A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)
Történelem - Nyakas Miklós: A kapitalizmus kor debreceno nyomdászságának kulturális élete
Ugyanakkor azt is megállapíthattuk, hogy az Önképzőkör színvonalas előadói gárdát biztosított, olyan szakembereket, akik a kérdésnek elsőrangú szakértői voltak. Igen hasznosnak ítélhetjük meg a szakmai előadásokat, hiszen itt olyan emberek jutottak szóhoz, akiknek tudása garancia volt a nyomdászok általános szakmai műveltségének fejlesztésében, s akiknek szakmai tevékenységét nyomdász körökben általánosan elismerték. Feltétlenül utalnunk kell arra, hogy a nyomdászok számára az Arany János utcai székházban rendezett előadások nem az egyetlen önművelési lehetőséget jelentették. Az önálló szakszervezeti központ létrehozása nem jelentette egyben azt, hogy a szervezett nyomdászoknak megszűnt volna kapcsolatuk a Munkás Otthonnal. Ellenkezőleg 0 A nyomdászok változatlanul fontos szeredet játszottak a Margit (a Munkás Otthon) életében, s részt vettek az ottani rendezvényeken. Éppen ezért a teljesség kedvéért az ott folyó szervezett ismeretterjesztő tevékenységeket is fel kell villantanunk. A debreceni munkásság legfontosabb központjában az ismeretterjesztő előadásokat a nagyteremben tartották vasárnap délutánonként. Az előadók közül — Csiszár Sándor visszaemlékezése szerint — említenünk kell dr. Fischer Artúrt, Papp Károlyt, Maday Gyulát, dr. Ecsedi Istvánt, a Déri Múzeum igazgatóját, Lencz Géza, Milleker Rezső és Zoványi Jenő egyetemi tanárokat, valamint Zsigmondi orvost. Tudunk azonban arról is, hogy kifejezetten baloldaliak —jórészt a Márciusi Frontba tömörültek — is tartottak előadásokat, mint például Kállai Gyula több ízben is. Ménes János visszaemlékezése szerint az előadók közt volt Zöld Sándor is. 58 Ugyancsak ő hívta fel a figyelmet arra, hogy tartottak előadásokat budapesti szakszervezeti aktivisták is, akik a nemzetközi munkásmozgalom kérdéseit taglalták. 59 A szervezett nyomdászok kulturális életének kezdettől fogva jellegzetes és szép vonása volt a hagyományápolás, a múlt nyomdászértékeinek kutatása, a mozgalmuk történetének tudatos számbavétele. Kifejezetten a debreceni nyomdászmozgalommal foglalkozó önálló munkák mellett a Typographiában és egyéb nyomdász vonatkozású sajtótermékben szép számmal találkozhattunk történeti visszapillantásokkal, amelyek részben valamelyik egylet történetével foglalkoztak, részben pedig a magyarországi nyomdászmozgalom történeti fejlődéséről igyekeztek áttekintést adni. Egy-egy kisebb területi-földrajzi egység szakmai történetének ápolása mellett egyre erőteljesebben nyilvánult meg az a törekvés is, amely az egységes nyomdász társadalmi-történeti öntudat formálása-alakítása céljából Gutenberg János emlékéből egyfajta nyomdászkultuszt akart formálni. Ezt a célt szolgálták az évente megrendezésre kerülő János-ünnepélyek, amelynek kapcsán a szakma minden képviselője az egységes, nagy nyomdász család gyermekének érezhette magát, s ténylegesen érezte is. 60 A hagyományápolás e két ága — tehát a helyi és az országos-nemzetközi — a debreceni nyomdászság körében eleven talajra talált. Horovitz Zsigmond már 1893-ban készített egy történeti áttekintést a debreceni nyomdászegylet húszéves történetéről 61 , s az ilyen jellegű feldolgozásokra, s egyéb, hagyományápoló művek megjelentetésére a későbbiek folyamán is gondot fordítottak. A Typographia számára írt — hosszabb, rövidebb — tudósítások egyik célja is nyilvánvalóan a történeti átörökítés volt. Országos értelemben is példamutató kezdeményezésnek 58 Csiszár Sándor visszaemlékezése: A debreceni Munkásotthon életéből. Korok, emberek. I. m. 103. és Ménes J. i. m. 59 Ménes J. i. m. és vö. még Typographia. 1938. jan. 7. Hetvenedik évf. 1. sz. Említi Nóvák László budapesti előadó szereplését. 60 A debreceni nyomdász szakszervezet által kiadott, s a helyi mozgalmi élettel foglalkozó jelentősebb munkák a következők. Horovitz Zsigmond: A debreceni könyvnyomdászok segélyező- és önképző egyletének huszonöt éves története (Debrecen, 1897); Benedek Sándor: Ötven év a debreceni nyomdászok életéből (Debrecen, 1922); Erdélyi Károly: 1922—1947. A debreceni Nyomdász Egyesület harmadik huszonöt éves története (Debrecen, 1947); Emlékbeszédek, melyek Debreczen város könyvnyomdájában működő két veterán nyomdász, Csontos Ferenc és László Lajosnak 1874. évi július 18. napján tartott félszázados emlékünnepélyekor elmondattak. (Debrecen, 1874.) S végül a már említett Erdélyi Károly: László Imre ötvenkét esztendős nyomdai munkássága. I. m. 61 Horovitz Zsigmond: A Debreceni Könyvnyomdászok és Betűöntők Önsegélyező Egylete fönnállásának húszéves története. I. m. 175
