A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Művészettörténet - Bíró Lajos: Képzőművészeti élet a két háború között Debrecenben

A Műpártoló Egyesület 1923 nyári kiállításaival foglalkozó Debreczeni Független Újság külön is felhívja a figyelmet „a fiatal nemzedék három legtehetségesebb képviselőjére": Káplár Miklósra, G. Szabó Kálmánra és Senyéi Oláh Istvánra. Közülük a két utóbbit tartották modernségben a legmesszebbmenőnek, és művészetükkel szemben nem is hiányoztak a tartózkodó megnyilvánulások, de kulturáltságuk, festői látásuk dicsérete sem. Különösképpen vonatkozik ez az autodidakta Senyéi Oláh Istvánra, akinek kiállított képeiről nemcsak ebben az időszakban, de szinte az egész korszakban megoszlott a kritikusok véleménye. A Debreczeni Újság pl. 1924-ben megnyugvással közli, hogy Senyéi Oláh István „nagyot haladt, nem csapong már a szélsőségekben", addig az 1926-os kritikák már, mint a kiállítások egyik erősségeként emlegetik és dicsérik „a legjobb franciákra emlékeztető modernségét", monumentális erejét, differenciált finomságát és témáinak szociális érzékenységét. Egy évvel később Békés István az őszi tárlat „legegyenetlenebb egyéniségéinek látta. „Szinte hihetetlen — írja —, hogy a Planétás festője festette azokat a cirkuszképeket is, melyeken az elrajzolásoknak és felfogásbeli lehetetlenségeknek elképesztő halmazát látjuk. Senyéi Oláh István biztos tehetsége messze túllépi tudása határait"

64

. Ugyanerről a tárlatról írt a Hajdúföldben Juhász Géza, és ő úgy vélte, hogy Senyéi Oláh István „bonyolult mondanivalói nagy elmélyülést igényelnek ... Planétása, Szerenádja, Elhagyott háza mellett többi művei is a legkomolyabb becsvágy és izgalmas keresés eredményei"

65

. Műveinek megítélésében nem volt ritka ilyen méretű véleménykülönbség a debreceni kritikákban. Ennek az az oka, hogy valóban „asztronomikus végletű... hatalmas távolság" jellemzi korabeli — a látványfestés, expresszivitás és dekorativitás között lavírozó — produkcióinak minőségét, de egész életművének is sajátja az ilyen méretű egyenetlenség. Megoszlott a kritikusok véleménye a legfiatalabb egyesületi tag, a Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János és Révész Imre tanítvány, G. Szabó Kálmán teljesítményének megítélésében is. Már a húszas évek elején szokatlan hangú, expresszív fametszeteivel tűnt fel — ugyanaz a belső hév, önkifejezési szándék fűtötte őt is, mint Hollót vagy Senyéi Oláh Istvánt. 1923 őszén a Református Kollégiumban rendezte meg első egyéni tárlatát, ezt követte két művészházi bemutató: 1925-ben ifj. Kovács Jánossal, majd 1926 tavaszán Holló Lászlóval együtt állított ki. A kritika olajképein a kifejezésre alkalmas elemek előtérbe állítását, a fokozást, a „deformálást" vette észre, fametszetein pedig az „itt-ott már bravúros technikát" (Önarckép 1926, Olvasó férfi 1926). „Robusztus, duzzadó, sokat ígérő tehetségnek" tartották, és az 1926-os budapesti tárlatán bemutatott 24 fametszetének sikere tette igazán ismertté nevét Debrecenben. Az 1926-os téli tárlaton a Debreczeni Független Újság kritikusa a „beérkezettének kijáró „mester" címmel tisztelte meg, s megjegyzi; G. Szabónak „vannak lapjai, amelyek előtt a művészi megilletődöttség tesz tanúságot": Hazai és debreceni respek tusa csak nőtt, hiszen újabb pesti kiállítását (1928) követte a bécsi (1929), berlini (1930) bemutatkozás, és ezután majd minden jelentős európai grafikai kiállítás színtere grafikái sikerének

66

. A debreceni kritika egyértelműen nagyrabecsülte grafikai munkásságát, s a hazai fametszés modernkori úttörőjének és reprezentánsának kijáró tiszteletadással adózott G. Szabó Kálmánnak, de festményeit már jóval kisebb lelkesedéssel, makacsul vissza-visszatérő fenntartással fogadta — egész pályafutása során. Már az 1926-os téli tárlat recense megjegyezte két olajképéről, hogy azok „pedig az elrendelt grafikust bizonyítják". Ezt ismétli 1927-ben az Ady Társaság képzőművészeinek első bemutatkozásakor kiállított festményeiről Békés István is: „Ahogy G. Szabó ... fest, az bátor és úttörő ecsetforgatás, ha nem is tökéletes egységű..., színei keresettek, önmagukért tüzelnek s nem rendeli alá a képszerkesztés elemi követelményeinek ..., küzdelmes vásznainak legfőbb értékét a grafikus G. Szabó adja." Majd később így fogalmaz; „G. Szabó Kálmán ismert típusú és szinte színes grafikának ható olajfestményei még mindig azt a zsákutcát láttatják, melybe ez a kiváló fametsző képességeinek félremagyarázása folytán piktúrájával jutott. Ha másnak talán a fametsző fekete-fehérje kevés, G. Szabónak a szín túl sok. Többet mondana, mint kellene, és ez az a sok, ami ke64 Békés István: A debreceni műpártoló egyesület őszi tárlata. Debreczeni Független Újság. 1927. november 30. 5. 65 (jég): Az őszi tárlat. Hajdúföld. 1927. december 4. 66 Elsősorban Jézus élete с sorozata váltott ki nemzetközi visszhangot. 286