A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Történelem - Kahler Frigyes: „Orto sole fugit luna” – in memoriam Budae D. 2. Sep. Ao 1686.

Kahler Frigyes Apám emlékére ,,Orto sole fugit luna" — in memóriám Budae — D. 2. Sep. A° 1686. „Ezerhatszázhatvanháromtól a század végéig megszakítás nélkül folyt a háború, mely az Iszlám seregeit az Aldunához és Szávához visszaszorítva, Magyarország integritását egyetlen nagy erőfeszítéssel helyreállította" — írja Szekfíí Gyula az ötkötetes magyar történet A török kiűzése с fejezetének bevezetőjében.

1 Korunk történettudománya előtt világos a török nagyhatalom kialakulásának, terjeszkedésének, majd a folyamat megtorpanásának és a félholdas-lófarkas hadijelvényeknek Európából való kiszorításának történeti útja. Ma már az is egyre világosabb, hogy a tizenötéves háború — amelynek 83 jelentősebb csatájából 63 győzelmet török ellenes erők mondhattak magukénak — mérlege a keresztény hatalmak taktikai előnyét igazolta.

2 A zsitvatoroki béke (1606. nov. 11.) azonban — noha kétségtelenül kimutatható cikkelyeiből a török fölény megrendülése — a kortársak részére elérhetetlen messzeségbe tolta ki a három részre szakadt Magyarország egyesítésének reális lehetőségét. Ezt igazolják mind a királyi országrész, mind Erdély eredménytelen országegyesítő törekvései. A hatalmas oszmán birodalom válságának a XVII. század elején kitapintható történelmi folyamatát nemcsak a hadiszerencse forgandósága — a tizenötéves háború kudarcai és a perzsa hadszíntéren elszenvedett vereségek, valamint II. Oszmán szerencsétlen lengyelországi kalandját lezáró 1621-es chocimi vereség és meggyilkolása után keletkezett belső anarchia — magyarázza. A bajok valódi okait a Birodalom szerkezetében, belső társadalmi rendjében kell keresni, így különösen abban, hogy a hatalmas állam lakosságának többsége nem török, hanem társadalmi-gazdasági tekintetben a hódítóknál fejlettebb fokon élt hódított népesség. Számukra az; ázsiai feudalizmus — korábbi viszonyaikhoz képest — kegyetlen zsarnokságot jelent. A Török Birodalmat a feudális széttagoltság olyan mértékben terheli — hűbérbirtokok, parasztok súlyos hűbéri adóterhei és személyes függősége — amely alkalmatlanná teszi a katonai és igazgatási költségek előteremtésére és az amúgy is nehézkes gépezet viszonylag zökkenőmentes működtetésére. A paraszti faluközösségek fennállása önmagában akadálya az árutermelés kibontakozásának. A hadsereg és a főváros élelmiszerellátását szolgáló terménybeszolgáltatás — kényszerárfolyam fizetése mellett — végképp útját állja a mezőgazdasági árutermelés kialakulásának. Ilyen körülmények között pedig az ipar és kereskedelem tőkés elemeinek megjelenéséről szó sem lehet. Más szóval a Török Birodalom a XVII. században egy bomló félben levő, belső ellentmondásoktól súlyosan megterhelt feudális — katonai államhatalom, amelynek óriási hadserege — és viszonylag korszerű haditechnikája — kiáltó ellentmondást jelent a társadalom általános elmaradottságához képest. Mindezt a kortársak természetesen aligha szemlélhették ilyen „vegytisztán". Három évszázad távlatából megalapozottan írhatjuk tananyagként, hogy „Köprülü Mohamed (1623— 1640) és fia Ahmed (1661—1676) megpróbálták a katonai fegyelmet és a hivatalnoki erkölcsöket véres kegyetlenséggel megszilárdítani, és a birodalmat újabb hódító erőfeszítésekre alkal1 Hóman Bálint—Szekfű Gyula: Magyar Történet IV. (Bp., 1935) 206. 2 Vö.: Nagy László: Erdély és a tizenötéves háború. Századok 1982. 4. 680. 133