A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Történelem - F. Csanak Dóra: Ünnepek és hétköznapok egy debreceni családban. Ifjabb Csanak József leveleskönyve 1870-ből

emlékezetében csaknem egy év múltán aligha élt elevenen a meghalt testvér emléke.

34 így lehetett ez Csanak József családjában is, különben aligha érthető, hogy egész decemberben kétséges volt, állítanak-e abban az évben karácsonyfát vagy sem. A nagylányok készültek rá, hogy örömet szerezzenek vele a kicsiknek, azok pedig reménykedtek és szorongtak, énekelgették a „Jövel, jövel karácsonyfa" kezdetű karácsonyi dalt, s faggatták anyjukat, hoz-e nekik a kis Jézus karácsonyfát, amire ő kitérő választ adott. A kis Irén aggodalmasan kérdezgette: „úgy-e Anyám, ha rossz kis lány leszek is, azért eljön? Mert az eddig még nagy feladatnak tetszik neki, hogy ne sírjon". (Janka decemberi levelében.) Jani már tudta, ki adja, illetve ki nem adja az ajándékot, ezért úgy fogalmazza meg bátyjának szóló beszámolóját, hogy tudomására hozza: nem olyan kisfiú ő már, aki nem lát világosan ebben a kérdésben. A nagyleányok pedig — eleve megnyugodva a szülők akaratában — előbb reménykedtek a kicsik érdekében, majd sajnálták őket csalódásuk miatt. Az, hogy az ünnep ajándékosztással jár, úgy látszik, egy percig sem vált kétségessé ilyen körülmények között sem. Nemcsak a gyerekek kaptak ajándékot szüleiktől, de egymás megajándékozása is láthatóan szokás volt a családban. Jenő egy nemrég kapott játékhattyút szánt a bátyjának karácsonyra, bár nem volt benne bizonyos, megfelel-e neki, s Jóska is szeretett volna néhány apróságot küldeni kistestvéreinek. Erzsi leveléből tudjuk meg az apa véleményét: lebeszéli fiát tervéről, mivel az elküldés többe kerülne, mint maga a csomag tartalma, másrészt pedig mivel a kicsik még abban a „süsser Irrtum"-ban, édes tévedésben vannak, hogy az ajándékot a Jézuska hozza nekik. Ugyancsak szülői döntés volt, hogy Jóska ne utazzék haza vakációra: „az út is nagyon rossz, más volna, ha egészen addig vasúton lehetne menni, tudom én, hogy megnyugszol kedves szülőink akaratában" — írja Erzsi már november 11-én, majd vigasztalni próbálja elszomorodott öccsét, ne gondolja, hogy rossz lesz neki az ünnep Késmárkon, hiszen el tudja foglalni magát s kedves család körében marad. Arra kéri, pontosan írja meg majd, mivel töltötte idejét, s ígéri, hogy ő is beszámol az otthoni karácsonyról. Janka maga se néz örömmel az ünnep elébe: „azt írod, kedves Jóskám, hogy neked szomorú lesz az ünnep, nekünk se lesz olyan, mint azelőtt, kivált még hozzá, ha olyan rossz idő lesz, mint mostanában van, ki sem léphetünk a szobából, azelőtt én is örömmel gondoltam a karácsonyra, de most nem bánnám, ha nem lenne is. Csak azt reménylem, hogy a vendégünk nem lesz, olvashatok, mire úgy is ritkán érek (...) Karácsonyfát a gyermekek nem kapnak az idén, hanem valami játékot". (Dec. 22.) Jóska még mielőtt megkapta testvérei vigasztaló sorait, belenyugodott sorsába s arra készült, hogy Késmárkon ő díszíti fel a gyermekek karácsonyfáját. Egyébként Várady-Szabó Miklós december 21-i levele szerint „Rickli" szülei ugyanígy döntöttek: nem tartottak érdemesnek, hogy fiuk egy hét vakáció kedvéért megtegye a hosszú utat Debrecenbe. A Lápossy házaspár — tudjuk — szintén nem vállalkozott a téli vonatkozásra, így a csonka család csendes ünnepre készült. A karácsonyról Jani beszámolójából tudunk meg részleteket: nemcsak fagyújtás nem volt, de az ajándékokat se december 24-én kapták meg a gyerekek, hanem az ünnep második napján. „A kis Jézuska, amint mondják, hogy a hozza az ajándékot, de nem, a nékem hozott egy kirakó játékot, Ilonkának a bábszobába bútort, Jenőnek egy iskolát, van 4 szék, abba járnak a fiúk és lányok. Azután a tanító egy fiút üt. Irénke kapott egy szekeret, egy kisbáb ült benne, nem szerette először, azt mondta, milyen csúnyát kapott, mink meg mindnyájan azt mondtuk, hogy Irénke kapott legszebbet, és csak akkor szerette meg. Karácsonyfát nem kaptunk, mindenkinek a párnáján volt, kivéve Irénkét, akinek a bölcső alatt volt. Én mihelyt megkaptam, írtam, mert 26-án kaptam meg. (Dec. 26.) Sajnos, bármennyire fontosnak érezte Jani, hogy éreztesse: ő nem a kicsik, hanem a tisztánlátó nagyok közé sorolandó, annyira mégiscsak gyerek volt, hogy csak a játékszereket tartotta érdemesnek felsorolni, így aztán a leveléből nem tudjuk meg, hogy a nagylányok mit kaptak szüleiktől. A családi gyásznak hasonló, de ennél végletesebb megnyilvánulását írja le Benedek István: Benedek Marcell с kötetében. (Bp., 1977), 252. 164