A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Történelem - Varga Gyula: A parasztgazdaságok gépi eszközellátásának kérdései a két világháború közötti Magyarországon

hold az egy ekére eső földterület. (A fontosabb gépek birtoktípusonkénti megoszlását az 1. sz. táblázatban közöljük.) A táblázat, bár abszolút hitelességében kételkednünk kell, többoldalú elemzésre adna lehetőséget. Az elemzést géptípusokként kellene végeznünk. Bennünket azonban most elsősorban a parasztgazdaságok gépellátása érdekel, ezért az 500 holdon felüli birtokkategóriákat figyelmen kívül hagyhatjuk. A parasztgazdaságok alsó határai szintén sok bizonytalansági tényezőt takarnak. Az még valószínűsíthető, hogy ekét, ekekapát az 5 holdon aluli kisbirtokosok is tartanak, talán véletlenül még vetőgépet is örökölhettek családi birtokmegosztások alkalmával, de a kaszáló-, arató-, cséplőgépek, traktorok esetében bizonyos, hogy nem saját földjük megmunkálása céljából vettek gépeket, hanem ezekkel bérmunkát vállaltak. Lehet, hogy az ilyen törpebirtokos géptulajdonos nem is paraszt volt, hanem gépész, vagy más foglalkozású vállalkozó, aki csupán mellékesen bírt néhány hold földet. Az 5—500 holdig terjedő birtoktípusok esetében úgy tűnik, hogy ebben az időben legtöbb géptípus esetében az 50—200 holdas gazdaságokban legoptimálisabb a gépellátás. Az eke esetében a kisebb, a nagyobb teljesítményű gépeknél a felsőbb kategóriáknál kedvezőbb az egy gépre eső szántóföld arány. Azt is figyelembe kell venni, hogy a kaszáló-, arató-, cséplőgépek 50—100 holdon alul már nem használhatók ki rentábilisan. Amennyiben tehát kisebb birtokosok vásároltak ilyen gépeket, akkor ezeket igyekeztek bérmunkára is használni, mert különben nagyon ráfizettek. Úgy tűnik viszont, hogy már igen elterjedhetett az ekekapa, a kapálógép, hiszen amellett, hogy az egy kapára eső földterület végig nagyjából hasonló, a 10 holdon felüli birtokkategóriákban a gépek száma több, mint a gazdaságok száma. Tehát míg minden 10 holdon felüli kisbirtokosnak volt már ekekapája, a 20—50 holdasokra 1,6, az 50—100 holdasokra közel 3, a 100—200 holdasokra 3,3, a 200—500 holdasokra 4,5 ekekapa jut gazdaságonként. A statisztikai felmérések azonban nem mutatják meg világosan sem a gépek minőségét, sem azt az ellentmondásos képet, ami ebben az időben a valóság volt. Előbb is láthattuk a megyék közötti eltéréseket. Még szembetűnőbbek lennének a különbségek, ha azt is tudnánk, hogy miközben egyes gazdaságok fölös gépmennyiséget halmoztak fel (magam is többször láttam középbirtokokon évekig kihasználatlanul rozsdásodó gépeket), valójában igen sok az olyan gazdaság, amelyik nem rendelkezik a szükséges gépekkel. De — mint már utaltunk rá — 1930—1935 között pangott a gépvásárlás, tehát a meglevő, „használható"-ként számba vett gépek zöme is 1930 előttről való, tehát lényegében elavult. Megfigyelésekből is tudjuk, hogy ebben az időben még az egész Alföldön mindenütt használták a különböző, fa taligával ellátott „félvas" ekéket, melyeknek a gerendelye, szarva még fából készült, s mélységét, szélességét csak igen körülményesen lehetett állítani. Szatmárban, Zemplénben s más peremterületeken alig volt még tiszta vasborona, hanem széltében a fakeretes boronákat használták. A válság éveiben elkopott, elhasználódott eszközök cseréjére csak 1935 után kerülhetett sor. Már 1937-ben sok kisgazda udvarán, tanyáján megjelentek az új ekék, boronák, szecskavágók, s ismét nő az érdeklődés a kisebb méretű traktorok iránt.

102 Újból felélénkül a gazdasági propaganda. Többek közt Drózdy Jenő a Magyar Gazda hasábjain folytatásokban számol be az amerikai farmerek gazdaságairól, ahol ismerteti a kombájnokat, a repülőről való trágyázást, a „csirkegyárat" stb., melyek nálunk ekkor még ismeretlenek voltak.

103 A magyarországi gépgyárak és bizományi lerakatok egymással versengve létesítenek elárusító üzleteket, ahol a kisgazdák bármilyen gép- és eszközszükségletüket megtalálhatják.

104 Mindinkább éreztette hatását a korábban jelzett szakiskolai, szaktanfolyami rendszer is, így különösen 1938-tól felgyorsul a paraszti üzemek racionálisabb átalakulása. 102 (Gesztelyi)-Nagy László, 1937. 342. 103 Magyar Gazda, 1938. jan. 2. 104 így pl. a még községi rangban levő Mezőberényben 1941-ben nemcsak a HSCS mezőgazdasági gépgyár, hanem Lipcsei István gépbizományos is létesít lerakatot, ahol mindenfajta ekék, ekekapák, vetőgépek, boronák, fogasok, szecskavágók, répavágók, kukoricamorzsolók, homok-, vagy víztöltésű hengerek, darálók, kaszáló- és aratógépek beszerezhetők. Békés megyei Levéltár. R. 578. Mezőberényi iratok. Dobolásijkv. 1841. II. 12. 195