A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Néprajz - Szalay Emőke: A debreceni fazekasok díszedényei

felül gúla alakban szűkülő tárgy közepe négyszögletes alakban átvágott, üreges. Díszítése finoman kidolgozott ág tölgylevelekkel és makkokkal. Oldalain domborműves stilizált levél négy tagból összeállítva.

94 Cserép csigacsinálók Az Alföldön az ünnepi étkezéseknél a húslevesbe főzött tészta készítésére szolgáló kézi eszközt nevezték csigacsinálónak.

95 A legkorábbi fából készített évszámos darab Debrecenből ismert, 1782-ből. Az országosan elterjedt fából faragott példányok mellett eddig csak Debrecenből ismertek cserépből készített darabokat.

96 Ezek a debreceni fazekasság egyik jellemző termékcsoportját képezik. (13. kép) Valószínűleg a fából készült darabok utánzataként készültek cserépből csigacsinálók. A jelenleg ismert darabok közül a legkorábbi évszámos 1829-ből származik, a legkésőbbiek pedig 1909-ben készültek, tehát nyolc évtizeden keresztül követhető nyomon ennek a készítménynek a változása. Az említett 1829-es évszámú csigacsinálót a jelenleg ismert anyagban egy darab előzheti meg, egy vörösbarna alapszínű agyagból készült, mázatlan, amelynek anyaga a pipások által használt agyagféleség. Valószínű, hogy pipások vagy pipakészítéssel is foglalkozó fazekasok készíthették az első darabokat. Ezt bizonyítja a korai darabok díszítése, mivel beütött díszítményeik elemei a pipások által használt motívumok.

97 A cserép csigacsinálók formailag nem mutatnak kapcsolatot a fából készült példányokkal. Ez természetes, hiszen a törékeny agyagból nem lehetett olyan áttört formákat kialakítani, mint a fából faragottaknál. Ezért a legkorábbi cserép példányok zárt négyszögletes alakot mutatnak, amely csak a későbbiek során változik tagoltabbá. A legkorábbi darab a XIX. század elején készülhetett.

98 Még szabad kézzel formált, felállított téglalap alakú, két függőleges oldala kissé behajlik, alul és felül egyforma félköríves záródású, külső részén karélyos metszésekkel. Érdekessége, hogy felső részén átlyukasztott, ezt a megotűást ezen kívül csupán egy példányon találjuk meg 1867-ből. Díszítménye pipás díszítőelemekből tevődik össze. Hátlapján több bekarcolt betű található, amelyekből azonban nem lehet megállapítani a készítő nevét és a készítés idejét. A következő csigacsináló esetében már szerencsésebb helyzetben vagyunk, ugyanis legalább a készítés időpontját pontosan tudjuk feliratából. Az előbbivel szemben ez már mázzal bevont. Díszítésében a debreceni fazekasok által használt színeket, barnát, vöröset, sárgát, zöldet találjuk. Formája felépítésében követi az előbb ismertetettet, a felállított téglalap alakú recés rész két oldalán oszlopszerűen kialakított tagot láthatunk, alul a félköríves záródás megmaradt, míg felül kettéosztva, középen egy domború tulipánszerű elem zárja le. Felületének díszítését csak a váltakozó színezés adja, a beütött díszek elmaradtak. Hátlapján hoszszabb bekarcolt felirat Április Koma Jánosnak 1829." Az ismert egyéb debreceni anyaggal összehasonlítva a számjegyek között találtunk hasonló kialakításúakat. Egy ugyancsak 1829-es évszámú edény, egy dohánytartó számjegyei mutatnak olyan nagyfokú hasonlóságot, sőt mondhatjuk azonosságot az 1., 2. és 9. szám kialakításában, hogy esetleg megkockáztatjuk azt a feltevést, hogy ugyanaz a kéz készítette mindkét darabot. További darabok évszámával összehasonlítva a 9. szám mutat kapcsolatot egy másik edénnyel, Veres István által a pocsaji egyház számára készített úrasztali boroskantán találunk hasonlót. 94 Leltári szám: V. 1940. 203. 95 Magyar Néprajzi Lexikon I. Budapest, 1977. Csigacsináló címszó. 96 Domanovszky György: Népi kerámia. (Bp. 1974). 34. 97 A csigacsinálókkal elsőként Ecsedi István foglalkozott. Az alföldi, a debreceni és tiszántúli nép táplálkozása с munkájában, amelyben röviden bemutatta ezeket a cseréptárgyakat, néhányat rajzban közölt. Megállapításának, miszerint ezeket inkább díszként használták, csigát nemigen készítettek rajtuk, ellentmond a tárgyak alaposabb megfigyelése, amelynek során kitűnik, hogy jó néhánynak a recés részén a máz teljesen lekopott, ami azt mutatja, hogy elég sok alkalommal használták. Rövid ismertetésük: P. Szalay Emőke: Népi kerámia. In: Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz Debrecen, 1978. 264. 98 Leltári szám: V. 1916. 73. 99 Leltári szám: V. 1910. 79. 229