A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Történelem - Varga Gyula: A parasztgazdaságok gépi eszközellátásának kérdései a két világháború közötti Magyarországon

sának idején alakultak ki. Miközben a parasztgazdaságok mindinkább önállósulnak, a gazdálkodás irányítását is mindinkább az állami közigazgatás veszi át. Maga a felbomlási folyamat korszakunk alatt nem fejeződött be. De bizonyos, hogy eredményeként megnőtt a különbség egyes tájak, de az egyes parasztgazdaságok között is. Nemcsak a vagyoni különbségekre gondolok itt, hanem a gazdasági műveltség, a hagyományokhoz való kötődés is különbözőképpen jelentkezett. Egy szakszerűen kezelt dunántúli, mezővárosi parasztgazdaságot szinte évszázadok választottak el nemcsak a keleti országrészek elmaradt társaitól, hanem saját közösségük törpebirtokainak kezdetleges műveltségétől. Feladatunk éppen ezért nehéz, mert az általunk megfigyelt tendenciák nem egyformán jelentkeztek, és nem egyformán hatottak a parasztság különböző rétegei között. A munkaeszközkutatás az utóbbi évtizedekben egyre inkább az érdeklődés homlokterébe került. Célját, jelentőségét Marx alapvető megállapítása óta

4 sokan meghatározták, de ezek számunkra fontos lényegét legjobban Wolfgang Jacobeit summázta; „A munkaszerszám történetében tükröződik legvilágosabban egyrészt a mindenkori gazdasági forma, amelyben alkalmazást nyer, másrészt a megfelelő termelési folyamat fejlődése. Egy munkaszerszám változása és továbbfejlődése új termelési módszereket — és megfordítva — idézhet elő, amelyek gazdasági módokat határoznak meg. De ezek befolyása a termelési viszonyokra és ezzel az egész népkultúrára általában nyilvánvaló".

5 A paraszti háztartásban, a parasztgazdaságban használatos kisebb-nagyobb munkaeszközöknek a sokasága azonban nem egyenlő mértékben kapcsolható a termelési folyamatok változásához.

6 Vannak eszközök, melyek szívósan vészelnek át változásokat: esetleg új funkcióba lépve — mint élő anakronizmus — őrzik évszázadok, néha évezredek emlékét. (Gondoljunk csak a bronzkori sarlókra, a rézkori kétélű csákányokra, görbekésekre, melyek 3—4000 év alatt alig változtak és ma is használatosak). Máskor egy-egy új eszköz megjelenése forradalmasíthatja nemcsak a munkafolyamatokat, hanem a művelési, termelési eljárásokat is. Ezért a parasztgazdaságban fellelhető eszközöket önálló együttesként kell szemlélnünk, amely együttes úgy, ahogy van, a maga komplex egységében fejezi ki az adott kor gazdaság technikai színvonalát.

7 Ugyanakkor osztályoznunk is kell, s meg kell határozni, melyek azok, amelyek változásokat indíthattak el, s maguk a változások milyen újabb láncreakciókká alakultak.

8 A parasztgazdaságok munkaeszköz állományának tényezőivel 1848 és 1914 közötti történelmi periódusban 1965-ben megjelent, s idézett tanulmányunkban foglalkoztunk. 1914-től 1944-ig tovább folyt a paraszti munkaeszközök átalakulása, s a jellemző új, amely magát a termelést megszabta, a gépesítés volt. Az alig több mint fél évszázada önállósult paraszti üzemek fejlődése azonban ebben az időben sem volt zavartalan. A gépesítés szempontjából e rövid időszakaszt is több periódusra lehet tagolni. 1914—1918 között, a háborús években természetszerűleg háttérbe szorultak a termelés távlati perspektíváit kutató elméletek, még inkább azok gyakorlati megvalósítása. A napi gondok, a háborús gazdálkodás miatti szükségintézkedések elhomályosították a távlati elképzeléseket.

8/a Az első előremutató, a várható békeidőre utaló fejtegetések kb. 1918-tól kaptak teret a lapokban. A Köztelek névtelen cikkírója pl. 1918. január 26-án felhívja a figyelmet arra, hogy a háború utáni aktív külkereskedelmi mérleget csak a mezőgazdaság biztosíthatja. Ezért nagyarányú gép- és anyag import segítségével kell fokozni a gazdaságok termelőképességét.

9 Erre más szerzők szerint azért is szükség lesz, mert számítanunk kell az Ukrajnából várható gabonadömpingre.

10 De számítani lehet arra is, hogy esetleg gép4 Marx, Kari, 1949—1951.

1. 194. 5 Jacobeit, Wolfgang, 1966. 1—12. 6 A parasztgazdaságok teljes eszközkészletének funkcionális leírása hazánkban csak az utóbbi évtizedekben került előtérbe. Vö. Fél Edit—

Hof er Tamás, 1961. 487—535; U. ők, 1974. 415—510; Az alföldi tanyák eszközkészletének felméréséhez jó kérdőíves módszert dolgozott ki Juhász Antal, Szeged, Móra Ferenc Múzeum. , 7 Makkai László, 1963. 10. 8 Baranyovits Dezső, 1941. 8/a Takács Imre, 1967—1968. 265—-291; Kerék Mihály, 1939. 138. 9 Köztelek. 1918.

1. 26, 87; u. ezt könyvben is kifejti Münzinger Adolf', 1918. 10 Köztelek. 1918. II. 224. 184