A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Művészettörténet - Bíró Lajos: Képzőművészeti élet a két háború között Debrecenben

Hogy ennek a barátságnak a hőfoka nem lesz tartós, azt Toroczkaynak — az Ady Társaság első titkárának — a társaságból való visszalépése — (nem vállalta a kettős tagságot!) — már 1927-ben éreztette. „Toroczkay ... hamarosan kilépett a társaságból — írja Menyhárt József —, mert érezte, hogy a csoport teljes szakítást jelent a negyedszázadnál nagyobb múltú Műpártoló Egyesülettel ... nehezményezte az ilyen szintű szétválást, és érezte, hogy hosszú és áldatlan viszálykodások forrása lehet. A különállás tényleg mind élesebbé vált és a két csoport közötti ellentétek megnyilatkozások formájában még 1945 után is megmutatkoztak."

81 Az elkülönülés be is következett. Ahogy az adys képzőművészek szervezetileg megerősödtek, függetlenítették magukat és kiállításaikat is külön rendezték meg. Ekkortól — 1931-től — kezdve a két egyesület egymás melletti élése nem volt zavartalan. Az adysok többségének megérdemelt országos hírneve — a magas szintű művészi prakszis, dinamikus kiállítási gyakorlatuk, programozott ismeretterjesztésük és a „minden akadályon át is szilárd ragaszkodás"

82 a minőség elvéhez, melynek része volt, hogy tudatosan távoltartották maguktól a szellemtelen kisvárosi provincializmust — a műpártolósokból szükségszerűen váltott ki egy mindinkább fokozódó, feszengő vidékiség-komplexust, mely végül is egyszerűen támadásnak érezte a társaság különállását. A sajtóvitában, amely a társaság képzőművészeti osztályának első önálló kiállítása után, 1931 tavaszán robbant ki, fogalmazták meg a műpártolósok részéről elsőként a rosszalló kérdést, hogy „mi keresnivalója van ennek a hét képzőművésznek, mint képzőművésznek Ady Endre irodalmi nagyságának kellemesen hűsítő árnyékában akkor, amikor Debrecenben egy 25 esztendős múlttal és éppen olyan modern szellemben működő képzőművészeti egyesület van?" (ti. a Műpártoló Egyesület), és milyen alapon panaszolják fel az „adysok" Debrecennek a képzőművészettel szembeni közönyét? „Debrecen közönsége jó talaj a képzőművészetekre" — írják a cikkben —, természetesen csak az olyanra, amely megmarad a „természet realitásainál" és csak a „természet szépségeivel" foglalkozik, azzal „amit a természet ad".

83 A sajtóvita alkalmat teremtett, hogy Gulyás Pál és Balogh György — az Ady Társaság szószólóiként — kifejthették a képzőművészek társaságbeli tömörülésének indoklását, ezzel mintegy megfogalmazták ars poeticájukat, és érveikben, elgondolásaikban a modern képzőművészetekkel való törődés szép példáját adták. Idézzünk itt máig ható érvényességéért egy részletet Gulyás Pálnak a vitában megjelent cikkéből; „Tisztában vagyok azzal, hogy a művészet gyökere ösztön, de a festészet mai nagy keresésében (s ez a keresés — ha festészet a festészet — örök), amikor a hagyományokhoz való csatlakozás vágya fokozott, igazat kell adnunk Fülep Lajosnak: „Ami, mint a múlt, elvekre épült, csak elvek alapján folytatható." — A művésznek élnie kell, de élnie kell a képnek is. Azé a festőé a jövő, aki — ha választania kell kép vagy arany között •— választja a képet és eldobja az aranyat. — Hogy ez a kétségkívül tragikus, de elég gyakran megismétlődő eset a jövőben be ne következzék, legalább itt Debrecenben, ezért emelem fel szavaimat... "

84 Mint minden egyesületnek, úgy az Ady Társaságnak is egyik fontos célja volt, hogy közvetítőként egymás közelébe hozza a közönséget és a művészeket. A társaság ugyan „nem fordította ki sarkaiból Debrecent — írja Kardos László —, de módot adott publikumának, hogy az élő irodalom és művészet jeleseivel ... személyesen találkozhassék, módot adott, hogy aktuális kérdések egész sorának nyilvános megvitatásában részt vegyen és száz vagy kétszáz embert megtanított arra az egyszerű és mégis oly véresen komplikált igazságra, hogy az igazi művészet használ, a hamis árt. Elegendő eredmény ez? Azt hiszem, igen."

85 A képzőművészeti osztály ismeretterjesztő előadásokat is tartott. Emlékezetes rendezvényük : Rabinovszky Máriusz a modern képzőművészeti törekvésekről szóló két előadása (1928,1936), a 20. sz.-i építészetről tartott vitaest (1931) a szegedi fiatalok művészeti kollégiumáról Buday György és Ortutay Gyula beszámolója (1934) valamint Glatz Oszkár, Mecénás 81 Menyhárt József: A festészet Debrecenben a két világháború között. = A képzőművészetek Debrecenben. (Szerk. Bőgel József. Debrecen, 1961.) 82 Lásd: 80. sz. jegyzet 83 Pálnagy Zsigmond: Az Ady Társaság képzőművészeinek kiállítása a Déri Múzeumban. Debreczeni Újság. 1931. február 20. 9. 84 Gulyás Pál: Kép vagy arany? i. m. 15-16. 85 Kardos László: i m. 213. 293