez. Jól érzékelteti ezt Senyéi Oláh István: „A debreceni Ady Társaság köréje (kiemelés B. L.) csoportosulva alakítja meg képzőművészeti osztályát." A hazai szobrászatban, művészeti életben elfoglalt vezetőszerepének, jelentőségének tudatosulásán túl művészetének és az Ady Társaság művészeti eszményének ekvivalenciájáról van itt szó, s ezt fogalmazza meg a tagság két vezető irodalmárának egy-egy írása is. Juhász Géza 1927-ben: „Nagyon örülünk, hogy érett és sokoldalú alkotásaival Medgyessy Ferenc is részt vesz a tárlaton, mint az Ady Társaság tagja. A debreceni származású, rég országos hírű szobrász remekeit bizonyára itt tartja a maga gyönyörűségére a műpártoló közönség... Hisszük, hogy ez a művészet ... mindenki lelkéhez utat talál, s ez a találkozás az állandó egymásratalálás kezdete lesz a művész és a közönség között."

144 Kardos Pál 1930-ban: „Elgondolkodtam azon az örvendetes, de sajnos még nagyon szokatlan jelenségen, hogy Debrecen megbecsüli a kebléből fakadt nagy művészi tehetséget és művészi feladatokat a legméltóbb kezekre bíz. És ... magam elé képzeltem azt az új Debrecent, melyet a ... Medgyessy Ferenc szobrai öntudatos művészi ízlésre, az igazi művészet pártolására fognak nevelni.. ."

145 Az Ady Társaságban való jelenlétét és a debreceni kiállításokon bemutatott műveit a helyi sajtó teljesítményének és jelentőségének megfelelően méltatta. A képzőművészeti osztály első bemutatkozásakor a Debreczen kritikusa „a forma és a gondolat tökéletes művésze"ként mutatta be.Békés István^— a Debreczeni Független Újságban — azt állapítja meg,hogy kiállított szobrai (Leányfej, Álló női akt, Gondolkodó nő, Fésülködő, Önarcképe, Menekülő) „országos színvonalat képviselnek" — majd elragadtatva — (,,megdelejez"-ve) — elemzi kis méretű színes gipszszobrát, a Súroló asszonyt. Egy évvel később a Rabinovszky Máriusz előadásáról, szintén a Debreczeni Független Újságban megjelent beszámoló kiemeli, hogy: „Rabinovszky Máriusz... különös melegséggel szólott Debrecen nagy fiáról, Medgyessy Ferencről, akit ma méltán számítanak a legnagyobb magyar szobrászok közé, s aki szülővárosához való ragaszkodását, a debreceni képzőművészekkel való testvéri együttérzését azzal is kifejezésre juttatta, hogy kész örömmel lépett az alakuló Ady Társaság tagjai sorába." Szinte kivétel nélkül azonos hangvételű, elismerő írások a helyi lapok méltatásai. Művészetének „egészséges realizmusát", a természethez való hűségét, nagy formáinak „vaskos egyszerűségét", „pompás humorát" és „népi realitását", kifejező erejét, jellegzetes „óklasszikus monumentalitását" emlegették, és azt, hogy „öröm volna szemnek és léleknek, ha Debrecen terei több alkotásával dicsekedhetnének". Kisebb magánmegbízások után 1929-ben a város Medgyessyre bízza a Déri Múzeum előtti szobrok elkészítését. Viszonylag rövid idő alatt — (1930-ban avatták a szobrokat) — el is készült a megrendelő városi tanács kívánsága szerint a művészet, a tudomány, a néprajz és a régészet kicsiny jelképeit is kezében tartó, életnagyság fölötti két női és két férfi akt-szobor. E négy szoborból álló együttes Medgyessy első (életében soha többet nem ismétlődő) nagy vállalkozása volt, s remek voltában életműve legnagyobb teljesítményét, művészetének kiteljesedését formázza. Klasszikus hagyomány, népiség és 20. századi modernség olyan szintézise valósult meg e szobrokban, mellyel Medgyessy „helyet biztosított magának legjobb szobrászaink között"

146 — s európai rangját honorálta az 1937-es világkiállítás képzőművészeti zsűrije a grand prix-vel. 144 (jég): Az őszi tárlat. Hajdúföld. 1927. december 4. 145 Kardos Pál: Beszélgetés Medgyessy Ferenccel a nagy debreceni szobrásszal. Debreczeni Független Újság. 1930. május 25. 7—8. \A6 Lyka Károly: Jegyzetek Medgyessy Ferenc művészetéhez. = Medgyessy Ferenc arcképe (Budapest, 1982) 73—75. 312