A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Néprajz - Szalay Emőke: A debreceni fazekasok díszedényei

tételezhetjük fel azt, hogy késői darabbal állunk szemben, ugyanis nem olyan finom kidolgozású, mint a korábbi debreceni edények, ezért a XIX. század utolsó évtizedeire tesszük készítési idejét. (3. kép) Cserépkulacsok A kulacs a fennálló edények közé tartozik.

27 Tulajdonképpen nem egyszerű használati edény, inkább díszedény funkcióval rendelkezik ez az általában négy lábon álló, oldalain szíj befűzésére szolgáló füllel ellátott tárgy. A kulacsok forma szerinti osztályozásánál három fő típus különböztethető meg.

28 Legegyszerűbb a két tányér összefordításával kialakított forma. A másik fő típus az úgynevezett pereckulacs, amelynek közepe nyitott, de ugyancsak négy lábon áll és oldalain megtaláljuk a szíj tartó pántokat. Harmadikként a hordó kulacsok sorolhatók, amelyek tréfás edények voltak, lakodalmi kulacsként használták ezeket. Tulajdonképpen több kis hordó lépcsősen történő egymásra helyezéséből alakították ki, amelyeket kis csövek kötöttek össze, ezeken keresztül folyt az egyes részekbe a folyadék. Ezek az edényformák országszerte ismertek és elterjedtek voltak. A jelenleg ismert legrégibb kulacsok a XVIII. század végéről maradtak fenn.

29 Debrecenből ebből az időből csak levéltári adatokat ismerünk, amelyek a cserépkulacsok meglétét és használatát bizonyítják. A kötélverő céh irataiban 1797-ből maradt fenn feljegyzés arról, hogy az eltört kulacs helyett újat vettek 30 krajcárért.

30 Bár nincs említés a tárgy anyagáról, de valószínű, hogy cserépből készülhetett, alacsony ára ezt bizonyítja. Ugyanennek a céhnek ez évből származik az edényeinek felsorolása. Ebben 12 és fél itcés és 4 és fél itcés kulacs szerepel, de anyagukat nem határozták meg, így nem tudjuk, hogy cserépből vagy fából készültek.

31 A debreceni fazekasok az általuk alkalmazott mindhárom díszítő stílusban készítettek kulacsot. A jelenleg ismert legkorábbi évszámos kulacs 1835-ben készült, a vörösmázas edények stílusában.

32 Formáját tekintve nem a legsikerültebb darab, a két összefordított tányér elcsúszott egymáson, alakja így ferde lett. Két-két kisméretű lábon áll, oldalán még csak egyegy szíjtartó pánt van, szája simán emelkedik ki az edénytestből. Elő- és hátlapját egy fehér kör alakú vonal osztja két részre, külső oldalán helyezkedik el a színes írókás díszítés, belsejében az ugyancsak írókás felirat. A külső sáv díszítő elemei egymástól elkülönülve helyezkednek el, nem állnak össze szerves egységgé. Három különböző elem ismétlődik, egy felülnézetben ábrázolt virág, esetleg rózsa, szőlőfürtök és egy tulipánhoz hasonló motívum. A díszítés megszerkesztésében tudatosság fedezhető fel, ugyanis a négy szőlőfürt negyedeli a teret és a másik két motívum szintén szimmetrikusan helyezkedik el az egyes részekben. A kulacs oldalán váltakozó színes rozmaringlevélsor fut végig. A színezésben a fehér uralkodik, mellette a sötétbarna és a zöld jóval kevesebbet szerepel, a virágok szirmai és a szőlőszemsorok váltakozó színezésűek. A viszonylag hosszú, a debreceni kulacsok között egyedül álló felirat a két oldalon folyamatosan elhelyezett; — ijen a ki barátival bort iszik poharábul. — akar szeginy a kar Báró ijen ijen az. — a jellegzetes debreceni ízű nyelvjárást mutatja. A kulacs ragyogó vörösbarna színe, a fehér szín túlsúlya, a szőlőfürtök megfogalmazása, valamint az írásban az r betűk jellegzetes alakja alapján esetleg megkockáztatjuk, hogy Török Ferenc munkája.

33 (4. kép) A következő vörösmázas darab másfél évtizeddel később készült,

34 1850-ben. Formájában némi változást fedezhetünk fel az előbbi darabhoz képest. Bár oldalán még csak egy pár 27 Igaz Mária—Kresz Mária: A magyar népi cserépedények i. m. Népr. Ért. XLVII. 1965. 28 Kulacs címszó. Magyar Néprajzi Lexikon IV. (Bp. 1981) 346. 29 Kulacs címszó, i. m. 30 Kötélverő céh jegyzőkönyve HBmL IX. 18. 3. 1797. közölte: P. Szalay E.: Debreceni céhedények. i. m. 229. 31 Kötélverő céh jegyzőkönyve HBmL IX. 18. 3. 1797. 32 Leltári szám: V. 1914. 55. 33 Lásd: Török Ferenc, P. Szalay E.: Vörösmázas i. m. 445 34 Leltári szám: V. 51. 04. 03. 213