A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Művészettörténet - Bíró Lajos: Képzőművészeti élet a két háború között Debrecenben

jellemzően rajzol. Induló képeinek a lineáris elem olyan vonása, amely — különösen a rész­letek szecessziós finomságú vonalvezetésében — a dekorativitást is fokozza. A budapesti kiállításokon (1928,1929,1930) a jó bemutatkozás sikerét hozták e müvek a fiatal Félegyházynak s jó ajánlólevelet jelentettek a debreceni Református Gimnázium tanári állásának elnyeréséhez (1930). Itt az első évek képtermése azt mutatja, hogy újrakezdődött önmaga keresése, a kísérletezés. Útkeresésének alaptényezője, hogy a természetes hatások fel­dolgozásával csak a saját egyéniségének erejére hagyatkozva határozza meg művészi felada­tát. Ebben az időszakban (1932—36) készült festményei közül csak kettőt, a sérült Nevetés és a Barátnőket ismerjük, melyek akkori munkásságát illusztrálják — a többi a háború alatt el­tűnt —; s így jobbára csak a korabeli sajtó írásai az irányadók. Ezek általában a modern kép­alakítás és az erőteljesebb művészi kifejezés izgalmas lehetőségeinek keresését látták Félegy­házy „legabsztraktabb fantáziájú" periódusában. Új képei a korábbiakhoz képest a téri, plasztikai, szerkezeti problémák mellett hangsúlyozottabb dekorativitást, s egyfajta forma­bontó szándékot s az absztrakt expresszionista tendenciák hatását mutatták. 124 Mindez egy­értelmű szembefordulást jelentett a novecentista magatartással. Debreceni bemutatkozásáról (1932) a Debreczeni Független Újság így tudósít: „Félegy­házy László kiállítása ... nagy meglepetést tartogat ... egy különös álomvilágban érezzük itt magunkat. Képei majd mind emberi alakokat állítanak elénk, rejtélyes mosolyú nőket, ál­matag arcú, virágszerű kislányokat, egy csellóművészt, aki mintegy elmerült saját muzsikájá­nak éteri hullámaiba ... Formáik a való formái, mozdulatuk, arckifejezésük a maguk elré­vültségében is életszerű, de a fény, a levegő és a reflexek, melyeket a környező színek vetíte­nek arcukra, kezükre, ruhájukra, szinte a földöntúliság leplébe burkolják őket. Ezt a hatást még fokozza Félegyházynak az a sajátos eljárása, hogy képeit függőleges mezőkre — („csí­kokra") — bontja s minden ilyen hasábon más és más árnyalatot ad a színeknek. A teljesen újszerű művészet már hivatalos elismerésre talált, a Szinyei Társaság dicsérő elismeréssel tüntette ki a művész Barnakalapos nő с képét. Mi talán a Nevetés с képét emelnők ki, noha női alakjai mind kitűnnek nemes vonásaikkal; Kislány c. képén elbájoló a rajz japános finomsága." 125 Még ebben az évben az Ady Társaság tagja lett. Belépésével teljessé lett a képzőművészeti osztály festőinek köre, tevékenységével az osztály művészi arculatának karakterét mélyítet­te. Aktivitásuk, sikereik tetőfoka ez az időszak. A helyi lapokban — bár, hol agresszív, hol ironikusabb formában, elutasítás is volt —, inkább a megértő rokonszenv, s az elismerő véle­mények jutottak kifejezésre velük szemben. Hangsúlyozzák, hogy „az Ady-társaság művész­gárdája szellemében és törekvéseiben anélkül modern ... hogy az extrém túlzások területére tévedne. Csupa fiatalember, akiknek éltető elemük, levegőjük, szerelmük, mindenük a mű­vészet ... Ez a gárda nem a kispolgári totyakosság kitaposott ösvényein jár, hanem új utakat keres s bár mindannyian saját nótájukat fújják, mégis egy nagy-nagy harmóniában láthatat­lan acélkapoccsal fogja össze őket egy szó, a ... haladás." 126 A debreceni kritikának a fiatal adys képzőművészek iránti rokonszenvét csak mélyítette Félegyházy festészete, melyet már bemutatkozása alkalmából „a debreceni festészet magas színvonalának és a szó szoros értel­mében vett modern szellemének" 127 bizonyságaként méltatott. Festményei, amelyek ugyan tematikailag egyáltalán nem voltak politikai élűek* dinamikus megjelenésükkel olyan szemlé­letet éreztettek, mely a fennálló művészeti és politikai rend normáit nyomasztónak találta, és tagadott mindenfajta konzervatizmust. És mindezt olyan minőségű művekkel prezentálta, melyek egyik csoport-kiállításukon (1933) — a többiekével együtt — méltán idézhette Ra­binovszky Máriusznak „a tárlat nyugat-európai szellemiségét." 128 Félegyházy újabb műveit is rendszeresen bemutatta Budapesten a Szinyei Társaság, a 124 Rabinovszky Máriusz: A debreceni Ady-társaság képzőművészeti kiállítása. = Nyugat, 1933. 6. 380—381. 125 Műbarát: G. Szabó Kálmán és Félegyházy László kiállítása. Debreczeni Független Újság. 1932. május 15. 8. 126 F. L.: Hatalmas és rendkívül értékes anyaggal szerepelnek a Déri Múzeumban rendezett kiállítá­sukon az Ady-társaság művész tagjai. Debreczeni Független Újság. 1933. február 12. 8. 127 Lásd: 125. sz. jegyzet 128 Rabinovszky Máriusz: i. m. 380—381. 305

Next

/
Thumbnails
Contents