A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Néprajz - Szalay Emőke: A debreceni fazekasok díszedényei

Egy évtizeddel később készült a következő évszámos darab, 1839-ben Sz F monogrammal ellátva. Ez ismét mázas darab, világoszöld színű. Formája teljesen új, ez az alak variálódik a továbbiakban 50 éven keresztül. A téglalap alakú középső rész két oldalán a négy sarok háromnegyed kör alakú. Alsó része bajuszformát mutat, felül tulipánszerű rész zárja, belsejében metszett vonalakkal. Nyakrészét két karéjos, egy kisebb és egy nagyobb rész alkotja. A díszítést metszéssel alakította ki mestere, de ismét megjelenik a beütött díszítőmód, amely a későbbiekben egyre jobban beborítja a felszínt és kiszorítja a metszett díszítést. Itt azonban még kevés az ilyen jellegű díszítés jobbára négyzet alakban elhelyezett pontok alkotják. Ez a darab már teljesen kiérlelt formát mutat, valószínűleg nem ez volt az első mázas, metszett és beütött díszítésű csigacsináló, hanem megelőzte egész sor, míg kialakult ez a harmonikus forma és díszítés. A hátlapján mélyen bevésett névbetűk Sz F és évszám alapján megpróbálom mesterét meghatározni. 1843-ban lépett be a fazekas céhbe Szendrei Ferenc, aki Szendrei János fia volt, apjánál tanult 1830-tól, felszabadult 1837-ben. A viszonylagos időbeli egybeesés révén elképzelhető, hogy ezt a csigacsinálót ő készítette.

100 A következő évszámos csigacsináló 1842-ben készült, amelyen a készítő teljes nevét megtaláljuk, Jenéi Imre személyében. A kis méretű harmonikus formájú darabnak a színe eltér a szokványos zöldtől, mivel világosdrapp alapszínű. Az előbb ismertetett formának különféle változását figyelhetjük meg rajta. A recézett rész négy sarkán itt jelenik meg először a beütött virágábrázolás, amely a későbbiekben az ilyen stílusú darabokon elmaradhatatlan díszítés lesz. A nyakrésznek már az 1839-es darabon is felfedezhető tagolása itt zegzug vonal alkalmazásával válik hangsúlyossá. További különbség az, ami ott még csak a nyak két kitüremkedése, itt már stilizált madárfejjé vált, amelyet beütött díszítése tesz nyilvánvalóvá, az ívelő barázdák nyakat és csőrt mintáznak, két kör a szemet, v alakú beütések pedig a madár taraját, bóbitáját képezik. Felül szép formájú tulipán koronázza a csigacsinálót, barázdákkal és ovális alakban elhelyezett vonalkázással. A név és az évszám a hátsó oldalra vésett.

101 Ugyanennek a mesternek 1850-ből ismerjük egy másik csigacsinálóját. Bár ez hiányos darab, felső része letört, megállapítható, hogy egy újabb típust képvisel. A recézett rész négy sarkán a virágok helyett beütött csillagok vannak, ez egyúttal mutatja azt a változást is, amelynek jeleit már eddig is felfedezhettük, hogy a csigacsinálók felületét egyre jobban elborítják a beütött díszek. Ez a jelenség már Jenéi Imre két darabján is feltűnik. Különösen a nyakrész mutatja, amely karéjos kiképzésével fokozatosan szűkül. Ez a forma a század végén tűnik fel ismét.

102 1843-ban készítette Gombos János csigacsinálóját. Ez már a kialakult formát követi. A laprész négy sarkán levő virágok, a madárfej mély metszéssel való díszítése, a nyakrész hármas tagolása, végül a koronázó tulipán széthajló szirmai az egyik leggondosabb kivitelű darabnak mutatják csigacsinálóját.

103 A következő 1846-ban készült tárgy készítője esetében ismét csak találgathatunk. A madárfejes formájú csigacsináló hátoldalán fekete festékkel írt évszámot találunk. A fekete évszám alkalmazása elég ritka a debreceni fazekasok között. Két nagy méretű edényről, egy mesterremekről és egy úrasztali boroskantáról ismerjük 1819-ből és 1828-ból. Majd 1844-ben tűnik fel ismét, Láda István jelölte így remekét. 1846-ból ismerünk egy kulacsot ugyanilyen módon datálva. Ezek alapján esetleg feltételezhető, hogy ezt a csigacsinálót is ő készítette.

104 Ugyancsak egy csoportba sorolható a következő három darab. Az első évszámmal ellátottat 1846-ban készítette Veres József. Az eddig használt madárfejes forma először itt mutat változást, felső része fülhöz hasonló elemmé alakul, belsejében két mély barázda tagolja. Felső része letörött, így a lezáró részt nem ismerjük.

105 A hiányossága ellenére megállapítható, hogy a következő csigacsináló ugyanazzal a formázóval készült. A sarkokon levő virá100 Leltári szám: Sz. 1910. 1036. Szendrei Ferenc Fazekas céh bekebelezési névsora i. m. 13. 101 Leltári szám: V. 1931. 164. Jenéi Imre Fazekas céh bekebelezési névsora i. m. 12. 102 Közli Népr. Lex. I. 502. 1. kép. 103 Leltári szám: Sz. 1907. 1298. Gombos János Fazekas céh bekebelezési névsora i. m. 17. 104 Leltári szám: V. 1935. 34. 3. Láda István Fazekas céh bekebelezési névsora i. m. 17. Remeke P. Szalay E.: Zöldmázas debreceni céhremekek i. m. 221. 6. kép. 105 Leltári szám: Sz. 1908. 1276. Veres József Fazekas céh bekebelezési névjegyzéke i. m. 12. 231