A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Néprajz - Szalay Emőke: A debreceni fazekasok díszedényei

esetben a szélesebb rész elülső felén a szájnyílást a mester lefedte egy keskeny sávval. Fülük rövid, mindig a nyakrész aljáról indul, enyhe ívelés után kapcsolódik az edénytest közepéhez.

15 Az ismert és debreceninek tartott darabok közül a legkisebb türkizzöld ónmázas. A hasonló mázú edényekkel együtt valószínűleg ezt is kályhásmester készítette. Sajátossága, hogy a szájának egy része fedett.

16 Ugyancsak ilyen egy másik darabnak a száj kialakítása.

17 A következő orros nyakát két enyhén domborodó borda töri meg, valamint a kiöntőrész két oldalán egy-egy domború gombot találunk.

18 Többször előfordul a debreceni orrosokon a fül legmagasabb pontjára ragasztott gombdísz.

19 A kisméretű darabokon kívül ismertek nagyobb méretű orrosok is. Ezek formailag teljesen megegyeznek az előbbiekkel. Külön kell beszélnünk két darabról, mivel ezek a többivel szemben eltérést mutatnak. Míg azok, ahogyan már említettem, teljesen sima oldalúak, díszítetlenek, ezek díszítettek. Az egyik darab karcolásos.

20 Jellegzetes alakú edény, kiöntőcsöve oldalán két domború gombot ragasztott a fazekas, ez már egy másik edényről ismert. Itt a gomb felületébe vonalakkal és pontokkal stilizált emberfejet rajzolt. A vállövön kettős vonal között zegzug vonaldíszítés jelenik meg, amelynek felső tagját kockázta, az alsó háromszögekben kis levelek díszlenek. Az edény öblén elöl kettős szív alakú keretben találjuk a tréfás feliratot. A fül jobb oldaláról egy fekvő hullámos inda indul ki karélyos és egyszerű levelek között le-fel hajló virágokkal. A felirat túlsó oldalán újabb inda nyúlik a fül felé. Felettük két szembeforduló madár, amelyeknek feje a jellegzetes debreceni kör alakú, farkuk háromágú. Hátuk mögött találjuk az évszámot, 1851. (2. kép) Utolsóként arról az orroskancsóról emlékezzünk meg, amelynek mesterét ismerjük, Tóth Bálint készítette.

21 A nagyméretű edény nem zöld, hanem barna mázas. Felületén domború díszítést találunk, amely egymással össze nem függő, kapcsolatban nem levő elemekből áll. Alján függőleges metszések veszik körbe az edény testét. A nagyméretű edény jól tükrözi, hogy mestere szívesen próbálkozott új formákkal. Több edény esetében sikeresnek mondható kísérletezése, ebben az esetben azonban nem sikerült megtalálnia az egyes díszítőelemek egységét. Csalikancsók A kisméretű díszedények közé tartoznak a csalikancsók, amelyek különleges edények voltak nevüknek megfelelően. Nagyobb számban szintén az alföldi és közép-tiszai műhelyek termékei között maradtak fenn. A legkorábbi évszámos darab Hódmezővásárhelyen, 1798ban készült.

22 Debrecenből csupán négy, biztosan helyi készítésű darabot ismerünk, ezek nem koraiak. Közülük kettő név szerint ismert mester munkája. Tulajdonképpen formájukat tekintve nem kancsó alakúak, hanem köcsög formájúak. Színezésük eltérő ugyan, az egyik zöld, a másik világosbarna, de jellegzetes formájuk alapján a felirat nélküli is ugyanazon mester munkájának tekinthető. A zöldmázas a kisebb méretű. Testének felső részén két vízszintes vonal között található az áttört sáv, amely csak ovális alakú kimetszésekből áll. Szájpereme céljának megfelelően — ugyanis ebben húzódik az a cső, amely lehetővé teszi az edényből való ivást — erősen domború. Füle nagy ívvel csatlakozik az edény testhez, három ivócsecs található rajta, míg a szájperemen hat.

23 A másik darab formailag hasonló, de magasabb, karcsúbb, díszesebb.

24 Az áttört sávot 15 Ebben eltérnek a hasonló közép-tiszai, alföldi daraboktól. 16 Leltári szám: Hajdúsági Múzeum 62. 20. 1. 17 Leltári szám: V. 1934. 112. 18 Leltári szám: Hajdúsági Múzeum 52. 130. 1. 19 Példánk V. 81.34. 1. 20 Leltári szám: V. 1911. 5. 21 Leltári szám: Sz. 1906. 522. 22 Csalikancsó címszó. Magyar Néprajzi Lexikon I. (Budapest, 1977) 445—446. 23 Déri Múzeum. Leltári szám: V. 1912. 185. 24 Déri Múzeum. Leltári szám: V. 1935. 16. 211