A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Művelődéstörténelem - ifj. Tóth Béla: „Album Scholares” a hajdúszoboszlói partikuláris iskolában (1750–1833)

Foglalkozás megnevezése 1750— 1760 1761— 1770 1771— 1780 1781— 1790 1791— 1800 1801— 1810 1811— 1820 1821— 1833 Összesen Ismeretlen Pap Rektor Praeceptor Cantor Costa Katona Földműves Nótárius Egyéb Meghalt 39 6 4 2 2 3 1 19 4 13 2 1 1 2 3 4 18 3 '! 3 9 2 1 22 4 12 2 2 1 5 1 5 29 5 5 1 4 3 3 1 1 3 9 1 1 1 1 1 1 1 2 34 2 6 1 9 5 2 55 1 2 2 1 1 1 2 2 225 18 52 23 6 7 14 31 8 19 8 Összesen: 57 49 52 54 55 18 59 67 411 [Az adatok (411 fő) számszerűen azért nem egyeznek a 384 aláírt tanuló számával, mert az Albumban egy-egy név után esetleg több foglalkozást is feltüntettek aszerint, hogy kiről mennyi ismert adat állt rendelkezésre.] A szoboszlói partikula 18 papot, 52 rektort, 23 praeceptort indított útjára, hogy csak a számszerint legtöbb értelmiségi foglalkozásút említsük. Külön-külön is érdemes egy-egy pályafutást nyomon követnünk. Az Albumnak 1752-ben aláírt Stephanus Gombos először rektor lett Patajon, majd pap Zsákán és Ártándon, ahol meghalt. Joannes Cseke, aki 1757-ben írta be nevét az Albumba először a debreceni Kollégiumban „négy évig viselte a zöld tógát", majd „a jobb helyzet kívánságának engedve római katolikus lett. Pályiban iskolamesterséggel is foglalkozott, azután szolgabíró lett Szabolcs vármegyében". Malatinszky István 1777-ben írta be a nevét az Albumba. Debreceni diák lett, de „a tanulást megunva visszatért a földműveléshez, majd (Szoboszlón) senator és az egyház gondnoka lett". Nagyon sok név után ez áll: rediit ad Stivas — visszatért az eke szarvához — földműves lett. De találkozunk ilyen megjegyzéssel is: megunta a tanulást, tanító lett. Horog Dávid, aki 1799-ben jegyezte be nevét az Albumba, elvégezvén a szoboszlói iskolát, nyomdász tanulónak állt.

79 A több évszázados szokás, — a volt tanulók életútjának nyomon követése — a XIX. sz. elején vesztett erejéből, s egyre kevesebb név után találunk bármilyen jellegű, későbbről származó bejegyzést. Az 1820-as években pedig — sajnos — szinte teljesen megszűnt a megjegyzések sora. A hajdúszoboszlói partikula Albuma igen értékes forrásul szolgál iskolatörténeti kutatásainkhoz. Feltárva a kiegészítő adatokat is, a népoktatás hétköznapjaiba is bepillantást kaphattunk segítségével. Az elemzett 83 évből (1750—1833) ugyan rendkívül szegényes adataink vannak a tanulók számát illetően, mégis az adatokat mutató 19 évben csak a fiú tanulókat számolva is 7168-an szereztek valamilyen szintű ismereteket, s közülük 387-en, az Album bizonysága szerint magasabb iskolai végzettséget. Nem nagy ez a létszám, de mindenképpen jelentős eredménynek kell tekintenünk a korszak társadalmi, gazdasági, vallási és politikai viszonyainak az ismeretében. Ezért jó, hogy létezett a partikula Szoboszlón, s mindenütt máshol, ahol az értelem kibontakoztatásán fáradoztak papok, rektorok, praeceptorok és leány tanítók. Befejezésül, annak bizonyításául is, hogy minden rossz vélemény ellenére voltak felkészült tanítói a szoboszlói partikulának, közöljük teljes egészében Kutasi Lászlónak, az egyetlen professzori címmel rendelkező rektornak névnapi 79 Album, 23., 31., 45., 59. 593