A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Néprajz - Szalay Emőke: A debreceni fazekasok díszedényei

hogy később készült, mint az 1835-ös kulacs. Díszítésében teljesen eltér az eddig ismertetett daraboktól, mivel feliratot nem találunk rajta, ugyanakkor felületét teljesen beborítja a domborműves díszítés, amelyet még írókás technikával felvitt díszítő elemekkel tovább gazdagított a készítője. Elő- és hátlapjának ábrázolása teljesen megegyezik. A domborműves íves vonalak között, amelyek tagolt levelek közül emelkednek ki, domború bogyók töltik ki a vonalak belsejét, illetve emelkednek ki a vonalak találkozásából. Az általuk határolt térben egy pár áll egymással szemben. A nőalak fején a XIX. század első felében kedvelt fejdíszt, a kaskétlit fedezhetjük fel, sötét felsőrészt és pettyes szoknyát visel, kezében egy kalászt nyújt a szemben álló huszár felé, aki pedig kivont kardját emeli a magasba. Körülöttük domborműves beütött csillagdíszítésű gombok és ragyogtatok töltik ki a teret. A domborműves levélsor külső oldalán ugyancsak színes írókás díszítést láthatunk, szőlőfürtök és színes virágok váltakoznak. A kulacs oldalán sötétbarna hullámvonal fut végig. Az alkalmazott motívumok mind ismertek korábbi debreceni edényekről. A nőalak és huszárábrázolás legkorábban az 1802-es és 1830-as nőalakos tányérokra emlékeztet. Ennek ellenére ezt a kulacsot későbbre kell kelteznünk. Ennek az az oka, hogy a keretdíszt alkotó domborműves díszítőelemet egy 1840-es évszámmal ellátott kancsón fedezhetjük fel.

38 A két elem között akkora az egyezés, hogy biztosra vehetjük, ugyanazzal a mintával készítették mindkét darabon. Ezek alapján valószínű tehát, hogy darabunk az 1840-es évek táján készült. (5. kép) A következő világosmázas kulacs évszámmal ellátott.

39 Az ismert formát követő edény díszítését szinte teljes egészében a felirat adja, amely teljesen beborítja az edénytest sötétbarna, vörösbarna és zöld sávokkal két részre osztott lapját. Az 1846-os évszámmal ellátott darab nyakán már megtaláljuk az átlyukasztott részt, ami az ismert darabok alapján az 1840-es években jelent meg a debreceni kulacsokon. Figyelemre méltó a nyakon levő kis barna fenyőág. Ezt a motívumot megtaláljuk Katona Bálint

40 1839-es mesterremekén, valamint egy nőalakon, a hozzá tartozó butellán és tányérokon.

41 A harmadik világosmázas kulacs Seres Mihály munkája.

42 Ez az egyetlen darab, amelyen a készítő megörökítette a nevét. A díszes darab már bizonyos fokig a formájában is különbözik az eddig megismert debreceni kulacsoktól. Talpa nem négy különálló lábból tevődik össze, hanem összefüggő lemez. Oldalán már négy szíjtartó pántot találunk. Nyakán az átlyukasztott rész csúcsosan emelkedik fel. Az elő- és hátlapot teljesen beborítja a díszítés, amely még őrzi a két részre tagolást, de a belső mező megkisebbedett és díszítette vált, míg a felirat kiszorult a peremére. A díszítés fehéres alapon színes írókázással történt, a motívumok körbekarcoltak. Ha az egyes díszítő elemeket vizsgáljuk, ismét eltérést állapíthatunk meg az eddig megszokott elemekkel szemben. Összhatásában a díszítményben a karcolás uralkodik, a motívumok szinte testetlenné váltak. A szimmetrikus komponálású két virágos ág kosárból emelkedik ki. A levelek között megtaláljuk a debreceni fazekasok által kedvelt karéjos leveleket és a szőlőfürtöt, valamint az egyszerű felülnézetben ábrázolt több szirmú virágot. Mellettük a nagyobb méretű két alsó virágnak találjuk meg rokonát a debreceni fazekasok munkáin. A kettős sziromsoros rózsa Kosik István korsójára emlékeztet, amely az egyetlen körzővel szerkesztett virág a debreceni edényeken. Bizonyos fokig ezt igyekszik utánozni Seres Mihály is, mivel a virág közepére pontot helyezett el, holott ez szükségtelen volt, mivel ő nem körzővel készítette virágát. A többi virág ezekkel szemben ismeretlen a debreceni motívumok között. A következő nagyméretű díszítőelem a szegfű. Ez a virág jelenleg még egy debreceni edényről ismert, egy úgynevezett asztaldíszről.

43 Hasonlóan idegen hatású a díszítmények között a gránátalma. A hét cikkelyre osztott gyümölcshöz hasonló megfogalmazásút az egyik korai mezőcsáti miskán fedezhetünk fel.

44 Úgyszintén bizonyos fokig a mezőcsáti edények 38 Leltári szám: V. 52. 46. 1. 39 Leltári szám: V. 1916. 121. 40 Katona Bálint munkája. P. Szalay E.: Vörösmázas céhremekek i. m. 448. 41 Nőalak, Butella. Leltári szám: Sz. 1908. 201. 42 Leltári szám: V. 77. 96. 1. 43 Leltári szám: V. 1916. 154. Mezőcsát Domanovszky György: Mezőcsáti kerámia i. m. 6. kép. 44 Domanovszky: i. m. 2. kép. 216