A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Néprajz - Fehér Ágnes: A Karácsony megünneplése egy szabadegyházi közösségben 1982-ben

Karácsonykor fogyasztott speciális ételeik nincsenek. Tobzódás, pazarlás az ünnepi étkezéseknél sincs, mindenben mértéket tartanak. Karácsony 25-én, vagy 26-án szokás meglátogatni a távolabb élő családtagokat, rokonokat. Ennek ellenére a közösség nagy része igyekszik Debrecenben maradni, így a gyülekezeti alkalmaknak mindig akad szép számmal látogatója. Mint már említettük, a Keresztyén Testvér Gyülekezet sosem tartotta központi feladatának a missziói tevékenységet. Ennek ellenére az érdeklődőket, szimpatizánsokat mindig szívesen fogadják, de sosem erőszakosak a „megtéréseket" illetően. A karácsonyi gyülekezeti alkalomnak 1982-ben is több érdeklődője akadt, akik még nem tagjai hivatalosan a csoportnak, de várható, hogy hamarosan végleg csatlakoznak a vallási közösséghez. Megfigyelhető, hogy kivétel nélkül minden szabadegyház az evangelizációs tevékenységek legfontosabb alkalmának tartja a karácsonyi, húsvéti, pünkösdi stb. kalendáris ünnepeket. Ilyenkor az istentiszteletek mind tartalmukban, mind formájukban gondosabban szerkesztettek, szinte külön forgatókönyvük van, igen látványosak. Gyakran rendeznek istentisztelet után szeretetvendégségeket, melyeken külön előszeretettel foglalkoznak a még kívülálló, „nem megtért" tagokkal. A debreceni Keresztyén Testvér Gyülekezet a többi szabadegyházhoz hasonlítva egy meglehetősen speciális vonásokat mutató vallási közösség. Gondolunk itt a centralizáltság bizonyos fokú hiányára, a tagsági státus kötetlen voltára, vagy arra, hogy még szervezeti szabályzatot sem készítettek. A karácsonyt mint ünnepet teológiai szempontból nem érzik elfogadottnak, biblikusnak, tehát tartalmi szempontból funkcióját soha nem fogadták el a Keresztyén Testvér Gyülekezet tagjai. Ugyanakkor formai jegyeit kedvesnek, meghittnek találják, és a család, a gyermekek kedvéért családi (december 24.), ill. gyülekezeti keretben (december 25.) megünneplik a karácsonyt. A debreceni Keresztyén Testvér Gyülekezet létrejöttétől kezdve egy kifejezetten urbánus típusú vallásos csoportosulás, melyet a társadalmi tagozódás, foglalkozási rétegződés egyértelműen mutat. így a tagok eleve már meg voltak fosztva azoktól a hatásoktól, amit egy falun élő, valamelyik történeti egyházhoz tartozó ember kalendáris ünnepek alkalmával tapasztalhatott (dramatikus játékok variánsai). De ha meg is ismerték ezeket a szokásmotívumokat, mai szabadegyházi, testvérgyülekezeti tagságuk puritán jellege kizárja ezek alkalmazását. Vallásgyakorlatuk módjának igen visszafogott formája „ünnepi" viselkedésükre is kihat. Karácsony megünneplésénél a ceremóniáktól való mentesség, egyszerűség, mindenféle hivalkodástól való tartózkodás a jellemző (pl. testvérgyülekezeti családoknál sehol nem láttunk kétméteres, nagy karácsonyfákat, melynek állításából egyesek napjainkban státus szimbólumot csinálnak). Ajándékozásnál is a célszerűségre, a szigorú hasznavehetőségre való törekvés figyelhető meg. Ez nem önkényes magatartásmódot jelent, hanem inkább teológiai érvekkel megalapozott értékrendszert. Mivel a karácsonyt mint konkrét dátum szerinti kalendáris ünnepet nem tudják elfogadni, ezért itt is a dolgok célszerű oldalát keresik meg; alkalom az együttlétre^ az egymással való foglalkozásra, odafigyelésre, a vallási közösség tagjainak összekovácsolására. 243