A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)
Művészettörténet - Bíró Lajos: Képzőművészeti élet a két háború között Debrecenben
4. kép. Senyéi Oláh István: Lakodalmasok a szegényház előtt, 1930, olaj Mindez, a Művészház fenntartásához, kevés, nagyon kevés volt. A Debreczeni Független Újság kritikusa (1927. február — akt-kiállítás) miután újból csak a közönség „megdöbbentő részvétlenségét" konstatálhatta, az elkeseredettség és tehetetlenség indulatával így fogalmaz: „ilyen körülmények között kritikát írni nem lehet és nem szabad" — ezzel akarvaakaratlanul el is búcsúztatta a Művészházat, amely 1927. május 31-ével beszüntette működését. A Debreczeni Képzőművészek és Iparművészek Egyesületének érdeme, hogy — ha rövid időre is —, megvalósította a művészek autonómiáját, érdekeinek közvetlen védelmét és képviseletét, a Művészházzal pedig intézményesítette a szervezeti együttélés kereteit, az önálló, a Műpártoló Egyesülettől független, programozott kiállítások gyakorlatát, a fiatalok folyamatos bemutatását, biztosította a tárlatok többé-kevésbé egyenletes színvonalát, a műtárgyak közvetítő nélküli eladását, a művészet és közönség közvetlen kapcsolatát. Bár a művészek reményei korántsem valósultak meg maradéktalanul, az Egyesület és a Művészház tevékenysége azt a fejezetét alkotja a képzőművészetek debreceni történetének, amelyben ténylegesen létrejött és meggyökerezett a helyi képzőművészeti élet. 74 74 Uo. 291