A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Történelem - F. Csanak Dóra: Ünnepek és hétköznapok egy debreceni családban. Ifjabb Csanak József leveleskönyve 1870-ből

Ifjabb Csanak József 1870. augusztus végén vagy szeptember elején anyja és Róza nénje kíséretében utazott Késmárkra. A pontos dátumot nem tudjuk, pedig nem lényegtelen különbséget jelent: a Debrecen—Miskolc és Miskolc—Kassa közötti vonalon már jó egy évtizede vasút járt, s éppen 1870. szeptember elsején nyílt meg a Kassa—Eperjes közötti szakasz, így néhány napon múlt, hogy Kassától vagy csak Eperjestől Késmárkig kellett-e kocsit fogadniok.

12 Az otthon maradottakat testvérük késmárki életének minden részlete érdekelte: hogyan telik az élete, egészséges-e, milyen az időbeosztása, milyen az iskola, visel-e tisztséget az önképzőkörben, van-e már hegedűtanára, mit csinál vasárnaponként, van-e sok barátja, gyakran látogatják-e egymást, mikor, mennyi időt tölt a Schvartz családdal, szereti-e a gyerekeket, később pedig a tél beálltával, hogy sokat korcsolyázik-e a Poprád jegén, sőt a 8 éves, de lelkes színházlátogató Jani azt is megtudakolja tőle, van-e ott színház és Jóska járt-e már benne. Erzsi a Kárpátok tövében fekvő város zordabb időjárása miatt aggódik: esténként mindig eszébe jut, van-e öccsének is jó meleg szobája? Bár a válaszok nem maradtak fenn, tartalmuk a levelekből gyakran kikövetkeztethető. Megtudjuk pl., hogy a kosztosdiáknak nem volt külön szobája, hanem a család egyik nála fiatalabb gyermekével lakott együtt. Csanak Józsefet ketten is elkísérték Késmárkra, lehet, hogy főként azért, mert anyjuk harmadik hónapos állapotos lévén, szüksége lehetett leánya segítségére. Az útiládában testvérei által otthon varrt fehérneműt vitt magával, de mivel nem készültek el idejében mindennel, a hiányokat ideiglenesen az apa néhány hálóingével és lábravalójával pótolták, s később küldték utána az elkészült ruhadarabokat. Maguk varrták a leányok — legalábbis részben — Róza kelengyéjét is, panaszkodik is Janka, hogy a sok varrnivaló megfájdította a szemét s hogy olvasásra sem jutott miatta ideje. Az első négy hónapban Jóska 55 levelet, sőt mint láttuk, ennél még többet is kapott. Ez havonta legalább 13—14, hetenként 3—4 darabot jelent, s mivel gyakran ráírta, melyikre mikor válaszolt — legtöbbször még aznap vagy legkésőbb másnap — igen sűrűn fordult a posta Debrecen és Késmárk között. Annyi bizonyos, hogy Csanak József e minden bizonnyal első hosszabb távolléte idején nem érezhette úgy, hogy hozzátartozói megfeledkeztek róla. Sőt bizonyos, hogy kicsik és nagyok tudatosan azért írtak olyan gyakran, hogy rendszeresen hírt kapjon s ne érezze számkivetettségnek a távollétet. Erzsi több ízben meg is fogalmazza ezt: „tudom, hogy te is jobban szereted, ha gyakrabban egyet, mint egyszerre sok levelet kapsz" (szept. 19.), Róza főként azt sajnálja, hogy testvére nem lehet élete döntő fordulóján, az esküvőjén (okt. 8. és 31.), Janka pedig — bár emlékszik még rá, mennyire várta ő is annak idején a hazai híreket, őszintén bevallja, hogy nehezen győzi le a lustaságot: „Átlátom, hogy igazad van, midőn nekem olyan orvosságot szeretnél adni, mitől kedvem megjönne a levélíráshoz, hidd meg kedves Jóskám, szívesen írnék én gyakran neked, csak fordulna elő valami nevezetesebb, de semmi, minden a régi kerékvágásban folyik, egyik nap, mint a másik. Te erre tudom azt feleled, hogy az lehetetlen, miután te mindent, a legcsekélyebb hírt is örömmel hallod rólunk, de ezt csak az érzi, aki messze van, én miután itthon vagyok elfelejtettem már, hogy milyen jól esik minden kicsiny dolgot hallanunk, ami otthon történt. Emlékszel e kedves Jóskám, midőn nekünk írtál Eperjesre, és mi Erzsivel mindég mondtuk, hogy te még legrészletesebben leírsz mindent, mert akkor nem válogattad még meg a tárgyat. Többek közt azt is tudattad, hogy a szobákat vikszolják." (Dec.) Amikor bátyja arra kéri, hogy ő is külön írjon neki, Jani leplezetlenül bevallja, hogy nem a jó szándék hiánya, csak a feledékenység lesz az oka annak, ha olykor kimarad a levele: „Én minden szombaton írok neked,és te is írjál, meglehet ugyan, hogy én néha elfelejtem." (Szept. 10.) Máskor viszont ő hányja bátyja szemére: „Látod, milyen sokat írok, te is sokat írjál." (Dec. 13.) Jóska a két kicsinek, Ilonkának és Jenőnek is külön levelet küldött, s ezzel nagy örömet szerzett nekik. Még a kétesztendős Irénke sem akart kimaradni, nem egyszer üzente, hogy írjon neki is külön kis levelet, amihez Jenő hozzátette, hogy neki meg nagy levelet írjon. Erzsi azzal is igyekszik támogatni kishúga kérését, hogy leírja öccsének: Irénke előző nap felkapott egy 12 Mándy Lajos: A magyar vasútügy fejlődése. = A hazai közmunka és közlekedési ügyek története és fejlődése. (Bp., 1885), 172., 183. 149