A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Művészettörténet - Bíró Lajos: Képzőművészeti élet a két háború között Debrecenben

jellemzően rajzol. Induló képeinek a lineáris elem olyan vonása, amely — különösen a részletek szecessziós finomságú vonalvezetésében — a dekorativitást is fokozza. A budapesti kiállításokon (1928,1929,1930) a jó bemutatkozás sikerét hozták e müvek a fiatal Félegyházynak s jó ajánlólevelet jelentettek a debreceni Református Gimnázium tanári állásának elnyeréséhez (1930). Itt az első évek képtermése azt mutatja, hogy újrakezdődött önmaga keresése, a kísérletezés. Útkeresésének alaptényezője, hogy a természetes hatások feldolgozásával csak a saját egyéniségének erejére hagyatkozva határozza meg művészi feladatát. Ebben az időszakban (1932—36) készült festményei közül csak kettőt, a sérült Nevetés és a Barátnőket ismerjük, melyek akkori munkásságát illusztrálják — a többi a háború alatt eltűnt —; s így jobbára csak a korabeli sajtó írásai az irányadók. Ezek általában a modern képalakítás és az erőteljesebb művészi kifejezés izgalmas lehetőségeinek keresését látták Félegyházy „legabsztraktabb fantáziájú" periódusában. Új képei a korábbiakhoz képest a téri, plasztikai, szerkezeti problémák mellett hangsúlyozottabb dekorativitást, s egyfajta formabontó szándékot s az absztrakt expresszionista tendenciák hatását mutatták.

124 Mindez egyértelmű szembefordulást jelentett a novecentista magatartással. Debreceni bemutatkozásáról (1932) a Debreczeni Független Újság így tudósít: „Félegyházy László kiállítása ... nagy meglepetést tartogat ... egy különös álomvilágban érezzük itt magunkat. Képei majd mind emberi alakokat állítanak elénk, rejtélyes mosolyú nőket, álmatag arcú, virágszerű kislányokat, egy csellóművészt, aki mintegy elmerült saját muzsikájának éteri hullámaiba ... Formáik a való formái, mozdulatuk, arckifejezésük a maguk elrévültségében is életszerű, de a fény, a levegő és a reflexek, melyeket a környező színek vetítenek arcukra, kezükre, ruhájukra, szinte a földöntúliság leplébe burkolják őket. Ezt a hatást még fokozza Félegyházynak az a sajátos eljárása, hogy képeit függőleges mezőkre — („csíkokra") — bontja s minden ilyen hasábon más és más árnyalatot ad a színeknek. A teljesen újszerű művészet már hivatalos elismerésre talált, a Szinyei Társaság dicsérő elismeréssel tüntette ki a művész Barnakalapos nő с képét. Mi talán a Nevetés с képét emelnők ki, noha női alakjai mind kitűnnek nemes vonásaikkal; Kislány c. képén elbájoló a rajz japános finomsága."

125 Még ebben az évben az Ady Társaság tagja lett. Belépésével teljessé lett a képzőművészeti osztály festőinek köre, tevékenységével az osztály művészi arculatának karakterét mélyítette. Aktivitásuk, sikereik tetőfoka ez az időszak. A helyi lapokban — bár, hol agresszív, hol ironikusabb formában, elutasítás is volt —, inkább a megértő rokonszenv, s az elismerő vélemények jutottak kifejezésre velük szemben. Hangsúlyozzák, hogy „az Ady-társaság művészgárdája szellemében és törekvéseiben anélkül modern ... hogy az extrém túlzások területére tévedne. Csupa fiatalember, akiknek éltető elemük, levegőjük, szerelmük, mindenük a művészet ... Ez a gárda nem a kispolgári totyakosság kitaposott ösvényein jár, hanem új utakat keres s bár mindannyian saját nótájukat fújják, mégis egy nagy-nagy harmóniában láthatatlan acélkapoccsal fogja össze őket egy szó, a ... haladás."

126 A debreceni kritikának a fiatal adys képzőművészek iránti rokonszenvét csak mélyítette Félegyházy festészete, melyet már bemutatkozása alkalmából „a debreceni festészet magas színvonalának és a szó szoros értelmében vett modern szellemének"

127 bizonyságaként méltatott. Festményei, amelyek ugyan tematikailag egyáltalán nem voltak politikai élűek* dinamikus megjelenésükkel olyan szemléletet éreztettek, mely a fennálló művészeti és politikai rend normáit nyomasztónak találta, és tagadott mindenfajta konzervatizmust. És mindezt olyan minőségű művekkel prezentálta, melyek egyik csoport-kiállításukon (1933) — a többiekével együtt — méltán idézhette Rabinovszky Máriusznak „a tárlat nyugat-európai szellemiségét."

128 Félegyházy újabb műveit is rendszeresen bemutatta Budapesten a Szinyei Társaság, a 124 Rabinovszky Máriusz: A debreceni Ady-társaság képzőművészeti kiállítása. = Nyugat, 1933. 6. 380—381. 125 Műbarát: G. Szabó Kálmán és Félegyházy László kiállítása. Debreczeni Független Újság. 1932. május 15. 8. 126 F. L.: Hatalmas és rendkívül értékes anyaggal szerepelnek a Déri Múzeumban rendezett kiállításukon az Ady-társaság művész tagjai. Debreczeni Független Újság. 1933. február 12. 8. 127 Lásd: 125. sz. jegyzet 128 Rabinovszky Máriusz: i. m. 380—381. 305