A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Régészet - M. Nepper Ibolya–Módy György: Szentgyörgy (Kismacs) Árpád-kori templomának feltárása – A falu a XIII–XIV. században

II. TÁBLA század végéig használt temető többrétegű, a bronzveretek jó része illik még XIV. század utáni viseleti darabokhoz is. Ásatásunk idején alkalmunk volt a középkori Szentgyörgy falu helyhezkötéséhez is felszíni leleteket gyűjteni. Említettük, hogy a II. József-kori térkép a Klastrom-part dombját Faluhely-жк jelöli. Bizonyos tehát, hogy a XIII. század 20-as éveinek végéig épített templom és a körülötte levő temető tulajdonképpen a XVI. század végéig nyilván egyre gyarapodó, terjeszkedő falu, később mezőváros, legkorábbi magjához közel állott. A Klastrom-parton találtunk is bőven kerámiát, mely a település XIII—

XVI. századi életét végig kíséri. A templomdomb déli részének korai megülését bizonyítja egy kívül-belül fehér színű, feketésbarna foltosra égett korongolt, vékonyfalú nagy fazék fenéktöredéke (IV. Tábla 1. kép). Kavicsos anyagú, rosszul iszapolt és egyenlőtlenül kiégetett. Fenekén hat téglalapra osztott fenékbélyeg, az oldaltöredéken 1,2 cm-enként körbefutó bekarcolt vonaldísz. (Ltsz. DM. IV. 85.2.1.) Ugyancsak a XIII. század első harmadára keltezhetjük a belül fehér, kívül szürke-fekete foltosra égett, vékonyfalú, homokkal soványított, edény peremes oldaltöredékét, díszítése 1 cm-enként körbefutó 0,2 cm széles karcolás (IV. Tábla 2. kép); szürke színű, körbefutó karcolt díszítésű vékonyfalú edény oldaltöredékéből készített orsókarikát (IV. Tábla 3. kép); alacsony cserépüstök belül szénfeketére, kívül homokszín-fekete foltosra égett töredékeit (IV. Tábla 4. kép). A következő korszakra jellemzőek a korongon készült, kívül szürke, fekete foltosra égett, belül szürkésbarna, illetve sárga, vékonyfalú edények dróttal levágott fenékdarabjai (V. Tábla 1. kép); homokkal soványított, belül a korongolás nyomait őrző, kívül-belül mészfehér, vé105